Szezámolajos tészta

Ez egy félelmetesen egyszerű recept, aminek az eredeti verziója Pioneer Womantől származik. Annyi idő kell az elkészítéséhez, amennyi alatt a tészta megfő. Egyszerű, letisztult, mégis intenzív, harsány ízek játszanak benne. Mi főételként ettük, de így egy kicsikét soványnak bizonyult; talán inkább köretnek tudnám elképzelni valami szintén letisztult dolog (például grillezett hal, esetleg hús) mellé, vagy hidegen tésztasalátának egy másik fogás előtt vagy után. De ha nagyon gyorsan kell egy ebédet rittyenteni, akkor tanúsíthatom, hogy ebédnek is megteszi önmagában.

Dél-indiai fantázia hüvelyesekkel, krumplival és spenóttal

Ez egy amolyan mindent bele kaja, aminek az volt a lényege, hogy egyszerű hozzávalókból rafinált fűszerezéssel kevés idő alatt valami finomat és laktatót készítsek. A laktatóságot az segítette elő, hogy konzerv babbal és konzerv csicseriborsóval is dúsítottam - persze ezek bármelyike elhagyható, behelyettesíthető egymással vagy más hüvelyessel, és persze frissen főtt is lehet. Az egzotikusabb fűszereket nyilván nem sokan tartják otthon, de hát lehet itt is kreatívkodni.

Végtelenül egyszerű gyümölcssaláta

Ilyet persze mindenki tud csinálni, és totálisan fölösleges blogbejegyzést írni róla. No de hátha mégsem... Ha másra nem, talán arra jó lehet ez, hogy valakinek kedvet adjak hozzá, hogy készítsen magának meg a szeretteinek egy ilyen totálisan egyszerű, pillanatok alatt összedobható, egészségtől duzzadó desszertet.

Roppantott sült krumpli

Ez is egy olyan variáció a hajában sült krumplira, amit már régen ki akartam próbálni, de valahogy csak mostanában léptem vele a tettek mezejére. A krumpli a sütés előtt meg is van főzve, a sütésnek csak az a célja, hogy finomabb ízt és ropogósságot kapjon. Elég időigényes kaja, de munka nincs vele sok, csak várni kell rá. Elvileg köretként tartják számon, de szerintem egy kis tejföllel - vagy most egy tejfölös-túrós-sajtos krémmel - teljesen komplett ebéd vagy vacsora.

Bab mole-szószban

Háttértörténet: szerettem volna valami olyat csinálni babból, amit nem ettünk már hetvenhétszer. Garázdálkodtam egy kicsit a neten ötletek után, és így került elő az ötlet: bab-mole. Vagy bab molével. Mivel életemben nem ettem autentikus molét, ezért nem tudom, hogy az enyém mennyire hasonlít rá - annyi bizonyos, hogy istenien finom lett, és annyiban bizonyosan elmarad az igazi mögött, hogy nem több tucat féle alapanyagból és fűszerből készült, hanem csak pár alapvető fűszerrel, lényegében paradicsomból, hagymából és kakaóból. Bátran ajánlom.

Marokkói rizses fantázia

Ismét egy olyan kaja, ami tökéletesen illik a blog fő zsánerébe: az itthon talált kajákból a pillanat ihletésére megszületett egyszerű étel, ami kívül esik a magyar konyha fősodrán, viszont remek. Van benne konzerv csicseriborsó is - régebben sokat elégedetlenkedtem magamban, hogy milyen drágáért adják ezt. Aztán most a télen az egyik hipermarketben ugyanannyiba került, mint az azonos méretű babkonzerv, úgyhogy mindjárt be is vásároltam belőle, hogy legyen itthon. Ami azonban igazán viszi ezt a kaját, az egy olyan kombináció, hogy azt sem tudom, le merjem-e írni ide a bevezetőbe. De persze azért leírom, és remélem, senkit nem fog elrettenteni, hanem inkább azt mondjátok majd, amit én szoktam: hát ez olyan bizarr, hogy muszáj kipróbálni. Ta-dada-damm: aszalt sárgabarack és olajbogyó.

Babcsíra tofuval

Ebben a kora tavaszi időszakban, amikor alig kerül az asztalra friss zöldség, mindig szoktam mungóbabot csíráztatni. Egész, hántolatlan mungóbabot egyre többfelé lehet kapni, bár sajnos az ára is emelkedik. Sokfelé - és már elég régóta - árulják a kész csírákat is (gyakran szójacsíra néven, de valójában szinte mindig mungóbabcsíra van a dobozban), ám ezek már nagyok, vízízűek, rostosak. Finomabb a fiatalabb, zsengébb csíra, amit otthon bárki könnyedén előállíthat. Szobahőmérséklettől függően kb. 4 nap kell hozzá, és napi 2-3 perc vesződés. Ezekből a csírákból szoktam nyers salátát is készíteni különféle hozzávalókkal, most viszont főtt étel lett belőle tofuval és még néhány kiegészítővel.

