Szezámolajos tészta

Ez egy félelmetesen egyszerű recept, aminek az eredeti verziója Pioneer Womantől származik. Annyi idő kell az elkészítéséhez, amennyi alatt a tészta megfő. Egyszerű, letisztult, mégis intenzív, harsány ízek játszanak benne. Mi főételként ettük, de így egy kicsikét soványnak bizonyult; talán inkább köretnek tudnám elképzelni valami szintén letisztult dolog (például grillezett hal, esetleg hús) mellé, vagy hidegen tésztasalátának egy másik fogás előtt vagy után. De ha nagyon gyorsan kell egy ebédet rittyenteni, akkor tanúsíthatom, hogy ebédnek is megteszi önmagában.

Roppantott sült krumpli

Ez is egy olyan variáció a hajában sült krumplira, amit már régen ki akartam próbálni, de valahogy csak mostanában léptem vele a tettek mezejére. A krumpli a sütés előtt meg is van főzve, a sütésnek csak az a célja, hogy finomabb ízt és ropogósságot kapjon. Elég időigényes kaja, de munka nincs vele sok, csak várni kell rá. Elvileg köretként tartják számon, de szerintem egy kis tejföllel - vagy most egy tejfölös-túrós-sajtos krémmel - teljesen komplett ebéd vagy vacsora.

Marokkói rizses fantázia

Ismét egy olyan kaja, ami tökéletesen illik a blog fő zsánerébe: az itthon talált kajákból a pillanat ihletésére megszületett egyszerű étel, ami kívül esik a magyar konyha fősodrán, viszont remek. Van benne konzerv csicseriborsó is - régebben sokat elégedetlenkedtem magamban, hogy milyen drágáért adják ezt. Aztán most a télen az egyik hipermarketben ugyanannyiba került, mint az azonos méretű babkonzerv, úgyhogy mindjárt be is vásároltam belőle, hogy legyen itthon. Ami azonban igazán viszi ezt a kaját, az egy olyan kombináció, hogy azt sem tudom, le merjem-e írni ide a bevezetőbe. De persze azért leírom, és remélem, senkit nem fog elrettenteni, hanem inkább azt mondjátok majd, amit én szoktam: hát ez olyan bizarr, hogy muszáj kipróbálni. Ta-dada-damm: aszalt sárgabarack és olajbogyó.

Sajtos csilis bab

Évekkel ezelőtt felraktam már ide a Konyhológiára egy csilisbab-receptet. Most itt van egy másik, amit a sajtos szósz tesz lágyabbá és egészen más jellegűvé, emellett kukoricával van izgalmasabbá téve. Természetesen szintén hús nélkül készül, ezúttal nem tofuval, hanem szójagranulátummal helyettesítve a darált húst. És természetesen biztos vagyok benne, hogy igazi hússal készítve is jó lenne annak, aki azt szereti.

Irokéz kása

Hát, jól elhanyagoltam a Konyhológiát az utóbbi időben: majdnem két hónapja nem volt új bejegyzés, és már előtte is ritkultak a receptek. A magyarázat egyszerű: dolgom volt. Novemberben rengeteg munkám volt, decemberben meg még több, hogy azért az ünnepekre jusson lélegzetnyi szabadidő. Aztán jött a január, és istenigazából neki kellett látni a különféle melóknak, de közben beteg is voltam, csúsztam többféle munkával, és már kezdődött is a február, amikor még az eddigieknél is több lett a munka. De sebaj, mert most márciusban már a kerttel is foglalkozni kell, miközben az egyéb munka sem lett kevesebb... de most már csakazértis megírok néhány receptet. Az elmúlt elfoglalt időszakban persze nagy ételkölteményekre nem futotta, örültem, ha heti négy-öt nap tudok meleg ételt tenni az asztalra, máskor meg E. főzött, vagy maradékot vagy hideget ettünk.
A szünet után a konyhológián mindjárt egy olyan kaja jelenik meg, amilyet egyetemista koromban elég sűrűn ettem, mert gyors, laktató, olcsó és ízletes - tehát a blog alapprofiljába is jól belepasszol. Annakidején irokéz kásának neveztem el, hogy legyen neki valami szép neve.

Variáció pirított rizsre

Pirított rizsre van már néhány recept itt a blogon, és igazából talán nem is érdemes újabbakat írni, hiszen úgyis csak fantázia meg a hozzávalók rendelkezésre állása dönti el, hogy mi kerül a végtelenül egyszerű alapkajába. Viszont az elmúlt hetekben viszonylag sokszor ettünk pirított rizseket, és szinte mindegyik közben megállapítottuk, hogy bizony nagyon jóféle kaja ez: olcsó, viszonylag gyorsan megvan, ugyanakkor nagyon finom, laktató és egészséges. A blogos receptet pedig tulajdonképpen azért írom most meg, mert úgy megtetszettek előkészítés közben a tarka hozzávalók, hogy muszáj volt lefotózni őket (nem mintha szép fotó lett volna a téli sötétségben...)

