Bab mole-szószban

Háttértörténet: szerettem volna valami olyat csinálni babból, amit nem ettünk már hetvenhétszer. Garázdálkodtam egy kicsit a neten ötletek után, és így került elő az ötlet: bab-mole. Vagy bab molével. Mivel életemben nem ettem autentikus molét, ezért nem tudom, hogy az enyém mennyire hasonlít rá - annyi bizonyos, hogy istenien finom lett, és annyiban bizonyosan elmarad az igazi mögött, hogy nem több tucat féle alapanyagból és fűszerből készült, hanem csak pár alapvető fűszerrel, lényegében paradicsomból, hagymából és kakaóból. Bátran ajánlom.

Sajtos csilis bab

Évekkel ezelőtt felraktam már ide a Konyhológiára egy csilisbab-receptet. Most itt van egy másik, amit a sajtos szósz tesz lágyabbá és egészen más jellegűvé, emellett kukoricával van izgalmasabbá téve. Természetesen szintén hús nélkül készül, ezúttal nem tofuval, hanem szójagranulátummal helyettesítve a darált húst. És természetesen biztos vagyok benne, hogy igazi hússal készítve is jó lenne annak, aki azt szereti.

Egyszerű quesadilla

Az előre elkészített búzatortilla még piszok drágának számít a mi költségvetésünkhöz képest, de úgy tűnik, csökken az ára. A múltkoriban egyszer beruháztam, hogy legyen itthon készenlétben - jól jön majd, ha legközelebb úgy alakul, hogy nem marad reggelire kenyerünk és nem akarunk boltba menéssel indítani. El is érkezett egy ilyen nap, és elkészült reggelire az egyszerű quesadilla. Nem került bele semmi rendkívüli, nem is pakoltam tele töltelékkel, csak úgy módjával.

Irokéz kása

Hát, jól elhanyagoltam a Konyhológiát az utóbbi időben: majdnem két hónapja nem volt új bejegyzés, és már előtte is ritkultak a receptek. A magyarázat egyszerű: dolgom volt. Novemberben rengeteg munkám volt, decemberben meg még több, hogy azért az ünnepekre jusson lélegzetnyi szabadidő. Aztán jött a január, és istenigazából neki kellett látni a különféle melóknak, de közben beteg is voltam, csúsztam többféle munkával, és már kezdődött is a február, amikor még az eddigieknél is több lett a munka. De sebaj, mert most márciusban már a kerttel is foglalkozni kell, miközben az egyéb munka sem lett kevesebb... de most már csakazértis megírok néhány receptet. Az elmúlt elfoglalt időszakban persze nagy ételkölteményekre nem futotta, örültem, ha heti négy-öt nap tudok meleg ételt tenni az asztalra, máskor meg E. főzött, vagy maradékot vagy hideget ettünk.
A szünet után a konyhológián mindjárt egy olyan kaja jelenik meg, amilyet egyetemista koromban elég sűrűn ettem, mert gyors, laktató, olcsó és ízletes - tehát a blog alapprofiljába is jól belepasszol. Annakidején irokéz kásának neveztem el, hogy legyen neki valami szép neve.

Amerikai palacsinta

Egy ráérős hétvégi reggelire gondoltam ki, hogy megpróbálok amerikai stílusú pancake-et sütni. Nem csináltam még ilyet soha. Ehhez képest egész jó lett, csinálok majd még máskor is ilyet. Egy kicsit zavart, hogy túlságosan is tojásíze volt, néha már-már úgy éreztem, édes rántottát eszem. Ez lehet a felhasznált tojás sajátsága, vagy lehet, hogy egyszerűen csak így van, és kész. Vagy lehet, hogy máskor meg kéne próbálni adott mennyiségű tojáshoz több lisztet és tejet használni.

Mexikói serpenyős fantázia

Most is leírom a véletleneket, amelyek ehhez az ételhez vezettek. Három független tényező játszott össze. Egyrészt ki akartam próbálni az indiai panír alternatívájaként más grillezhető sajtokat is. Másrészt salsát készítettem a fölöslegben lévő paradicsomaimból. Harmadrészt pedig beérett egy adag "méteres" zöldbab (ez még nyár közepén volt). Ők adták tehát az alapköveket ehhez a csodafinomra sikeredett, gazdag ételhez. A sajtok kapcsán pedig a következőkre jutottam: a most kipróbált eredeti krétai halloumi és a "hajdúsági grillsajt" gyakorlatilag megkülönböztethetetlen egymástól (ha eltekintünk attól, hogy a halloumi egy leheletnyi mentával volt ízesítve). Egyik sem panír, de mindkettő pompásan süthető olajban.

Szukkotas

Gyerekkoromban maradt meg valamelyik indiánregényből - azt hiszem, Az utolsó mohikánból - ennek a kajának a neve: szukkotas. Aztán valamikor a közelmúltban belefutottam a neten, hogy ilyen tényleg létezik, és tényleg indián étel: a wikipedia szerint a kihalt narragansett indián nyelvekben [amelyek közé a mohegan is tartozik, ami viszont nem azonos a mohikánnal - ha jól szűröm le a dolgokat] msíckquatash a neve. A modern amerikai kiejtése pedig valahogy úgy hangzik, hogy SZAkotees, és ma is népszerű köret vagy egytálétel Észak-Amerikában. A lényeg: zsenge kukorica babbal és még néhány egyéb dologgal. A legtöbb verzióban szalonna is szerepel (mint abban a receptben is, amit én adaptáltam a magam szája ízére, miután elolvastam párat a weben), illetve vannak olyanok is, amik nem tartalmaznak tejszínt (magyarán könnyű mind a húsevő, mind a vegán módosítás).

Nachos

Valahol félúton az egytálétel és a sós rágcsálnivaló között. Főételnek nagyon laktató, nagyon kellemetes, zamatos és kalóriadús. Sajnos nem túl olcsó, mivel - számomra teljesen érthetetlen okból - a kész tortilla chips elég drága dolog. De azért alkalomadtán ilyet is érdemes lehet enni.

Salsa

Ilyet korábban még nem csináltam, és nem tudom, hogy egy mexikói mit szólna hozzá. Sokban emlékeztet a közelmúltban közzétett nyers paradicsomszószra; ha nem törött volna szét a turmixgépem szára, akkor abban aprítottam volna durvábbra, nem pedig botmixerrel péppé. No, mindenesetre friss - érett, saját, zamatos - paradicsom, meg egy jó adag fűszerzöldség került bele ebbe a friss szószba, aminek egy részét lefagyasztottam, egy részét pedig frissiben megettük egy teljesen sima sajtos melegszendvics mellé.

Chili sin carne

Mostanában jól bevásároltunk piros babból, mert kaptunk olcsón olyat, hogy egy hónap múlva lejár a szavatossága. Baja persze nincs ettől, csak kicsit öreg - tovább kell főzni, és előfordul, hogy kevésbé egyenletesen puhul meg, mint a frissebb. De azt kibírjuk. Úgyhogy főztem egy nagy adag csilis babot vega módra - tofuval. Bevallom, hogy a csilis babba általában kész csili-fűszerkeveréket szoktam használni, de most direkt nem tettem ezt, hogy "igazibb" kaja kerüljön a blogra. A végeredmény fölséges lett, csak kicsit megmozgatta a gasztrointesztinális rendszerünket. De ebbe törődjön bele az, aki csilis babot akar enni.