Irokéz kása

Hát, jól elhanyagoltam a Konyhológiát az utóbbi időben: majdnem két hónapja nem volt új bejegyzés, és már előtte is ritkultak a receptek. A magyarázat egyszerű: dolgom volt. Novemberben rengeteg munkám volt, decemberben meg még több, hogy azért az ünnepekre jusson lélegzetnyi szabadidő. Aztán jött a január, és istenigazából neki kellett látni a különféle melóknak, de közben beteg is voltam, csúsztam többféle munkával, és már kezdődött is a február, amikor még az eddigieknél is több lett a munka. De sebaj, mert most márciusban már a kerttel is foglalkozni kell, miközben az egyéb munka sem lett kevesebb... de most már csakazértis megírok néhány receptet. Az elmúlt elfoglalt időszakban persze nagy ételkölteményekre nem futotta, örültem, ha heti négy-öt nap tudok meleg ételt tenni az asztalra, máskor meg E. főzött, vagy maradékot vagy hideget ettünk.
A szünet után a konyhológián mindjárt egy olyan kaja jelenik meg, amilyet egyetemista koromban elég sűrűn ettem, mert gyors, laktató, olcsó és ízletes - tehát a blog alapprofiljába is jól belepasszol. Annakidején irokéz kásának neveztem el, hogy legyen neki valami szép neve.

Zöldséges tofu indonéz hangulattal

Írtam egyszer régen, hogy próbálkozom majd az indonéz ízvilág előteremtésével saját kútfőből is, előregyártott keverékek nélkül. Azt is írtam ott, hogy amit megtapasztaltam az indonéz (jávai) konyhából, annak a nagy része nem tett rám mély benyomást, egy kivétellel: mogyorószósz, ami viszont fenomenális. Ez itt most egy kész kutyulmányok nélkül (de több egzotikus alapanyagot is felhasználva) itthon összerakott, mogyorószószos finomság, én találtam ki, nyilván nem autentikus, de a hangulata megvan.

Variáció pirított rizsre

Pirított rizsre van már néhány recept itt a blogon, és igazából talán nem is érdemes újabbakat írni, hiszen úgyis csak fantázia meg a hozzávalók rendelkezésre állása dönti el, hogy mi kerül a végtelenül egyszerű alapkajába. Viszont az elmúlt hetekben viszonylag sokszor ettünk pirított rizseket, és szinte mindegyik közben megállapítottuk, hogy bizony nagyon jóféle kaja ez: olcsó, viszonylag gyorsan megvan, ugyanakkor nagyon finom, laktató és egészséges. A blogos receptet pedig tulajdonképpen azért írom most meg, mert úgy megtetszettek előkészítés közben a tarka hozzávalók, hogy muszáj volt lefotózni őket (nem mintha szép fotó lett volna a téli sötétségben...)

Kókuszos paradicsomleves

Paradicsomleves egy kis csavarral. Tulajdonképpen csak adott volt némi előző napi maradék, ami önmagában kevés lett volna ebédre, úgyhogy gondoltam, valami levessel együtt már elég lesz. Történetesen a minapi gofrihoz felbontott kókusztejszínt ideje volt már elhasználni valamire, emellett volt egy bontott doboz paradicsompüré is. A körülmények véletlen összejátszása, ahogy lenni szokott. A végeredmény: pompás kreálmány, máskor is lesz ilyen, ajánlom jó szívvel. A kókuszt csak nagyon odafigyelve lehetett azonosítani az ízén, de adott hozzá egy olyan pluszdimenziót, ami nagyon megérte.

Kókuszos-fűszeres sütőtök

A sütőtök nemcsak édességnek jó, hanem édeskés ízű sós-fűszeres ételeknek is remek alapanyaga. Ezúttal volt itthon egy bontott konzerv kókusztejem, és gondoltam, ezt fogom házasítani a sütőtökkel valami kellemes indiai kari formájában. Ihletnyeréshez beírtam egy Google-keresést, és első találatnak egy Jamie Oliver-féle recept jött ki - ebből indultam ki, de kicsit másképpen fűszereztem, és nem tettem bele csicseriborsót. A készre főtt "tökfőzelék" abszolút kiváló volt - sima rizzsel ettük ebédre.

Pirított rizs nyári zöldségekkel

Ezt a sült rizst egy nyári ebédre dobtam össze, és lényegében azt tettem bele, amit éppen adott a kert. Szinte minden saját benne, csak a vöröshagyma nem (mert azt pont nem tartok), meg persze a rizs, olaj, szójaszósz és gyömbér sem saját termés. Felhasználtam bele a csemegekukorica fattyaiból kibontott bébikukoricákat, a rendszeresen szedendő, de egyszerre nem nagyon sokat termő kínai ölesbabot; került bele egy kis cukkini is, mert az rengeteg van, meg még ez-az. Jó lett.

