Grillbefőzés: padlizsánkrém, zakuszka, ajvár

Az utolsó nyárias napok egyikén még nekiálltam eltenni télre a nyár és a szabadtűz ízeiből. Nem tudom, vajon a füstös ízű dolgok szeretete ősemberi génjeinkbe kódolódott bele, vagy egyénfüggő; már az is többször eszembe jutott, hogy vegetáriánusságomban a füstölt sajtokkal és egyebekkel pótlom a gyerekkoromban megszokott füstölt kolbászt - de ez igazából valószínűtlen, mivel ha kolbászt vennék a számba, valószínűleg rosszul lennék tőle... No mindegy, nem erről akartam én értekezni, hanem bemutatni, hogy mit és hogyan tettem el. Főleg padlizsánkrémet, de megpróbálkoztam hozzá egy kevéske zakuszkával és egy kis ajvárral is.

Csiliacsár

Az acsár az indiai savanyúságok legalapvetőbb fajtája. Angolul pickle-nek szokás nevezni, de nemigen hasonlít az inkább magyar savanyúságokra emlékeztető tipikus angol pickle-hez (viszont időnként mókás módon "pác"-nak fordítják magyarra a szerencsétlen fordítók). Az acsár tehát olajban eltett, erősen fűszeres savanyúság, amelyből igen kis mennyiséget szokás enni kísérőként más ételek mellé. Nem összekeverendő a hasonló funkciójú csatnival, amely alapértelmezésben nem savanyított étel, mármint nem savanyítják erjesztéssel, hanem frissen készítik, bár ettől még lehet savanyú. Acsár készítéséhez meleg, napos idő ajánlott, ezért most ősz elején még gyorsan közzéteszem ezt a receptet, hátha lesz még szép idő. A jobbára nagyon csípős acsárok közül is kiemelkednek azok, amelyeknek eleve csilipaprika a fő alapanyaguk - mint például ez itten.

Meggylekvár, meggyszörp

Befőzésben elég kevés a tapasztalatom: egész eddigi életemben talán kábé annyi lekvárt készítettem összesen, mint a minap. Jól termett a meggyfa, kénytelenek voltunk valamit csinálni a sok gyümölccsel. A lehető legegyszerűbb, hagyományosabb lekvárt szerettem volna csinálni, mindenféle bizbazfix nélkül. Annyi bizonyos, hogy az íze pompás lett - az majd kiderül idővel, hogy tartósra is sikeredett-e. A lekvár mellékterméke pedig szörp lett. A natúr meggyet nem mértem le; magozás után 8 kiló volt az, amit felhasználtunk. Ezt két fazékban főztem meg egyszerre, mert óriásüstöm nincsen. Szűk nyolc üveg (üvegenként 7.5 deci) lekvár lett ebből a mennyiségből (a nem teli üveget kezdtük el frissiben megenni), és mellé még szűk két liter szörp.

Rózsaszörp

A kertünkben számos rózsatő található, kicsit több is, mint ahánynak jó helye van, és ahányat kedvem van gondozni. Gondoltam, fel kellene használni a rengeteg illatos virágból valamennyit, így egy nap, amikor épp nagyon sok nyílt, learattam. Ez az első kísérletem rózsasziromszörp készítésére; az eredménnyel elégedett vagyok, de lehetett volna még rózsásabb is. Italnak is nagyon kellemes, egzotikus, de ki akarom majd próbálni fagyiöntetnek is, és valami izgalmas koktélba is.

Kovászos uborka

 Kovászos uborkát mindenki tud csinálni. Vagy mégsem? Én például sokszor elszúrtam már. Most finom lett, tehát magamnak is jó, ha felírom, és talán más is hasznát veszi. Nem eltevésre készül, hanem 1-2 héten belül megevésre. A fő bajom az szokott lenni, hogy nagyon megpuhul az uborka. Van, aki egy kis timsót tesz bele, hogy ropogós maradjon; nekem ez nem rokonszenves (miért legyen bőrcserző anyag abban, amit megeszem?). Két dolgot sikerült eddig kifigyelni, hogy mikor puhul meg túlságosan. Az egyik: ha nem elég sós. Tehát erősen sózom a kovászos uborkát. A másik: fel nem foghatom, hogy miért, de akárhányszor tüllzacskóba tettem a kenyeret, mindig meglottyadt az uborkám; ha zacskó nélkül tettem be a kenyeret, akkor szinte mindig jó lett a végeredmény. Úgyhogy leszoktam a tüllzacskóról.

Eperlekvár mutatóba

Az eper elég nagy része elrohadt az Orkney-szigetekre illő május végi időjárásban. A maradékát legelésszük rendesen, el is bírnánk vele, de E kívánsága az volt, hogy csináljunk egy kis eperlekvárt is. Gyümölcsmentes időkben majd joghurtba keverve fogjuk fogyasztani - mert amúgy egyikünk sem túl nagy lekvárevő, kenyérrel ritkán esszük. Nekiláttunk hát egy kiló eperből lekvárt főzni. Tapasztalt befőzők nyilván megmosolyogják - lett belőle egy hétdecis üvegre való, meg még pár kanál kóstolónak. Sárgabaracklekvárt már készítettem régebben, de epret még nem próbáltam, úgyhogy megnéztem pár netes receptet, majd atyám véleményét is kikértem, és végül - persze - a magam feje után csináltam.