Kenyérpuding, avagy mire jó a vacak bolti kenyér?

Időnként előfordul, hogy nincs időm kenyeret sütni. Mivel minőségi pékárura ritkán áldozunk pénzt, ez általában hipermarket-sajátmárkás "házi jellegű" vagy "félbarna" kenyér szokott lenni. Ilyenkor mindig megállapítom, hogy ezek a kenyerek tragikusak - különösen ha már vagy teljes fél nap eltelt a megvásárlásuk óta. Hát ez történt most is - de szerencsére nem kellett az egész kenyérnek elfogynia, mire eljutottam odáig, hogy mégis süssek sajátot. A bolti kenyér maradékából pedig kenyérpuding lett.

Tészta lencseszósszal

Házikoszt: egyszerű, tartalmas, őszi-télies kaja. Lényegében egy olaszos fűszerezésű lencsefőzelék, amit nem főzeléknek ettünk meg, hanem tésztaszósz gyanánt. A lencsét előre megfőztem kuktában; a fél kilós csomagnak nagyjából a felét használtam fel ehhez az ételhez, a másik feléből lett egy leves, meg még egy kis másfajta gyorsfőzelék másnapra. A lencsés tészta bevált, lesz még ilyen jövő nyár előtt.

Minimalista paradicsomszósz

Gondoltam, teszek egy próbát a minimalista paradicsomszósszal, amit sok főzős blogon dicsőítenek. A receptet - nem mintha copyrightos kreálmány lenne, ennyi erővel a főtt krumplit is copyrightolni lehetne - állítólag Marcella Hazan indította mostani hódító útjára, és különböző foodbloggerek nyomatták tovább - lásd például itt. A lényege: szinte semmi nincs benne, csak paradicsom és vaj, meg hagyma és só. A recept hivatalos formája konzerv paradicsomot (paradicsomlében eltett hámozott egész paradicsomot) használ hozzá - én friss, érett kerti paradicsomból csináltam meg. Az ítélet? Nem rossz, de nálunk nem lesz rendszeres menütétel. Nyilván el vagyok rontva, de én jobban szeretem a fűszeresebb, összetettebb ízeket - ez a tiszta paradicsomíz nem volt rossz, de jobban emlékeztetett menzai paradicsomos káposztára, mint valamelyik saját finom paradicsomszószomra.

Parmezános tésztabundában kirántott cukkini

Ugyan már ősz van most, hogy megjelenik ez a recept, de még a nyári cukkinidömping idején készült. Ezúttal a nagy, érett cukkiniből készítettem félig-meddig klasszikus rántott cukkinit. De a tojásos-prézlis panírozást nem nagyon szeretem csinálni, és enni sem mindig - inkább indiai stílusban tésztabundában sütöm meg azt, amit ki akarok rántani. Az ízesítés viszont most olaszosra készült - egy nagyon finom rántott cukkini lett az eredmény.

Szójás cukkinipörkölt

Még a nyári cukkinidömping idején találtam ki ezt a ragut, amikor kínlódva igyekeztem új és új formában asztalra tenni a cukkinit. Nem állítom, hogy ez lett a legsikeresebb vagy legizgalmasabb eredménye a próbálkozásnak - de ez is egy lehetőség, és azért elég jóra sikeredett. Lényegében egy magyaros, tejfölös paprikást készítettem a cukkiniből, és egy kis szójagranulátummal tettem tartalmasabbá. Az utóbbi helyett egyaránt el tudnék képzelni morzsolt tofut és megpirított darálthúst annak, aki azt szereti. Kenyérrel ettük ebédre.

Pálak dál - indiai spenótos lencse

Az indiai konyha egyik legalapvetőbb ételtípusa a dál, vagyis a lencse- és apróbabfélékből, ezeket általában hántolt-felezett formában felhasználva készült főzelék. Számtalan változata van északon és délen. Itt van most egy saját alkotású, észak-indiai hangulatú lencsefőzelék, amit spenót (pontosabban most éppen mángold) tesz színesebbé, ízesebbé és egészségesebbé. Többször is főztem ilyet, illetve ehhez nagyon hasonlót ezen a nyáron, amikor a vadon itt-ott kikelt mángoldokról leszedtem egy-két marék levelet, de annyit nem, hogy érdemes legyen főszereplővé tenni valamilyen ételben. Pompás ennivaló: laktató és ízletes.

Pasta aglio olio e peperoncino

Bár sokszor eszünk tésztát, és szeretjük a fokhagymát is meg az erőspaprikát is, mégsem főztem még soha ilyet. Ez az első kísérletem inkább csak megbolondított sajtostészta lett, mert az alább megadott mennyiséghez egy teljes csomag tésztát kevertem hozzá. Így a csípőssége ugyan rendben volt, de a fokhagyma és az olaj eléggé háttérbe vonult; reszelt sajttal (gagyival) és tejföllel tettük csúszósabbá és gazdagabbá. Legközelebb - mert mindenképpen lesz legközelebb - több olajat és jóval több fokhagymát használok ennyi tésztához, talán kicsit több csilit is.

