Kukoricaleves

Ezt a levest valami maradék mellé főztem, ami nem lett volna elég ebédre - a kenyérrel fogyasztott villámlevessel kiegészítve viszont bőségesen elegendő lett. Ehhez hasonló kukoricalevest a nővérem főzött valamikor (legalábbis azt hiszem), én pedig a mi szájunk íze és a mi kamránk tartalma alapján megbolondítottam egy kicsit a receptet. A megbolondítás legizgalmasabb része a miszo volt, amiről úgy találtuk, hogy pompásan illik ehhez a csilis kukoricaleveshez. Igazi fúziós konyha.

Sajtos csilis bab

Évekkel ezelőtt felraktam már ide a Konyhológiára egy csilisbab-receptet. Most itt van egy másik, amit a sajtos szósz tesz lágyabbá és egészen más jellegűvé, emellett kukoricával van izgalmasabbá téve. Természetesen szintén hús nélkül készül, ezúttal nem tofuval, hanem szójagranulátummal helyettesítve a darált húst. És természetesen biztos vagyok benne, hogy igazi hússal készítve is jó lenne annak, aki azt szereti.

Irokéz kása

Hát, jól elhanyagoltam a Konyhológiát az utóbbi időben: majdnem két hónapja nem volt új bejegyzés, és már előtte is ritkultak a receptek. A magyarázat egyszerű: dolgom volt. Novemberben rengeteg munkám volt, decemberben meg még több, hogy azért az ünnepekre jusson lélegzetnyi szabadidő. Aztán jött a január, és istenigazából neki kellett látni a különféle melóknak, de közben beteg is voltam, csúsztam többféle munkával, és már kezdődött is a február, amikor még az eddigieknél is több lett a munka. De sebaj, mert most márciusban már a kerttel is foglalkozni kell, miközben az egyéb munka sem lett kevesebb... de most már csakazértis megírok néhány receptet. Az elmúlt elfoglalt időszakban persze nagy ételkölteményekre nem futotta, örültem, ha heti négy-öt nap tudok meleg ételt tenni az asztalra, máskor meg E. főzött, vagy maradékot vagy hideget ettünk.
A szünet után a konyhológián mindjárt egy olyan kaja jelenik meg, amilyet egyetemista koromban elég sűrűn ettem, mert gyors, laktató, olcsó és ízletes - tehát a blog alapprofiljába is jól belepasszol. Annakidején irokéz kásának neveztem el, hogy legyen neki valami szép neve.

Egy kis vegyes zöldségkari

Vegyes zöldségfőzelék valami jellegzetesen indiai ízesítéssel - annyira jellegzetesen indiai, hogy valószínűleg egyetlen rendes indiai háztartásban sem főznének ilyet... Akár autentikus, akár nem, nagyon finom lett. A téli és mirelit zöldségek zsíros-fűszeres szószban tocsognak, aminek fűszerek és kókusz adnak egzotikus aromát.

Szukkotas

Gyerekkoromban maradt meg valamelyik indiánregényből - azt hiszem, Az utolsó mohikánból - ennek a kajának a neve: szukkotas. Aztán valamikor a közelmúltban belefutottam a neten, hogy ilyen tényleg létezik, és tényleg indián étel: a wikipedia szerint a kihalt narragansett indián nyelvekben [amelyek közé a mohegan is tartozik, ami viszont nem azonos a mohikánnal - ha jól szűröm le a dolgokat] msíckquatash a neve. A modern amerikai kiejtése pedig valahogy úgy hangzik, hogy SZAkotees, és ma is népszerű köret vagy egytálétel Észak-Amerikában. A lényeg: zsenge kukorica babbal és még néhány egyéb dologgal. A legtöbb verzióban szalonna is szerepel (mint abban a receptben is, amit én adaptáltam a magam szája ízére, miután elolvastam párat a weben), illetve vannak olyanok is, amik nem tartalmaznak tejszínt (magyarán könnyű mind a húsevő, mind a vegán módosítás).

Grillezett cukkini sajtos polentával és crostinivel

Odébb van még a nyár, és most - pontosabban amikor ezt főztem, nem amikor megjelent - van itt az az idő, amikor pokoli drága minden zöldség. Látván, hogy a fejeskáposzta ugyanannyiba kerül, mint a gusztusos cukkini, besokaltam: ha már minden egy vagyonba kerül, akkor eszünk egy kis nyári zöldséget. Így lett egyik nap grillezett cukkini az ebéd.

Juhtúrós puliszka

Megint valami olyan egyszerű, hogy már-már vétek receptet írni hozzá. Viszont időnként döbbenettel tapasztalom, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a puliszkát - és már csak ezért is talán érdemes kedvet csinálni hozzá. (Ja, és aki divatozni akar, nevezze polentának.) Gyors, egyszerű, laktató és olcsó étel - bár a legutóbbihoz hozzá kell tenni, hogy úgy, ahogy én szeretem, vagyis juhtúróval, máris nem annyira olcsó. Sokan szeretik a puliszkát úgy enni, hogy édes tejet kanalaznak hozzá, esetleg lekvárral eszik - nekem a juhtúrós, sült hagymás kivitel jön be. (Mások a sült hagyma helyett esetleg szalonnapörcöt esznek hozzá, ami persze nem tilos, ám a "zsidótöpörtyű" - vagyis a sült hagyma - nem a szalonnapörc hitvány pótléka a szerencsétlen vegák számára, akik nem tudják, mi a jó, hanem önmagában is nagyon finom dolog.)

Nachos

Valahol félúton az egytálétel és a sós rágcsálnivaló között. Főételnek nagyon laktató, nagyon kellemetes, zamatos és kalóriadús. Sajnos nem túl olcsó, mivel - számomra teljesen érthetetlen okból - a kész tortilla chips elég drága dolog. De azért alkalomadtán ilyet is érdemes lehet enni.