Fetás-spenótos kenyértekercs

Volt itthon némi feta, amit ideje volt elhasználni. Gondoltam, kitalálok belőle egy töltött kenyeret - vagy nevezhetjük pizzatekercsnek vagy egyébnek is. Mángold került hozzá a kertből, ez alkotta a fetával a tölteléket, amit szétteregettem egy kinyújtott kenyér/pizzatésztán, majd feltekercselve megsütöttem. Forrón is, másnap kihűlve is remek eledel volt - vendégvárónak vagy vendégségbe vivős kajának is nagyon el tudom képzelni.

Kürtős kalács

A kürtős kalács igencsak finom dolog, pláne, ha frissen sült szabad tűzön. Az utcákon elektromos kemencében készült, vékony és kemény tésztájú (és ráadásul méregdrága) kürtős kalácsokért nem vagyok oda. Viszont valamikor tizenéves koromban a családom rákattant, hogy csináltassunk kürtőskalácssütő fát (valakinél vendégségben találkoztak vele) - így esztergáltattak egyet. Pár évig időnként használtuk kerti mulatságokhoz, aztán elmúlt a varázsa, kallódni kezdett. Most kölcsönkértem a dorongot, amikor én hívtam vendégeket kerti partira. Úgy hallottam, népi vásárokon időnként lehet ilyet készen kapni, de esztergályosok is léteznek még, akik rendelésre megcsinálják. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó játék. Házi sütőben sült mini kürtőskalácshoz találkoztam még azzal az ötlettel, hogy vécépapírgurigákat vonjunk be alufóliával - ezt persze tűzön nem lehetne megjátszani.
Ja, és még egy dolog: kürtős. Nem kürtös, mint azt sokfelé látni lehet. Kürt nincs, hanem kürtő van benne.

Pizza mángolddal és cambozolával

Egy újabb pizzakreálmány a hideg késő tavaszi esték egyikéről. Egy kevéske zsenge mángoldlevél volt rajta a fő zöldség, és illatos cambozola sajt adott neki pikantériát. Enyhén karamellizált lilahagyma, némi zöldborsó, valamint zöldhagymás tejföl egészítette ki. A zöldhagymás tejföl voltaképpen maradék volt, egy tócsiebédhez készítettem, és rákentem a pizzára este, ami megmaradt. Kissé túl nedves lett így a lepény - kevesebb tejföl is elég lenne hozzá. Az alábbi mennyiségeket már ennek fényében adom meg.

Magvas focaccia

Annyira jól sikerült ez a lepényféleség, hogy muszáj leírnom. Annak ellenére, hogy - mivel kovászos tészta - valószínűleg lehetetlen pontosan ezt megismételni az én konyhámon kívül. De valami hasonlót hasonló módon nyilván elő lehet állítani. Ha az emberiségnek ahhoz a tekintélyes hányadához tartozol, aki nem tart otthon eleven kovászt, akkor próbálj meg helyette gyorskovászt készíteni: 15 deka liszthez adj hozzá annyi vizet, hogy amolyan nokedlitészta-sűrűségű trutyi legyen belőle (nem kell simára keverni), és kutyulj bele egy pici morzsányi élesztőt. Aztán az egészet tedd félre lefedve legalább 12 órára szobahőmérsékleten - legyen kellően nagy edényben, mert legalább a duplájára fog dagadni. Ezt használhatod valódi kovász helyett.

Kecskesajtos pizza

Ezt a pizzát vagy lepényt vagy akármit is az ihlette, hogy nem volt vacsorára kenyér, sem annyi idő, hogy a kenyér megsüljön és még hűljön is valamit - ahhoz viszont elég volt az idő, hogy egy pizzatészta elkészüljön és megsüljön (a tészta második feléből pedig ciabattaszerű cipók lettek, amik még kelhettek a pizza sülése alatt). Ezen kívül volt itthon finom kecskesajtom - kecske-camembert néven árulták, fehérpenészes külseje volt a túrószerű belsőnek, de amúgy egyáltalán nem camembert-jellegű volt -, úgyhogy gondoltam, ez lesz a fő feltét. Karamellizált lilahagymát készítettem hozzá, amit sikerült inkább szénként, mint hagymaként elkészítenem - így is jó volt, de jobb lett volna kevésbé megsütni, hiszen még a sütőben sütés is rátett egy lapáttal.

Zöldborsós-túrós kenyérizé

Ezt a miújságot sem tervezgettem különösebben. Foglalkoztat már egy ideje valami ilyen egybesült vacsora, amolyan töltött kenyér ötlete - korábban nem csináltam ilyet. Láttam párszor a neten szépen hajtogatott, "fonott" kivitelűeket is. Most egyszer csak nekiláttam. Az alapja pizzatészta. A tölteléket a zsíros túró teszi gazdaggá, amit megláttam akciósan (de így is jóval drágábban a közönséges túrónál), és nem tudtam neki ellenállni - egy leveles túró becenéven árult, teljes tejből készült, rögmentes tehéntúró, ami állagában már-már olyan, mint a juhtúró. Mit találtam itthon a túró mellé? Mirelit zöldborsót, meg némi póréhagymát. Ezekből lett tehát a töltött kenyér belseje.

