Szezámolajos tészta

Ez egy félelmetesen egyszerű recept, aminek az eredeti verziója Pioneer Womantől származik. Annyi idő kell az elkészítéséhez, amennyi alatt a tészta megfő. Egyszerű, letisztult, mégis intenzív, harsány ízek játszanak benne. Mi főételként ettük, de így egy kicsikét soványnak bizonyult; talán inkább köretnek tudnám elképzelni valami szintén letisztult dolog (például grillezett hal, esetleg hús) mellé, vagy hidegen tésztasalátának egy másik fogás előtt vagy után. De ha nagyon gyorsan kell egy ebédet rittyenteni, akkor tanúsíthatom, hogy ebédnek is megteszi önmagában.

Babcsíra tofuval

Ebben a kora tavaszi időszakban, amikor alig kerül az asztalra friss zöldség, mindig szoktam mungóbabot csíráztatni. Egész, hántolatlan mungóbabot egyre többfelé lehet kapni, bár sajnos az ára is emelkedik. Sokfelé - és már elég régóta - árulják a kész csírákat is (gyakran szójacsíra néven, de valójában szinte mindig mungóbabcsíra van a dobozban), ám ezek már nagyok, vízízűek, rostosak. Finomabb a fiatalabb, zsengébb csíra, amit otthon bárki könnyedén előállíthat. Szobahőmérséklettől függően kb. 4 nap kell hozzá, és napi 2-3 perc vesződés. Ezekből a csírákból szoktam nyers salátát is készíteni különféle hozzávalókkal, most viszont főtt étel lett belőle tofuval és még néhány kiegészítővel.

Amatőr szusi

Egy ideje már forgatom a fejemben, hogy meg kéne próbálni szusit csinálni itthon. A terv végül úgy jutott a megvalósítási szakaszba, hogy ez lett a karácsonyi csemegénk. Idén volt az első szenteste, amit szűk családi körben töltöttünk: Babó most kicsit több, mint két éves, és úgy gondoltuk, most már saját, itthoni karácsonnyal kéne kezdenünk, és csak majd utána látogatjuk meg a szülői házakat. Így hát itthon szépen elkészítettem a különlegességet, a mi szentesti vacsoránkra nagyjából elfogytak a végek és nyesedékek, a szebben sikerült tekercseket pedig elvittük másnap az én felmenői családom karácsonyára, ahol a buzgón ámuló lelkendezéstől a fanyar hümmögésig terjedő reakciókat aratott. Ez volna a háttérnek a személyes, kialakulós része. A konyhológiai háttérről meg azt kéne még elmondanom, hogy ez életem első szusis kísérlete (pontosabban kábé két hete csináltam egy jelmezes főpróbát a begyűjtött alapanyagokból). Egy gyakorlott szusikészítő nyilván csak somolyog rajta, de hát aki már félprofi, az ne tőlem tanulja. Aki viszont még sosem próbálkozott ilyesmivel, azt szívesen meggyőzném, hogy ne riadjon vissza: nem ördöngösség, ha nincsenek túl maximalista igényeink. Én a magam részéről csak maki tekercseket készítettem, és teljesen mellőztem a nyers halat (bár a szurimit talán nevezhetjük annak, és akkor mégsem teljesen...). No, lássuk:

Variáció pirított rizsre

Pirított rizsre van már néhány recept itt a blogon, és igazából talán nem is érdemes újabbakat írni, hiszen úgyis csak fantázia meg a hozzávalók rendelkezésre állása dönti el, hogy mi kerül a végtelenül egyszerű alapkajába. Viszont az elmúlt hetekben viszonylag sokszor ettünk pirított rizseket, és szinte mindegyik közben megállapítottuk, hogy bizony nagyon jóféle kaja ez: olcsó, viszonylag gyorsan megvan, ugyanakkor nagyon finom, laktató és egészséges. A blogos receptet pedig tulajdonképpen azért írom most meg, mert úgy megtetszettek előkészítés közben a tarka hozzávalók, hogy muszáj volt lefotózni őket (nem mintha szép fotó lett volna a téli sötétségben...)

Pirított rizs nyári zöldségekkel

Ezt a sült rizst egy nyári ebédre dobtam össze, és lényegében azt tettem bele, amit éppen adott a kert. Szinte minden saját benne, csak a vöröshagyma nem (mert azt pont nem tartok), meg persze a rizs, olaj, szójaszósz és gyömbér sem saját termés. Felhasználtam bele a csemegekukorica fattyaiból kibontott bébikukoricákat, a rendszeresen szedendő, de egyszerre nem nagyon sokat termő kínai ölesbabot; került bele egy kis cukkini is, mert az rengeteg van, meg még ez-az. Jó lett.