Szójás cukkinipörkölt

Még a nyári cukkinidömping idején találtam ki ezt a ragut, amikor kínlódva igyekeztem új és új formában asztalra tenni a cukkinit. Nem állítom, hogy ez lett a legsikeresebb vagy legizgalmasabb eredménye a próbálkozásnak - de ez is egy lehetőség, és azért elég jóra sikeredett. Lényegében egy magyaros, tejfölös paprikást készítettem a cukkiniből, és egy kis szójagranulátummal tettem tartalmasabbá. Az utóbbi helyett egyaránt el tudnék képzelni morzsolt tofut és megpirított darálthúst annak, aki azt szereti. Kenyérrel ettük ebédre.

Pálak dál - indiai spenótos lencse

Az indiai konyha egyik legalapvetőbb ételtípusa a dál, vagyis a lencse- és apróbabfélékből, ezeket általában hántolt-felezett formában felhasználva készült főzelék. Számtalan változata van északon és délen. Itt van most egy saját alkotású, észak-indiai hangulatú lencsefőzelék, amit spenót (pontosabban most éppen mángold) tesz színesebbé, ízesebbé és egészségesebbé. Többször is főztem ilyet, illetve ehhez nagyon hasonlót ezen a nyáron, amikor a vadon itt-ott kikelt mángoldokról leszedtem egy-két marék levelet, de annyit nem, hogy érdemes legyen főszereplővé tenni valamilyen ételben. Pompás ennivaló: laktató és ízletes.

Pasta aglio olio e peperoncino

Bár sokszor eszünk tésztát, és szeretjük a fokhagymát is meg az erőspaprikát is, mégsem főztem még soha ilyet. Ez az első kísérletem inkább csak megbolondított sajtostészta lett, mert az alább megadott mennyiséghez egy teljes csomag tésztát kevertem hozzá. Így a csípőssége ugyan rendben volt, de a fokhagyma és az olaj eléggé háttérbe vonult; reszelt sajttal (gagyival) és tejföllel tettük csúszósabbá és gazdagabbá. Legközelebb - mert mindenképpen lesz legközelebb - több olajat és jóval több fokhagymát használok ennyi tésztához, talán kicsit több csilit is.

Sült-párolt répa

Korábban is többször megállapítottam már, hogy a mezei sárgarépa önmagában is igen finom étellé alakítható. De most magam is meglepődtem, hogy mennyire finom ebéd lett a ritkításkor kiszedett, ujjnyi vagy annál nem sokkal nagyobb répákból. Azt hiszem, a siker fő titka az volt, hogy viszonylag sok zsiradékon, nagy lángon készítettem el, így inkább sült, mint párolt répa lett a végeredmény, kellemesen karamellizálódott cukrokkal.

Görögös serpenyős krumpli

A pirított krumpli témájára már annyi variáció van itt, hogy nem is linkelek a korábbiakhoz (kattints a jobb oldalon a "krumpli" címkére, aztán tallózd ki belőle a pirított krumplikat, ha érdekelnek). Ezt a mostanit görögnek kereszteltem. Ennek az egyik oka az, hogy fetás salátát ettünk hozzá - de ez persze nem a krumpli sajátsága. (Tulajdonképpen a magzani kezdő rengeteg fejessalátát kellett gyors ütemben fogyasztani, és azt gondoltam, hogy a nagy tál salátához a pirított krumpli jól fog passzolni.) A krumplit magát úgy hellenizáltam, hogy mindenféle zöldfűszereket tettem bele, és egy kis paradicsommal is ízesítettem.

Távol-keleti tócsifantázia

 Bár nagyon szeretem a tócsit (vagy talán éppen azért?) - nemigen szoktam variálni rajta. Pedig lehetne vele csinálni mindenféle megbolondítást - és ez a mostani kísérlet kifejezetten bejött. A részleteket szokás szerint az alkalom szülte: volt pár megkezdett dolog (tofu, káposzta), amiket el kellett használni. Így született meg a tofus-káposztás tócsi amolyan kelet-ázsiai felhanggal.

Vörösboros gombapecsenye

Azt hiszem, ez a kreálmány a klasszikus előétel műfajba tartozik. Már csak azért is, mert nagyobb mennyiséget nemigen lehet belőle készíteni - az itt megadottak duplája még beleférhet egy méretes serpenyőbe, de ennél feljebb nem lehet méretezni. Én kiegészítésnek csináltam maradék mellé, ami kevés lett volna ebédre. Hasonlít a régebbi borban főtt gombámhoz, csak éppen töredékannyi idő alatt készül el. Hangulatában kifejezetten húsra emlékeztet, így bátran ajánlom nem vegáknak is, meg azoknak is, akik esetleg ideiglenesen vannak vega diétán, de hiányzik nekik a hús.