Káposztás lepény

Egy semmi különös kis sós sütemény - vendégségbe vihető, vendégeknek kínálható, de kirándulásra is nagyon praktikus elemózsia. A lényege: dinsztelt káposzta valami sós tésztába töltve. Az alak és a méret tetszőlegesen választható, és a tészta is szinte bármilyen lehet - én most a kenyértésztánál egy fokkal puhább, omlósabb verziót készítettem.

Körtés-kéksajtos pizza

Egy újabb egyszerű pizza, de ezúttal a hagyományokkal szakítós, modern fúziós-trendi kivitelben. A múltkorában egyszer körtét rágcsáltunk a vacsorára evett márványsajthoz, és akkor gondoltam, hogy itt volna már az ideje kipróbálni a körtés-márványsajtos pizzát is. A gondolatot hamarosan tett követte, az eredmény pedig itt van. Finom volt, de nem lesz nagy favoritom; valami jobb ízű körtével talán jobb lett volna, mert bizony amit erre használtam, annak sok íze nem volt.

Majomkalács

Úgy döntöttem, hogy ha ez a kreálmány jó lesz, akkor magyarul a majomkalács névre fogom keresztelni. Jó lett, arra kereszteltem. Voltaképpen az angolul monkey bread névre hallgató műfajról van szó, de hát szegény angoloknak nincs olyan szavuk, hogy kalács (jó persze, van milkbread, van challah, van cake, de egyik sem jól fedi a magyar kalácsot), úgyhogy nekünk nem kell azon gondolkodnunk, hogy vajon majomkenyérfa nélkül is lehet-e ilyet készíteni. Lehet. Egyébként megsúgom még azt is, hogy a monkey bread után nyomozva kiderítettem: senki nem tudja, miért így hívják. Különféle tudós szakácsok is kulinarohistoriográfusok különféle teóriákkal álltak elő (lásd angolul itt), de biztosat nem tudnak. Én amondó vagyok, hogy a nyerő elmélet az, amelyik szerint ezt a süteményt majommód kell (és máshogy nem is nagyon lehet) enni: az ember nekilát kézzel cincálni, tömi magába, és közben csupa ragacs lesz. És hogy mi ez: kelt tészta ragacsos vajas-fahéjas-karamelles mázban, felséges - és igen tömény - édesség.

Pesztós pödröny

Egy kis sós rágcsálnivaló, amit egy családi összejövetelre vittem magammal. Én amolyan csemegének szántam, de kicsit inkább péksüteményszerű lett (lényegében pizzatésztából van). Magában is finom volt, de főtt étel mellé is harapdáltunk belőle kenyér helyett. Mindenképpen sikert aratott. Ízletesebb, csemegeszerűbb változathoz talán kicsivel több pesztóval is lehetne készíteni. Aminek kapcsán mindjárt meg is jegyzem azt a tökéletesen érdektelen dolgot, hogy úgy döntöttem, a pesztót mostantól magyar szónak tekintem, és magyarosan írom az eddigi pesto helyett...

Spaghetti alla puttanesca

Rég ki akartam próbálni, milyen lehet olajos szardellával főzni. Nem belőle, csak ízesítésnek használva egy kis szardellát. Állítólag nem lesz tőle halízű az étel, csak valami sós-umamis alaphangot ad neki. Ezen a mostani próbálkozáson azért lehetett érezni a halasságot, de valóban érdekes és kellemes alapíze lett. Bemutatom tehát a spaghetti alla puttanescát, vagyis a spagettit kurva módra - állítólag a nápolyi örömlányok főztek ilyeneket két kuncsaft között.

Olivás gyökérkenyér

Kenyérsütés kapcsán az egyik dolog, amivel rendszeresen próbálkozom - és többnyire hiába -, az az óriás lyukacsokkal teli kenyér készítése. A célom valami olyasmi, mint a mostanában Paillasse néven divatos svájci kenyérféle. Valószínűleg jó liszt is kéne hozzá, meg az is biztosan számít benne, hogy nem géppel kéne dagasztani hozzá a tésztát, hanem kézzel, és csak rövid ideig, éppen csak összedolgozva, nem hagyva a sikért túlságosan megerősödni. Emellett persze nyilván fontos még a lassú, sokáig tartó kelesztés. Ez a mostani kísérletem elég gyorsan lett megkelesztve, az utókelesztésre pedig pláne nem hagytam időt - így a bélzet nem az lett, amiről álmodni szoktam. Amúgy viszont remek ízű és állagú kenyérke lett belőle, pompásan szívós héjjal.

Spenótos tészta

Egyszerű, ízletes tésztaszósz, amihez nem kell semmi különleges. Friss spenótból kissé munkaigényesebb, fagyasztottból abszolút sétagalopp. Én történetesen nem igazi spenótból készítettem, hanem tavasszal lefagyasztott mustárlevelet használtam hozzá. Kicsit kiengedtem, aztán úgy félig fagyottan felszeleteltem a tömböt. A teljesen tömör téglába fagyasztott gyári spenótot jobb egészen kiengedni főzés előtt.

