Zöldséges tócsi parmezánnal

Gondoltam, megint készítek valami varációt a tócsitémára a klasszikus verzió meg a tavalyi távol-keleti hangulatú variáció után. Ez most némi olaszos zöngét kapott a belekevert parmezántól; emellett mirelit zöldségekkel gazdagítottam, és a klasszikus változatommal ellentétben tojást is tettem bele, hogy jobban egyben maradjon.

Olaszos babfőzelék

Babfőzelék, kicsit másképpen. Tulajdonképpen sokban hasonlít a tavalyi toszkán kellevesemhez, csak nem levesnek, hanem főzeléknek elkészítve, és nem kellevél babbal, hanem bab kellevéllel. Ha a babot kuktában megfőzöd előre, mint én (vagy éppen konzervbabot használsz), akkor nagyon gyorsan elkészíthető, laktató és zamatos kaja. Jó gyomortöltögető télire.

Tészta lencseszósszal

Házikoszt: egyszerű, tartalmas, őszi-télies kaja. Lényegében egy olaszos fűszerezésű lencsefőzelék, amit nem főzeléknek ettünk meg, hanem tésztaszósz gyanánt. A lencsét előre megfőztem kuktában; a fél kilós csomagnak nagyjából a felét használtam fel ehhez az ételhez, a másik feléből lett egy leves, meg még egy kis másfajta gyorsfőzelék másnapra. A lencsés tészta bevált, lesz még ilyen jövő nyár előtt.

Minimalista paradicsomszósz

Gondoltam, teszek egy próbát a minimalista paradicsomszósszal, amit sok főzős blogon dicsőítenek. A receptet - nem mintha copyrightos kreálmány lenne, ennyi erővel a főtt krumplit is copyrightolni lehetne - állítólag Marcella Hazan indította mostani hódító útjára, és különböző foodbloggerek nyomatták tovább - lásd például itt. A lényege: szinte semmi nincs benne, csak paradicsom és vaj, meg hagyma és só. A recept hivatalos formája konzerv paradicsomot (paradicsomlében eltett hámozott egész paradicsomot) használ hozzá - én friss, érett kerti paradicsomból csináltam meg. Az ítélet? Nem rossz, de nálunk nem lesz rendszeres menütétel. Nyilván el vagyok rontva, de én jobban szeretem a fűszeresebb, összetettebb ízeket - ez a tiszta paradicsomíz nem volt rossz, de jobban emlékeztetett menzai paradicsomos káposztára, mint valamelyik saját finom paradicsomszószomra.

Parmezános tésztabundában kirántott cukkini

Ugyan már ősz van most, hogy megjelenik ez a recept, de még a nyári cukkinidömping idején készült. Ezúttal a nagy, érett cukkiniből készítettem félig-meddig klasszikus rántott cukkinit. De a tojásos-prézlis panírozást nem nagyon szeretem csinálni, és enni sem mindig - inkább indiai stílusban tésztabundában sütöm meg azt, amit ki akarok rántani. Az ízesítés viszont most olaszosra készült - egy nagyon finom rántott cukkini lett az eredmény.

Pasta aglio olio e peperoncino

Bár sokszor eszünk tésztát, és szeretjük a fokhagymát is meg az erőspaprikát is, mégsem főztem még soha ilyet. Ez az első kísérletem inkább csak megbolondított sajtostészta lett, mert az alább megadott mennyiséghez egy teljes csomag tésztát kevertem hozzá. Így a csípőssége ugyan rendben volt, de a fokhagyma és az olaj eléggé háttérbe vonult; reszelt sajttal (gagyival) és tejföllel tettük csúszósabbá és gazdagabbá. Legközelebb - mert mindenképpen lesz legközelebb - több olajat és jóval több fokhagymát használok ennyi tésztához, talán kicsit több csilit is.

Grillezett zöldséges haloumi

Egy hétvégi villásreggelire készítettem el ezt a nyárias finomságot. Nem vagyok nagy reggeliző, de időnként bizony jól tud esni egy meleg luxusreggeli - ez ilyen volt. Mindjárt megsúgom, hogy a haloumi sajt valójában nem Haloumi volt, hanem "hajdúsági grillsajt" - ami tapasztalatom szerint két dologban különbözik a valódi Haloumitól: nem Krétán készült, és így nem kapja meg az eredetvédett megjelölést, emellett sokkal olcsóbb. Kiegészítette pár nyári zöldség, köztük egészen pici sárga bébicukkini - olyan fiatal, hogy a végén a virág még el sem hervadt.

