Sült brokkoli sajtszósszal

Amint a múltkor a kelbimbó kapcsán is megjegyeztem, a káposztafélék ízének nagyon jót tesz, ha nem csak megfőzzük, hanem magasabb hőmérsékleten sütjük őket. Igaz ez a brokkolira is, ami egy kis olajba forgatva, aztán tepsiben kisütve egészen remek csemege tud lenni. Főfogásnak azért kicsit sovány, ezért arra gondoltam, készítek hozzá egy kis sajtos szószt, amitől tartalmasabb lesz.

Márványsajtos tészta

Egy egészen egyszerű tésztaétel, amit egy öregedő darab márványsajt hívott elő. Különösebb magyaráznivaló nincs is rajta - bármikor gyorsan elkészíthető, nincs benne semmi rendkívüli, de finom és nem teljesen hétköznapi.

Egyszerű quesadilla

Az előre elkészített búzatortilla még piszok drágának számít a mi költségvetésünkhöz képest, de úgy tűnik, csökken az ára. A múltkoriban egyszer beruháztam, hogy legyen itthon készenlétben - jól jön majd, ha legközelebb úgy alakul, hogy nem marad reggelire kenyerünk és nem akarunk boltba menéssel indítani. El is érkezett egy ilyen nap, és elkészült reggelire az egyszerű quesadilla. Nem került bele semmi rendkívüli, nem is pakoltam tele töltelékkel, csak úgy módjával.

Fetás-spenótos kenyértekercs

Volt itthon némi feta, amit ideje volt elhasználni. Gondoltam, kitalálok belőle egy töltött kenyeret - vagy nevezhetjük pizzatekercsnek vagy egyébnek is. Mángold került hozzá a kertből, ez alkotta a fetával a tölteléket, amit szétteregettem egy kinyújtott kenyér/pizzatésztán, majd feltekercselve megsütöttem. Forrón is, másnap kihűlve is remek eledel volt - vendégvárónak vagy vendégségbe vivős kajának is nagyon el tudom képzelni.

Csilis-sajtos cukkinifőzelék

A nyári cukkinivariációk folytatása. Ez mostanra az utolsó epizód. Csilis sajtszósszal készített cukkini szeretett volna lenni - de inkább egy hagyományos magyar főzelékre emlékeztetett végül. Csak persze zamatosabb volt. Csiliből mondjuk elég kevés került bele: Babó ugyan sokszor megeszi a csípőset, de volt már, hogy panaszkodott rá, ezért mostanában általában kevés erőspaprikát használok.

Melegszendvics karemellizált hagymával, aszalt paradicsommal és cheddarral

Adott volt egy hűvös nyári este, amikor sok maradék kenyerünk volt, amit nagyon ideje volt már elpusztítani. A legtermészetesebb megoldás: melegszendvics. No de mit tegyünk rá? A szokásos soksajtkrémes melegszendvicsemhez nem voltak hozzávalók, sőt, semmilyen gagyisajt nem volt itthon, csak cheddar - bár az olcsó fajtából. Ki kéne találni valami kutyulmányt még hozzá, nem sok friss étel van itthon: legyen karamellizált hagyma. Az eredmény: fantasztikusan finom, dekadens melegszendvics. Olcsónak nem mondanám, de azért nem is vészesen drága - nagyon ajánlom kipróbálásra, nálunk biztos, hogy visszatérő tétel lesz a menün.

Grillezett zöldséges haloumi

Egy hétvégi villásreggelire készítettem el ezt a nyárias finomságot. Nem vagyok nagy reggeliző, de időnként bizony jól tud esni egy meleg luxusreggeli - ez ilyen volt. Mindjárt megsúgom, hogy a haloumi sajt valójában nem Haloumi volt, hanem "hajdúsági grillsajt" - ami tapasztalatom szerint két dologban különbözik a valódi Haloumitól: nem Krétán készült, és így nem kapja meg az eredetvédett megjelölést, emellett sokkal olcsóbb. Kiegészítette pár nyári zöldség, köztük egészen pici sárga bébicukkini - olyan fiatal, hogy a végén a virág még el sem hervadt.

