Tavaly nyáron már felkerült egy gazpacho a blogra. Ez a mostani nem sokban különbözik tőle, és főleg azért írom meg mégis külön receptként, mert így az ősz érkeztével jól esik egyszer utoljára megízlelni ezt a tömény, kanalazható nyarat. Ami különbség a múltkori recepthez képest: autentikusabb annyiban, hogy kenyér és került bele sűrítőanyagnak, és minimalistább annyiban, hogy gyakorlatilag fűszerezetlen.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: uborka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: uborka. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. szeptember 25., vasárnap
2011. szeptember 20., kedd
Görögsaláta-szerűség
Görögsaláta: már-már elcsépelt dolog. Viszont örök favorit, nagyon finom étel. Ez a mostani nem igazi klasszikus görögsaláta lett, inkább variáció az alaptémára. Egy ilyen sajtos saláta nálunk főételszámba megy: vacsorára ettük kenyérrel, a maradékát pedig másnap ebédre sült krumplival.
2010. augusztus 23., hétfő
Gazpacho
Azelőtt sohasem csináltam még gazpachót, viszont rég ki akartam próbálni, mert nagyon tetszik az alapgondolat. Egyszer kóstoltam előregyártott, gyümölcslészerűen dobozban árult cuccot, és már az sem volt rossz - milyen lehet hát akkor a kertben frissen szedett zöldségekből készült hiteles anyag? Nos, elárulom: pompás. Frissítő, zamatos, és csak úgy pezseg az élettől, "harapni" lehet benne a vitamint. Ja, és ha esetleg valaki nem tudná, mi a gazpacho: nos, elég a képre pillantani, hogy lásd, mi megy bele. Valahol a turmix és a leves között van, afféle nyers zöldségtrutymó.
2010. június 19., szombat
Kovászos uborka
Kovászos uborkát mindenki tud csinálni. Vagy mégsem? Én például sokszor elszúrtam már. Most finom lett, tehát magamnak is jó, ha felírom, és talán más is hasznát veszi. Nem eltevésre készül, hanem 1-2 héten belül megevésre. A fő bajom az szokott lenni, hogy nagyon megpuhul az uborka. Van, aki egy kis timsót tesz bele, hogy ropogós maradjon; nekem ez nem rokonszenves (miért legyen bőrcserző anyag abban, amit megeszem?). Két dolgot sikerült eddig kifigyelni, hogy mikor puhul meg túlságosan. Az egyik: ha nem elég sós. Tehát erősen sózom a kovászos uborkát. A másik: fel nem foghatom, hogy miért, de akárhányszor tüllzacskóba tettem a kenyeret, mindig meglottyadt az uborkám; ha zacskó nélkül tettem be a kenyeret, akkor szinte mindig jó lett a végeredmény. Úgyhogy leszoktam a tüllzacskóról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