Kerti tésztasaláta

E. mondja néha, hogy a salátáimat is fel kéne írni a blogra - én meg nemigen szoktam megcsinálni, mert azok a bizonyos saláták általában csak annyiból állnak, hogy összedobok, ami zöldséget éppen találok, meg valami végtelenül egyszerű öntetet. Viszont tulajdonképpen tényleg az a blog elve, hogy mindent, a nagyon egyszerűt is rátegyem. Középútnak itt van egy hidegen fogyasztandó tésztasaláta, ami abban különbözik a szokásos végtelenül egyszerűektől, hogy eleve egytálételnek csináltam - kánikula idején, amikor kifejezetten vágytunk a nyersre és a hidegre. Direkt ehhez főztem meg egy csomag tésztát - de kisebb mennyiséget persze maradék tésztából is remekül lehetne csinálni.

Juhtúrós langalló

Langalló, avagy kenyérlángos, "magyar pizza" - és talán a jó marketingnek köszönhetően egyre többen töki pompos néven ismerik. Ez is tervezetlen ebéd volt. Főzni nem készültem, hideget akartam ebédre, de későn álltam neki a kenyérsütésnek, későre lett volna kész. Így hát kivettem a kenyértészta felét, és amíg a kiscipónak meghagyott másik fele befejezte a kelést, emezt gyorsan megsütöttem langallónak. Került rá a múltkori fokhagymabördőből is.

Zöldséges tészta fokhagymabördővel

Kínai ihletésű pirított tésztát meglehetősen gyakran készítek. A lényege: mindenféle zöldség vegyesen, szójaszósz, tészta - gyors, ízletes egytálétel. A zöldségek közül a különlegesség ezúttal a fokhagymabördő volt. Bördő... tetszik ez a szó. Vajon hányan ismerik? Én csak kábé egy éve tanultam. Akinek ismeretlen: a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszárának a neve. A zöldhagymában ronda, nyálkás állagú bördők jelennek néha meg, ha pedig hagymafejet nevelünk, a bördőket kitördeljük a kertben, hogy a fej hízzon, ne pedig a virágzásra pazarolja az energiát a növény. A fokhagymával ugyanez a helyzet: a kertész kitördeli a bördőt, hogy nagyobbra nőjön a fej. Aztán általában kidobja - pedig finom, ehető része ez a növénynek. Úgy tűnik a netről, hogy egyes nyugati országokban afféle divatzöldség is lett a fokhagymabördő az elmúlt években: erősen szezonális különlegesség, amit kistermelői piacokon árulnak. A legtöbbször pestót csinálnak belőle, de egyéb célokra is fel lehet használni. Hát én most a bördőim egy részéből pirított tésztát csináltam.

Thai-jellegű tésztás mindenféle

Igazi thai ételt még életemben nem ettem, csak Indiában meg Magyarországon adaptált dolgokat. Ez itt az én adaptációm, amit a pillanat szült: gyorsan szerettem volna valami finomat és könnyűt, de azért laktatót készíteni. Ilyenkor gyakran a kínai stílusú pirított tészta nálunk a megoldás - de most valami izgalmasabbat akartam, és volt itthon mindenféle dolog, úgyhogy rakhattam bele mindenből egy kicsit. A fűszerezés pedig tájjellegű - akarom mondani, thai jellegű lett.

Hagymás csiga

Ez tulajdonképpen egy spin-off kaja volt a múltkori hagymaleves kapcsán. Kedvem volt sütni valami sós csemegét, és a leveshez pirított hagymából kivettem egy adagot csigatölteléknek. Ha csinálok még ilyet (márpedig valószínűleg fogok), akkor azt hiszem, több hagymát használok majd hozzá. Amúgy remek lett, de a nagy részét kenyér helyett ettük meg hideg kajához, a kisebb részét meg magában reggelire. Direkt rágcsának egy kicsit túlságosan a tészta dominált benne.

Fonott kalács

Ez a kalács a "hagyományos" húsvéti kalácsom - puha, foszlós, enyhén édes - és lényegében isteni. Most egy kicsit egyszerűsített, hétköznapiasabb verziót sütöttem belőle E. születésnapjára. Azt hiszem, a kalácsot nem nagyon kell magyarázni vagy kommentálni.

Minestrone(-ihletésű) leves

Elég rég volt utoljára, hogy "hivatalos" minestrone-receptet olvastam. Évekkel ezelőtt. Főzni azóta jópárszor főztem hasonlót, valószínűleg egyre jobban elrugaszkodva az igazitól. A lényeg: viszonylag ritkán bajlódom levesekkel, és ha már bajlódom, akkor szeretek olyan levest főzni, ami önmagában - vagy kenyérrel - egy komplett étkezés, nem pedig csak étvágygerjesztő. A minestrone az én értelmezésemben egy olyan vegyeszöldség-leves, amit paradicsompürével ízesítek, és jó adag tésztát főzök bele. A vegyeszöldség fogalma pedig azt jelenti, hogy ami épp akad itthon.