A ghí (fuj-fuj angolos átírásban: ghee) a hagyományos indiai konyha alapvető zsiradéka, és Indiában máig a jólét, gazdagság egyik fontos szimbóluma. Tisztított vajról van szó: a vajból a nedvesség és a fehérje (szinte teljes) eltávolítása után maradó tejzsírról. A sima vajhoz képest a ghínek több előnye is van. Egyrészt tartósabb, mert nem savanyodik meg (de szobahőmérsékleten tartva avasodni igenis tud, ha nem is olyan gyorsan, mint a vaj). Másrészt sütésre alkalmas, mivel nem habzik és nem ég meg. (Meg kell hagyni, csakugyan gazdag embernek kell lennie annak, aki ghíben süti meg a sültkrumpliját vagy egyebét.) És harmadrészt: fantasztikusan finom íze van neki, amit a vaj alaparomája mellé társuló karamellizált tejcukortól kap. Utoljára pár éve készítettem ghít; most történetesen úgy alakult, hogy olcsón kaptunk vajat akcióban, épp nem is szűkölködünk, hát beruháztunk - és csináltam ghít egy kiló vajból. Ennyinél kevesebb vajjal nem is nagyon érdemes hozzálátni, mert a munka ugyanannyi lenne, az idő pedig csak alig kevesebb - ez a kiló vajból lett ghí viszont hónapokig kitarthat, ha csak kisebb mennyiségeket használok belőle, olajjal kiegészítve.