Távol-keleti tócsifantázia

 Bár nagyon szeretem a tócsit (vagy talán éppen azért?) - nemigen szoktam variálni rajta. Pedig lehetne vele csinálni mindenféle megbolondítást - és ez a mostani kísérlet kifejezetten bejött. A részleteket szokás szerint az alkalom szülte: volt pár megkezdett dolog (tofu, káposzta), amiket el kellett használni. Így született meg a tofus-káposztás tócsi amolyan kelet-ázsiai felhanggal.

Zöldséges tészta fokhagymabördővel

Kínai ihletésű pirított tésztát meglehetősen gyakran készítek. A lényege: mindenféle zöldség vegyesen, szójaszósz, tészta - gyors, ízletes egytálétel. A zöldségek közül a különlegesség ezúttal a fokhagymabördő volt. Bördő... tetszik ez a szó. Vajon hányan ismerik? Én csak kábé egy éve tanultam. Akinek ismeretlen: a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszárának a neve. A zöldhagymában ronda, nyálkás állagú bördők jelennek néha meg, ha pedig hagymafejet nevelünk, a bördőket kitördeljük a kertben, hogy a fej hízzon, ne pedig a virágzásra pazarolja az energiát a növény. A fokhagymával ugyanez a helyzet: a kertész kitördeli a bördőt, hogy nagyobbra nőjön a fej. Aztán általában kidobja - pedig finom, ehető része ez a növénynek. Úgy tűnik a netről, hogy egyes nyugati országokban afféle divatzöldség is lett a fokhagymabördő az elmúlt években: erősen szezonális különlegesség, amit kistermelői piacokon árulnak. A legtöbbször pestót csinálnak belőle, de egyéb célokra is fel lehet használni. Hát én most a bördőim egy részéből pirított tésztát csináltam.

Pirított rizs karfiolos karfiollal

Pirított rizs: kínai konyha Móricka-módra. Nem baj: finom dolog. És mi a szösz az, hogy karfiolos karfiollal? Hát kérem szépen - ezzel arra próbáltam célozni, hogy a karfiolnak minden része ehető, mégis gyakran eldobunk belőle egy csomót. Sokszor én is - de ebben az ételben benne van a karfiol rózsáin kívül a torzsája, a levélszárai és a levélzöldje is. Ezen kívül tojással van gazdagítva, és így már komoly egytálétel lesz belőle - de persze aki akarja, köretnek is eheti valami luxusebédhez.

Vörös sárkány

A vörös sárkányt tavalyelőtt "találtam fel". A lényege: az Erős Pista vagy a Piros Arany távoli rokona néhány szempontból meghatványozva: pár nagyságrenddel csípősebb és pár nagyságrenddel finomabb. Annakidején volt néhány habanero csilim, és szerettem volna csinálni belőlük valamit, ami eltartható és ízlés szerint adagolható. Amolyan távol-keleti hangulatú szószra gondoltam, és hasraütéses alapon hozzátettem ezt meg azt. Érdemes volt - fantasztikus ízvillám lett a végeredmény. Azóta magam termelem a különféle csilipaprikákat; ebben a mostaniban piros és sárga habanero, valamint a kedvencem, egy fatalii nevű nagyon komoly, sárga színű csili volt. A kész szósz hűtőben legalább fél évig eltartható; parányi mennyiségekben kiváló ízesítő keleties tésztaételekhez, de egy késhegynyit szendvicsbe kenni is isteni, és ezen kívül levesbe, vagy szinte bármibe használható.

Kínai zöldséges tofu

A valódi kínai konyhához nem értek. (Sőt, gondolom, amúgy is legfeljebb valódi kínai konyhákról lehetne beszélni.) A kínainak csúfolt ételekkel kapcsolatos ismereteimet részben Indiában, részben filléres kínai éttermekben, részben a józsefvárosi piacon szedtem fel. Maradjunk tehát annyiban, hogy ez egy távol-keleti ihletésű étel - szójaszósz, pirított szezámmag és friss gyömbér adja meg az alapízeit. Tésztával, rizzsel vagy kenyérrel fogyasztható komplett étkezésként. Meglehetősen gyorsan elkészül, és meglehetősen egészséges, amellett szép.

Pirított tészta gévagombával

Ez volt az első gévagombás kalandunk. Kábé egy hete történt, úgyhogy most már elég valószínű, hogy nem fogunk belehalni. Ázsiai stílusú pirított tésztát csináltam maradék spagettiből, gévagombával meg némi zöldséggel. Abszolút van igazsága annak, aki azt mondja, a gévának csirkehúsíze van.