Pizza mángolddal és cambozolával

Egy újabb pizzakreálmány a hideg késő tavaszi esték egyikéről. Egy kevéske zsenge mángoldlevél volt rajta a fő zöldség, és illatos cambozola sajt adott neki pikantériát. Enyhén karamellizált lilahagyma, némi zöldborsó, valamint zöldhagymás tejföl egészítette ki. A zöldhagymás tejföl voltaképpen maradék volt, egy tócsiebédhez készítettem, és rákentem a pizzára este, ami megmaradt. Kissé túl nedves lett így a lepény - kevesebb tejföl is elég lenne hozzá. Az alábbi mennyiségeket már ennek fényében adom meg.

Parmezános karfiol

Nevezhetnénk karfiolfőzeléknek is - egy kis olaszos beütéssel. Nálunk az ilyesmi kenyérrel kiegészítve ebédként működik - aki akarja, persze tekintheti hagyományos főzeléknek is, és ehet hozzá valami feltétet. Karfiolból levesen és csőben sültön kívül leginkább indiai stílusú főzelékeket szoktam készíteni - most valami mást szerettem volna csinálni, ezért született meg a mediterrán fűszerekkel és parmezánnal ízesített változat ötlete.

Póréhagymás-kéksajtos tésztaszósz

Egy rögtönzött szószos tészta a közelmúlt erősen elfoglalt időszakából, amikor nem volt időm nagy és komplex ételkreálmányokat főzni. Sokszor szerepelt tészta az étlapon: tavalyi fagyasztott pesztóval, paradicsomszósszal, simán sajttal-tejföllel, meg délkelet-ázsiai pirított tészta módjára. A változatosság kedvéért kitaláltam még ezt a szószt is, ami az ebédre főzött tészta maradékához készült az egyik nap.

Kecskesajtos pizza

Ezt a pizzát vagy lepényt vagy akármit is az ihlette, hogy nem volt vacsorára kenyér, sem annyi idő, hogy a kenyér megsüljön és még hűljön is valamit - ahhoz viszont elég volt az idő, hogy egy pizzatészta elkészüljön és megsüljön (a tészta második feléből pedig ciabattaszerű cipók lettek, amik még kelhettek a pizza sülése alatt). Ezen kívül volt itthon finom kecskesajtom - kecske-camembert néven árulták, fehérpenészes külseje volt a túrószerű belsőnek, de amúgy egyáltalán nem camembert-jellegű volt -, úgyhogy gondoltam, ez lesz a fő feltét. Karamellizált lilahagymát készítettem hozzá, amit sikerült inkább szénként, mint hagymaként elkészítenem - így is jó volt, de jobb lett volna kevésbé megsütni, hiszen még a sütőben sütés is rátett egy lapáttal.

Manicotti, vagy valami afféle

Mondhatnánk azt is, hogy ez a régi felújított palacsinta rögtönzésem kicsit komolyabb változata - vagy elegánskodhatunk, és mondhatjuk azt, hogy olasz manicotti. A lényeg: fűszeres sajttal töltött palacsinták paradicsomszósszal. Ha a palacsinta és a szósz már készen van maradékként, akkor pillanatok alatt összedobható, és csak sütni kell egy kicsit. Én most direkt ehhez sütöttem palacsintákat - akkor egy kicsit tovább tart, de két serpenyővel nem sok idő - pláne, ha a palacsintasütést az ember delegálhatja az asszonyra (na jó, fordítva is lehet), és közben real-time töltheti az elkészült palacsintákat.

Körtés-kéksajtos pizza

Egy újabb egyszerű pizza, de ezúttal a hagyományokkal szakítós, modern fúziós-trendi kivitelben. A múltkorában egyszer körtét rágcsáltunk a vacsorára evett márványsajthoz, és akkor gondoltam, hogy itt volna már az ideje kipróbálni a körtés-márványsajtos pizzát is. A gondolatot hamarosan tett követte, az eredmény pedig itt van. Finom volt, de nem lesz nagy favoritom; valami jobb ízű körtével talán jobb lett volna, mert bizony amit erre használtam, annak sok íze nem volt.

Csilis-sajtos keksz

Szilveszteri csemegeajánlatként kerül most a blogra ez az amúgy december elején vendégségbe vitt sós-omlós keksz. Nincs benne semmi rendkívüli: egyszerű alapanyagokból nagyon egyszerűen és meglehetősen gyorsan készül. Némi pikáns fűszerezés bolondítja meg - nagyon jót tett neki. És ha belegondolok, ez nagy valószínűséggel életem első sós keletlen sült tésztája - hiába, sosem késő elkezdeni.

