Azt hiszem, ez a kreálmány a klasszikus előétel műfajba tartozik. Már csak azért is, mert nagyobb mennyiséget nemigen lehet belőle készíteni - az itt megadottak duplája még beleférhet egy méretes serpenyőbe, de ennél feljebb nem lehet méretezni. Én kiegészítésnek csináltam maradék mellé, ami kevés lett volna ebédre. Hasonlít a régebbi borban főtt gombámhoz, csak éppen töredékannyi idő alatt készül el. Hangulatában kifejezetten húsra emlékeztet, így bátran ajánlom nem vegáknak is, meg azoknak is, akik esetleg ideiglenesen vannak vega diétán, de hiányzik nekik a hús.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húspótló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húspótló. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. június 8., péntek
2012. május 13., vasárnap
Csevapcsicsa-utánzat tofuból
Csevapcsicsa-utánzat, mondom, bár nem grillezve készítettem el ezeket az ovo-vegetáriánus kolbászkákat, hanem sekély olajban sütve. Amúgy valószínűleg a grillezést is kibírnák - ebben az esetben némi olajat is belegyúrtam volna az anyagukba, és talán több tojást teszek bele, hogy jobban összeálljon. Nevezhetjük tofufasírtnak is, és persze tetszés szerinti alakban elkészíthető.
2012. március 9., péntek
Álhúsos rakott krumplipüré
Nem tudom, van-e valami hivatalos neve ennek az ételfajtának. A lényege: egy réteg fűszeres darált húson egy réteg krumplipüré, sütőben összesütve. Az én családomban gyerekkoromban rendszeresen készült, általában levesben főtt hús vagy pörköltmaradék ledarálásával. Most vega módra, szójával készítem, a szüleimnél kicsit fűszeresebbre (de - mint azt E megfogalmazta - a szója papíríze ennek ellenére érződött rajta). Ilyenkor tél végén praktikus étel: nemigen van friss zöldség, viszont jót tesz a testnek-léleknek (meg a lakás hőmérsékletének) a mindenféle sütőben sült dolog.
2011. október 25., kedd
Csilipakóra és rokonai
A nyáron már írtam a pakórának, India egyik kedvenc olajbansült csemegéjének a legalapvetőbb változatáról, a hagyma bhadzsíról. Ezúttal csilipaprikából készítettem pakórát, meg még csak az izgalmasság kedvéért pár mángoldlevelet is megcsináltam, a maradék tésztamasszából pedig ismét hagymapakóra lett.
2011. október 15., szombat
Majonézes krumpli paradicsomos szójafasírttal
Itt tulajdonképpen a majonézes krumpli a lényeg, amiben nincsen semmi különös, csak egyszerűen egy nagyon jó, és kellemesen egyszerű és olcsó kaja. A szójafasírt csupán utógondolat volt hozzá, hogy legyen valami, ami mellett a saláta köretként funkcionálhat - a maradék majonézes krumpli viszont vacsorára főétel lett, kenyér mellé.
2011. július 17., vasárnap
Hagymapakóra avagy bhadzsí
Az indiai konyha egyik legnagyobb nemzetközi sikerű ételtípusa a pakóra (hindíül helyesen pakaurá, de én magyarul jövevényszóként kezelem, ezért idomítok a szóalakon). Egyes vidékeken - főleg India nyugati részein - bhadzsí (esetleg bhadzsijá) a neve. Ez a gyűjtőnév csicseriborsólisztből készült "sörtésztába" mártva kirántott zöldségeket (néha egyebeket) jelent. Közülük az egyik konkrét megvalósítás a hagymapakóra, amelyet Angliában és innen elterjedve a világon többnyire hagymabhadzsínak neveznek. (Nemzetközi írásmóddal persze bhaji, de magyarul ez helytelen, hiszen nincs benne "j" és hosszú "í" van a végén.) Itt már nem is igazából rántott zöldségről van szó, hanem a felcsíkozott hagymát egyszerűen beleforgatjuk a tésztába, aztán forró olajba szaggatva kisütjük. A tészta relatív mennyiségétől és víztartalmától függően változó lehet a végeredmény állaga - minden megoldás finom. A kisült bhadzsí eredetileg önálló sós snack (többnyire valami csatnival, fűszeres szósszal kísérve), de nemzetközi adaptációban főzelékfeltétnek vagy rizs, esetleg egyéb köret mellé húspótlónak is remekül beválik.