Görögös serpenyős krumpli

A pirított krumpli témájára már annyi variáció van itt, hogy nem is linkelek a korábbiakhoz (kattints a jobb oldalon a "krumpli" címkére, aztán tallózd ki belőle a pirított krumplikat, ha érdekelnek). Ezt a mostanit görögnek kereszteltem. Ennek az egyik oka az, hogy fetás salátát ettünk hozzá - de ez persze nem a krumpli sajátsága. (Tulajdonképpen a magzani kezdő rengeteg fejessalátát kellett gyors ütemben fogyasztani, és azt gondoltam, hogy a nagy tál salátához a pirított krumpli jól fog passzolni.) A krumplit magát úgy hellenizáltam, hogy mindenféle zöldfűszereket tettem bele, és egy kis paradicsommal is ízesítettem.

Magvas focaccia

Annyira jól sikerült ez a lepényféleség, hogy muszáj leírnom. Annak ellenére, hogy - mivel kovászos tészta - valószínűleg lehetetlen pontosan ezt megismételni az én konyhámon kívül. De valami hasonlót hasonló módon nyilván elő lehet állítani. Ha az emberiségnek ahhoz a tekintélyes hányadához tartozol, aki nem tart otthon eleven kovászt, akkor próbálj meg helyette gyorskovászt készíteni: 15 deka liszthez adj hozzá annyi vizet, hogy amolyan nokedlitészta-sűrűségű trutyi legyen belőle (nem kell simára keverni), és kutyulj bele egy pici morzsányi élesztőt. Aztán az egészet tedd félre lefedve legalább 12 órára szobahőmérsékleten - legyen kellően nagy edényben, mert legalább a duplájára fog dagadni. Ezt használhatod valódi kovász helyett.

Csevapcsicsa-utánzat tofuból

Csevapcsicsa-utánzat, mondom, bár nem grillezve készítettem el ezeket az ovo-vegetáriánus kolbászkákat, hanem sekély olajban sütve. Amúgy valószínűleg a grillezést is kibírnák - ebben az esetben némi olajat is belegyúrtam volna az anyagukba, és talán több tojást teszek bele, hogy jobban összeálljon. Nevezhetjük tofufasírtnak is, és persze tetszés szerinti alakban elkészíthető.

Cukkinis penne aszalt paradicsommal

Egy egyszerű, olaszos hangulatú tésztaétel, ami valamivel több, mint tészta szósszal. A tavalyelőtti cukkiniragumhoz lehetne inkább hasonlítani, és természetesen tészta helyett mást is lehet hozzá enni, akár kenyérrel is jó lenne a cukkinis készítmény. Így tavasszal azzal tettem nyáriasabbá, hogy aszalt paradicsomot főztem bele. A paradicsom saját aszalás: a szinte teljesen kiszárított paradicsomot a biztonság kedvéért mélyhűtőben tárolom. Ha ehhez hasonló saját vagy bolti csontszáraz paradicsomod van, akkor hozzám hasonlóan áztasd be; ha olajban eltett, nem teljesen kiszárított paradicsom van a kezed ügyében, akkor viszont áztatni nem kell, de kicsit korábban tedd bele, és esetleg csökkentsd az olaj mennyiségét az alápirított zöldségeknél.

Parmezános karfiol

Nevezhetnénk karfiolfőzeléknek is - egy kis olaszos beütéssel. Nálunk az ilyesmi kenyérrel kiegészítve ebédként működik - aki akarja, persze tekintheti hagyományos főzeléknek is, és ehet hozzá valami feltétet. Karfiolból levesen és csőben sültön kívül leginkább indiai stílusú főzelékeket szoktam készíteni - most valami mást szerettem volna csinálni, ezért született meg a mediterrán fűszerekkel és parmezánnal ízesített változat ötlete.

Toszkán kelleves

A múltkori toszkán lencselevessel ellentétben ez tényleg egy toscanai recept, vagy legalábbis abból indul ki az én adaptációm. Az eredetihez általában kolbászhúst is tesznek. A különlegesség benne a leveles kel - más néven fodros kel -, ami nálunk kiment a divatból. Nekem tavaly volt a kertemben, és most (március legelején főztem ezt) használtam el az utolját: szépen áttelelt, bírta a fagyokat. Meg kell vallani, hogy nem vagyok elragadtatva tőle: íze nem sok van, viszont rágósabb, vékonyabb a rendes kelkáposztánál. Szóval különlegességnek jó, meg nagyon szép, izgalmas növény - de idén kevesebbet fogok belőle ültetni, és ha legközelebb ilyen levest főzök, azt kelkáposztából fogom csinálni.