Nagyanyó babsalátája

Újabb gyorskaja, konzerv alapanyaggal. (Persze házilag főzött babból is elkészíthető.) Gyerekkoromban Nagyanyótól, vagyis anyai nagyanyámtól vette át a családunk ezt a receptet, és kifejezetten nyáron készítettük kint a nyaralóban. Sem főzést, sem sok mosogatást nem igényel, és nagyon kellemes a kánikulában.

Görögös serpenyős krumpli

A pirított krumpli témájára már annyi variáció van itt, hogy nem is linkelek a korábbiakhoz (kattints a jobb oldalon a "krumpli" címkére, aztán tallózd ki belőle a pirított krumplikat, ha érdekelnek). Ezt a mostanit görögnek kereszteltem. Ennek az egyik oka az, hogy fetás salátát ettünk hozzá - de ez persze nem a krumpli sajátsága. (Tulajdonképpen a magzani kezdő rengeteg fejessalátát kellett gyors ütemben fogyasztani, és azt gondoltam, hogy a nagy tál salátához a pirított krumpli jól fog passzolni.) A krumplit magát úgy hellenizáltam, hogy mindenféle zöldfűszereket tettem bele, és egy kis paradicsommal is ízesítettem.

Távol-keleti tócsifantázia

 Bár nagyon szeretem a tócsit (vagy talán éppen azért?) - nemigen szoktam variálni rajta. Pedig lehetne vele csinálni mindenféle megbolondítást - és ez a mostani kísérlet kifejezetten bejött. A részleteket szokás szerint az alkalom szülte: volt pár megkezdett dolog (tofu, káposzta), amiket el kellett használni. Így született meg a tofus-káposztás tócsi amolyan kelet-ázsiai felhanggal.

Csőben sült rizses karfiol

Egy egyszerű kis sütőben sült egytálétel. Rendszeresen készítek ehhez hasonlókat, főleg hidegebb estéken, amikor jó, ha a sütő is rásegít a szobahőmérsékletre. A tavalyi egybesült karfiolom eléggé hasonló volt ehhez a mostanihoz, de ez most egyszerűbb, sokkal kevésbé munkaigényes étel. A karfiolt és a rizst ezúttal nem liszttel sűrített sajtszósz, hanem tojásos-tejfölös öntet és külön reszelt sajt egészíti ki.

Sült hal vajas fokhagymaszósszal

Gyorsan elkészíthető, egyszerű sült hal, mégis fel van dobva egy puritánságában zseniális szósszal. Egy újabb olyan eset, amikor nem volt itthon semmi normális ebédrevaló, de akadt a mélyhűtőben fagyasztott hal, a polcon pedig krumplipürépehely - ha talán tovább is tartott fél óránál nulláról tokkal vonóval minden, hát nem sokkal tartott tovább. A szószt egyébként nem én találtam ki, hanem Mahábalipuramban a Moonrakers kajáldában készítettek valami hasonlót a teljesen natúr, frissen fogott, grillezett halakhoz; a főnök, akinek bármilyen ciki is, de már nem emlékszem biztosan a nevére (azt hiszem, Vivék, mindenesetre valami észak-indiai neve volt) mondta el méricskélés nélkül a hozzávalókat, én pedig adaptáltam a magam módja szerint.

Toszkán kelleves

A múltkori toszkán lencselevessel ellentétben ez tényleg egy toscanai recept, vagy legalábbis abból indul ki az én adaptációm. Az eredetihez általában kolbászhúst is tesznek. A különlegesség benne a leveles kel - más néven fodros kel -, ami nálunk kiment a divatból. Nekem tavaly volt a kertemben, és most (március legelején főztem ezt) használtam el az utolját: szépen áttelelt, bírta a fagyokat. Meg kell vallani, hogy nem vagyok elragadtatva tőle: íze nem sok van, viszont rágósabb, vékonyabb a rendes kelkáposztánál. Szóval különlegességnek jó, meg nagyon szép, izgalmas növény - de idén kevesebbet fogok belőle ültetni, és ha legközelebb ilyen levest főzök, azt kelkáposztából fogom csinálni.

Gyors tonhalas tészta

Ez egy minden előzetes tervezés nélküli kaja: kellett gyorsan valami ebédet rittyenteni. Csupa olyan dolog van benne, ami a legtöbb kamrában és hűtőben megtalálható (jó, kapribogyó nálunk általában nincs, de most történetesen pont volt). Kitalálni két perc volt, megfőzni talán további húsz mindennel együtt. Finom volt, majdnem meg is ettük ketten a fél kiló tésztát (Babóval hárman, de ő összesen annyit evett, mint én egy falatra).