2011. június 10., péntek
Sajtos egérke
Itt egy villámgyors, egyszerű és (ha gagyisajtot teszünk bele, és a sütőolajat másra is használjuk) meglehetősen olcsó feltét. Én zsenge újtökből készült klasszikus kapros tökfőzelék mellé készítettem május második felében - de akár kenyér mellé, némi salátával is jó lehet, vagy kiváló feltét bármilyen hagyományos főzelékhez. Hogy miért hívják ezt az ételfajtát egérkének, arról már többféle magyarázatot is hallottam: az egyik szerint azért, mert gyakran hosszú, vékony farkincájuk lesz a puffancsoknak, a másik szerint meg azért, mert úgy szaladgálnak körbe-körbe a serpenyőben, mint a kisegér. Egyébként az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy az én családomban gyerekkoromban piláf volt a neve ennek a műfajnak - de hogy miért, azt elképzelni sem tudom, hiszen a piláf baromira nem ezt jelenti.
2011. április 13., szerda
Paradicsomos-tejszínes tofu
Rögtönzött vacsora egy olyan estéről, amikor nemigen volt itthon más alapanyag, mint tofu. Viszonylag ritkán készítek olyan vegetáriánus kaját, ami valami húsétel utánzatának tűnik - ez azok közé tartozik, és biztos vagyok benne, hogy tofu helyett valamilyen húsból elkészítve is ízlene azoknak, akik "olyan hajlamúak". A tofunak főfogásként amúgy én sem vagyok nagy rajongója, inkább kisebb mennyiségeket szeretek valami zöldséges ételbe beletenni - de azért ez sem lett rossz étel.
2011. január 12., szerda
Szójafasírt egyszerűen
A szójafasírtot (szójavagdalt, vagy nevezzük, ahogy akarjuk) gyakran húsosok is szeretni szokták (kivéve persze a megátalkodottakat, akik a világból is kifutnának, ha meghallják azt a szót, hogy szója) - és különösen szeretik azok, akik átmenetileg húsmentes vagy csökkentett hústartalmú diétán élnek, de hiányoznak nekik az ilyen jellegű ételek. Nekem nagyon ritkán hiányzik a bevett "köret plusz hús(pótló)" kombináció, de néha kedvem támad ilyet csinálni. Ilyen felindulásból készítettem szójafasírozottat párolt káposztával és krumplipürével.
2010. szeptember 13., hétfő
Cukkinivagdalt
Ez a cukkiniból - vagy akár sima tökből - készíthető étel valahol a tócsi és a vega fasírozott között van. Lehetne a neve cukkinitócsi vagy cukkinifasírt is. Ellentétben a rendes tócsival, nem annyira önálló főételnek való, hanem inkább kenyér vagy főzelék mellé húspótlónak. Tojás nélkül is elkészíthető, de akkor több lisztet kell tenni bele, és úgy is lazább, szétesősebb lesz az állaga.
2010. szeptember 9., csütörtök
Sült padlizsán
Említettem a múltkor, hogy kényes vagyok a padlizsánra, mert könnyű úgy elkészíteni, hogy undorító legyen az állaga. Két technika együtt garantálja, hogy ez ne így történjen: a padlizsán előzetes besózása, valamint a magas hőmérsékleten való elkészítés, például az olajban sütés. Ha rostokol a hűtőszekrényben egy-két padlizsán, akkor minimális munkával elkészíthető a sima sült padlizsán, ami klasszikus "húspótló" étel: kenyérrel vagy valamilyen körettel komplett ebéd vagy meleg vacsora.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