Paradicsomleves, ahogy én készítem

Tudom, hogy sok honfitársam édesen szereti a paradicsomlevest, de én ezt soha nem voltam képes megérteni (és ezért gyerekkoromban utáltam is, csak érettebb ifjúként jöttem rá, hogy máshogy is lehet csinálni). Számomra a cukrozott paradicsomleves olyasmi abomináció, mint - tudomisén - a sós görögdinnye lenne. Szóval itt van egy sós, mediterrán fűszeres, igazi zamatos paradicsomleves. Igazán nagyszerűvé persze az tette a mostanit, hogy saját elrakású paradicsomlevet használtam hozzá, ami tökéletesen érett, ízekkel teli paradicsomból készült tavaly nyár végén. De megsúgom, hogy a fűszeres paradicsomleves konzervből is finom. 

Gyors tonhalas tészta

Ez egy minden előzetes tervezés nélküli kaja: kellett gyorsan valami ebédet rittyenteni. Csupa olyan dolog van benne, ami a legtöbb kamrában és hűtőben megtalálható (jó, kapribogyó nálunk általában nincs, de most történetesen pont volt). Kitalálni két perc volt, megfőzni talán további húsz mindennel együtt. Finom volt, majdnem meg is ettük ketten a fél kiló tésztát (Babóval hárman, de ő összesen annyit evett, mint én egy falatra).

Manicotti, vagy valami afféle

Mondhatnánk azt is, hogy ez a régi felújított palacsinta rögtönzésem kicsit komolyabb változata - vagy elegánskodhatunk, és mondhatjuk azt, hogy olasz manicotti. A lényeg: fűszeres sajttal töltött palacsinták paradicsomszósszal. Ha a palacsinta és a szósz már készen van maradékként, akkor pillanatok alatt összedobható, és csak sütni kell egy kicsit. Én most direkt ehhez sütöttem palacsintákat - akkor egy kicsit tovább tart, de két serpenyővel nem sok idő - pláne, ha a palacsintasütést az ember delegálhatja az asszonyra (na jó, fordítva is lehet), és közben real-time töltheti az elkészült palacsintákat.

Gnocchi sültfokhagyma-szósszal

Ez életem első házi gnocchija volt. A története: egy fáradt délután, amikor hosszabb munkával végeztem, és utána már semmi olyanba nem akartam belekezdeni, amit muszájból csinálok. Úgyhogy pihentem, és gondoltam, kéne valami finom vacsorát csinálni - nem baj, ha időigényes, viszont legyen jó komfortkaja, és persze legyen előállítható az itthon lévő semmi különösből. Így találtam ki a gnocchit, és gondoltam, hogy lassú tűzön olajban sült fokhagymából készítek hozzá öntetet.

Muszaka, vagy valami olyasmi

Ez egy meglehetősen komplikált kaja.Viszont jó sok minden benne van: akár önmagában is fogyasztható, de olyan gazdag, hogy azért valami köretet kíván még - jó lenne rizzsel, de mi csak egyszerűen kenyeret ettünk hozzá. A rendes görög muszakába darált húst - optimális esetben bárányhúst - tesznek. Vega verzióban találkoztam már babos muszakával meg olyannal is, amiben nem volt semmi "húspótló". Most egy olyat készítettem, amiben lencse szerepel.

Egyszerű rizottó zöldbabbal

A rizottó egyik nagy előnye, hogy fel lehet hozzá használni kis mennyiségben rendelkezésre álló hozzávalókat, például megmaradt zöldséget, vagy - az én mostani esetemben - az őszi kert utolsó, silányka szüretjét. Ezt még október eleje felé főztem, a "méteres" zöldbab utolsó pár darabjából. A rizs ezúttal a legmezeibb szupermarketi rizs volt, semmi flancos arborio. Felhasználtam hozzá egy jégkockányit a múltkor készített alapléből, és került mellé egy kis jó olivaolaj (igen, ismét van itthon), meg egy kis félgagyi, gyárilag reszelt parmezánhulladék. A végeredmény - ízletes, testet-lelket melengető egytálétel, amit mindjárt be is faltunk ebédre.

Grillezett brokkoli és feta romesco szósszall

A múltkor, amikor a padlizsánkrémről és társairól írtam, még nem tudtam, hogy ilyen gyönyörű indián nyarunk lesz. Ezért szeptember végén csináltam még egy "utolsó nyári" tüzezést, most már kevés fával, jobbára inkább csak gazzal meg tavaszi metszésből származó kis vacak gallyakkal. Ezen meggrilleztem még egy jó adag kápia paprikát, mert már egy ideje szemezek a romesco szósz receptjével, amivel először itt találkoztam. A tüzezés este történt, a főzés másnap délben, ezért a brokkolit és a fetát, amit ettünk a szószhoz, nem szabad tűzön készítettem el, hanem bent a konyhában - amolyan nyárbúcsúztató ebédnek.