Egybesült sajtos makaróni

Sajtos tészta - a legegyszerűbb gyorsebédek egyike, de ezúttal gazdag módra készítve, és megkomplikálva a dolgot egy alapos, sütőbeli átsütéssel. A komfortkaja újabb klasszikus példája.
A címben makarónit írtam, mert az amerikaiak így nevezik ezt a fajta ételt (cheese macaroni, cheese mac), de már régóta piszkálja a csőrömet, hogy vajon mi az oka annak, hogy amit Magyarországon (legalábbis az én családomban) makaróninak hívunk, annak az olasz csomagolására buccatini van írva, amit pedig Amerikában macaroni néven ismernek, azt én chifferini néven tudom megvenni. Most vettem a fáradságot, és legalábbis wikipediás címen utánanéztem a dolognak, és arra a felfedezésre jutottam, hogy a makaróni (maccheroni) igazából nem is egy bizonyos alakú tésztát jelent, hanem a tészta nyújtásának-formázásának egy bizonyos módját, ami után még többféle formát ölthet (bár valószínűnek tartom, hogy például pont buccatini, tehát csőtészta-formát pont nem). Szóval nevében makaróni, de valószínűleg csak nevében...

Grillezett brokkoli és feta romesco szósszall

A múltkor, amikor a padlizsánkrémről és társairól írtam, még nem tudtam, hogy ilyen gyönyörű indián nyarunk lesz. Ezért szeptember végén csináltam még egy "utolsó nyári" tüzezést, most már kevés fával, jobbára inkább csak gazzal meg tavaszi metszésből származó kis vacak gallyakkal. Ezen meggrilleztem még egy jó adag kápia paprikát, mert már egy ideje szemezek a romesco szósz receptjével, amivel először itt találkoztam. A tüzezés este történt, a főzés másnap délben, ezért a brokkolit és a fetát, amit ettünk a szószhoz, nem szabad tűzön készítettem el, hanem bent a konyhában - amolyan nyárbúcsúztató ebédnek.

Pirított krumpli sajttal

Újabb variáció a pirított krumpli témájára (korábbi variációk: rozmaringos, lepkeszegleveles, petrezselymes, magvas), ezúttal sok sajttal kiegészítve hideg őszi napokra. Az ihletet egy truffade nevű francia étel adta hozzá, aminek a receptjét itt olvastam. A lényeg: a pirított krumplit nagy mennyiségű olvasztott sajt szövi át, és a végeredmény nem egy darabos köret, hanem egy lepényszerű egytálétel, aminek csodálatos, ropogós, enyhén kozmás, pirosra sült sajttal pompásított kérge van. 

Görögsaláta-szerűség

Görögsaláta: már-már elcsépelt dolog. Viszont örök favorit, nagyon finom étel. Ez a mostani nem igazi klasszikus görögsaláta lett, inkább variáció az alaptémára. Egy ilyen sajtos saláta nálunk főételszámba megy: vacsorára ettük kenyérrel, a maradékát pedig másnap ebédre sült krumplival.

Mexikói serpenyős fantázia

Most is leírom a véletleneket, amelyek ehhez az ételhez vezettek. Három független tényező játszott össze. Egyrészt ki akartam próbálni az indiai panír alternatívájaként más grillezhető sajtokat is. Másrészt salsát készítettem a fölöslegben lévő paradicsomaimból. Harmadrészt pedig beérett egy adag "méteres" zöldbab (ez még nyár közepén volt). Ők adták tehát az alapköveket ehhez a csodafinomra sikeredett, gazdag ételhez. A sajtok kapcsán pedig a következőkre jutottam: a most kipróbált eredeti krétai halloumi és a "hajdúsági grillsajt" gyakorlatilag megkülönböztethetetlen egymástól (ha eltekintünk attól, hogy a halloumi egy leheletnyi mentával volt ízesítve). Egyik sem panír, de mindkettő pompásan süthető olajban.

Egybesült karfiol

Ezt az ebédet a leakciózott, kissé már viharvert romanesco karfiol, más néven pagodakarfiol ihlette. Ezt a fantasztikusan izgalmas külsejű zöldséget mindig csodáltam, de úgy emlékszem, még életemben nem főztem belőle semmit (illetve volt már, hogy mirelit zöldségkeverékben találkoztam vele, de az más). Most speciel megfizethető volt, tehát nem bántam, hogy kezd már kicsit fonnyadozni. Úgy gondoltam, hogy a szépséges forma megérdemli, hogy egészben hagyjam.