Vángí bhát - mahárástrai padlizsános rizs

A kert idei utolsó padlizsánjai kerültek bele ebbe a közép-indiai egytálételbe - szeptember közepén. Nem autentikus receptről van szó, inkább az én egyéni adaptációmról. Az autentikus receptnek is rengeteg, egymástól nagyon különböző változata van (megnéztem párat a weben, mielőtt az enyémet elkészítettem). Az azonban általában közös bennük, hogy a padlizsánt lényegében megfőzik a rizzsel együtt - én pedig erre nem voltam hajlandó rászánni magamat. Kevés dolgot utálok jobban, mint a ruganyos, csigaszerű padlizsánt - és az a tapasztalatom, hogy ha nincs böcsületesen megsütve, akkor olyan lesz. Ezért én külön megsütöttem a padlizsánt, és csak a vége felé kevertem bele a rizsbe. Így jobban szétmállott, mint elvileg kéne neki, a rizs pedig távolról sem lett pergős, hanem összeállt - de nem azért, mert szétfőtt, hanem inkább összeragasztotta a padlizsánkrém meg a nedves fűszerszósz. Az állagán tehát lehet, hogy fintorgott volna egy rendes maráthá ember - de az biztos, hogy az íze kiváló lett.

Palántázás harmadszor

Az idei palántanevelés következő fázisához érkezett. Az elsőnek vetett paprikák és padlizsánok megértek a tűzdelésre, a második vetés, a paradicsomok generációja pedig kikerülhetett a keltetőből a szobalevegőre. Minderre tegnap, március ötödikén került sor - a tűzdelés esetében kissé megkésve. Most már kezdek helygondokkal küzdeni, pedig egészen apró edénykékbe tűzdeltem - jó részüket muszáj lesz még egyszer átültetni majd kiültetés előtt.

Muszaka, vagy valami olyasmi

Ez egy meglehetősen komplikált kaja.Viszont jó sok minden benne van: akár önmagában is fogyasztható, de olyan gazdag, hogy azért valami köretet kíván még - jó lenne rizzsel, de mi csak egyszerűen kenyeret ettünk hozzá. A rendes görög muszakába darált húst - optimális esetben bárányhúst - tesznek. Vega verzióban találkoztam már babos muszakával meg olyannal is, amiben nem volt semmi "húspótló". Most egy olyat készítettem, amiben lencse szerepel.

Grillbefőzés: padlizsánkrém, zakuszka, ajvár

Az utolsó nyárias napok egyikén még nekiálltam eltenni télre a nyár és a szabadtűz ízeiből. Nem tudom, vajon a füstös ízű dolgok szeretete ősemberi génjeinkbe kódolódott bele, vagy egyénfüggő; már az is többször eszembe jutott, hogy vegetáriánusságomban a füstölt sajtokkal és egyebekkel pótlom a gyerekkoromban megszokott füstölt kolbászt - de ez igazából valószínűtlen, mivel ha kolbászt vennék a számba, valószínűleg rosszul lennék tőle... No mindegy, nem erről akartam én értekezni, hanem bemutatni, hogy mit és hogyan tettem el. Főleg padlizsánkrémet, de megpróbálkoztam hozzá egy kevéske zakuszkával és egy kis ajvárral is.

Sült padlizsán

Említettem a múltkor, hogy kényes vagyok a padlizsánra, mert könnyű úgy elkészíteni, hogy undorító legyen az állaga. Két technika együtt garantálja, hogy ez ne így történjen: a padlizsán előzetes besózása, valamint a magas hőmérsékleten való elkészítés, például az olajban sütés. Ha rostokol a hűtőszekrényben egy-két padlizsán, akkor minimális munkával elkészíthető a sima sült padlizsán, ami klasszikus "húspótló" étel: kenyérrel vagy valamilyen körettel komplett ebéd vagy meleg vacsora.

Főzött padlizsánkrém

Padlizsánilag meglehetősen finnyás vagyok. Nagyon könnyű rosszul elkészíteni, és akkor az állaga borzalmas lesz, mint a nyálkás gumi - vagy ahogy E. derültségére mondani szoktam, olyan csigaszerű -, és gyakran az íze is elromlik a rossz főzéstől. A padlizsánkrémet viszont nemigen lehet elrontani - bár jobb és rosszabb könnyen tud lenni. Gyönyörű, cirmos padlizsánt termelek a kertben, és az első nagyobb szüretből szabad tűzön megsütöttem egy adagot padlizsánkrémnek. Mivel nem volt valami nagy tűz - főleg gazt és nyesedéket égettem némi fenyőfa-hulladékkal, ezért sajnos nem sült át a gyenge kis parazsán a padlizsán (tehát most majdnem sikerült elrontani a krémet!) - a megmentésére kénytelen voltam a sütés után még serpenyőben is főzni.