Olaszos babfőzelék

Babfőzelék, kicsit másképpen. Tulajdonképpen sokban hasonlít a tavalyi toszkán kellevesemhez, csak nem levesnek, hanem főzeléknek elkészítve, és nem kellevél babbal, hanem bab kellevéllel. Ha a babot kuktában megfőzöd előre, mint én (vagy éppen konzervbabot használsz), akkor nagyon gyorsan elkészíthető, laktató és zamatos kaja. Jó gyomortöltögető télire.

Toszkán kelleves

A múltkori toszkán lencselevessel ellentétben ez tényleg egy toscanai recept, vagy legalábbis abból indul ki az én adaptációm. Az eredetihez általában kolbászhúst is tesznek. A különlegesség benne a leveles kel - más néven fodros kel -, ami nálunk kiment a divatból. Nekem tavaly volt a kertemben, és most (március legelején főztem ezt) használtam el az utolját: szépen áttelelt, bírta a fagyokat. Meg kell vallani, hogy nem vagyok elragadtatva tőle: íze nem sok van, viszont rágósabb, vékonyabb a rendes kelkáposztánál. Szóval különlegességnek jó, meg nagyon szép, izgalmas növény - de idén kevesebbet fogok belőle ültetni, és ha legközelebb ilyen levest főzök, azt kelkáposztából fogom csinálni.

Kelkáposztás lencsekása

Itt az ősz - gyakoribbak a menün a hüvelyesek és a káposztafélék. Időm általában nincsen sok, ezért a laktató egytálétel is gyakori. Itt egy végtelenül egyszerű, mégis ízletes és kellemes kása, amit a minap rittyentettem ebédre. A lencsét külön főztem meg kuktában; a félkilós zacskóból lett főttlencse-mennyiség szűk felét használtam el ebbe a kásába. A maradék feléből másnap leves lett, a feléből pedig később (lefagyasztva, majd pár nap múlva elővéve) egy bonyolultabb kreálmány - majd jönnek a receptek.

Rakott kel szárított vargányával

Mint említettem, a tegnapi párolt kel tulajdonképpen csak félkésztermék volt, amelyből falatoztunk a maga natúr állapotában, majd a maradékot rakott kelkáposzta készítéséhez használtam. Mivel kis adagról volt szó, a rakást egyáltalán nem szép rétegekben csináltam, hanem csak úgy durr: összekutyultam az összes hozzávalót, aztán összesütöttem az egészet. A tepsis egytálétel ízét egy kis aszalt vargányával tettem izgalmasabbá.

Párolt kelkáposzta

A kelkáposzta a nemszeretem-zöldségek közé tartozik sok embernél - pedig nagyon finom. Én speciel már-már pépessé főzve is szeretem (csak némi fűszerezéssel kell az ízét feleleveníteni, például így: kelkáposztafőzelék ízesen. De aki még csak a nagyon megfőzött kelkáposztát próbálta, annak egészen revelációszerű lehet a teljesen sima párolt kel sajátos, friss, pompás íze. Érdemes tenni vele egy próbát.

Kelkáposztafőzelék ízesen

Puff, nem túl jó kezdés egy nehéz vállalkozásnak. A kelkáposzta közutálatnak örvend. Én speciel imádom. Ismerek még néhány embert, aki szintén - de az anonim "köz" akkor is utálja. Tök jó lenne, ha pár emberrel meg tudnám kedveltetni. És akkor tessék: ezt a fotót sikerült csinálni róla. Szó, ami szó: a kelkáposztafőzelék esztétikuma valóban csak mély meditációban fedezhető fel. Más szóval: ronda. De finom. A bevettnél kicsit gazdagabban és erősebben fűszerezem a kelkáposztafőzelékemet, bár magának a natúr főtt kelkáposztának is szeretem az ízét. Viszont aki nem szereti, annak talán pont ilyen fűszerezéssel fog megtetszeni.
És hogy mi az a még rondább fehér placsni a tányér közepén? Az, kérem szépen, pirított gomolya. Szépségében méltó a főzelékhez, beismerem. De nem volt rossz. Kétségbeesett igyekezetemben, hogy valahogyan fotogénebbé tegyem, megszórtam egy kis pirospaprikával. Talán nem kellett volna.