Pasta aglio olio e peperoncino

Bár sokszor eszünk tésztát, és szeretjük a fokhagymát is meg az erőspaprikát is, mégsem főztem még soha ilyet. Ez az első kísérletem inkább csak megbolondított sajtostészta lett, mert az alább megadott mennyiséghez egy teljes csomag tésztát kevertem hozzá. Így a csípőssége ugyan rendben volt, de a fokhagyma és az olaj eléggé háttérbe vonult; reszelt sajttal (gagyival) és tejföllel tettük csúszósabbá és gazdagabbá. Legközelebb - mert mindenképpen lesz legközelebb - több olajat és jóval több fokhagymát használok ennyi tésztához, talán kicsit több csilit is.

Sült hal vajas fokhagymaszósszal

Gyorsan elkészíthető, egyszerű sült hal, mégis fel van dobva egy puritánságában zseniális szósszal. Egy újabb olyan eset, amikor nem volt itthon semmi normális ebédrevaló, de akadt a mélyhűtőben fagyasztott hal, a polcon pedig krumplipürépehely - ha talán tovább is tartott fél óránál nulláról tokkal vonóval minden, hát nem sokkal tartott tovább. A szószt egyébként nem én találtam ki, hanem Mahábalipuramban a Moonrakers kajáldában készítettek valami hasonlót a teljesen natúr, frissen fogott, grillezett halakhoz; a főnök, akinek bármilyen ciki is, de már nem emlékszem biztosan a nevére (azt hiszem, Vivék, mindenesetre valami észak-indiai neve volt) mondta el méricskélés nélkül a hozzávalókat, én pedig adaptáltam a magam módja szerint.

Gnocchi sültfokhagyma-szósszal

Ez életem első házi gnocchija volt. A története: egy fáradt délután, amikor hosszabb munkával végeztem, és utána már semmi olyanba nem akartam belekezdeni, amit muszájból csinálok. Úgyhogy pihentem, és gondoltam, kéne valami finom vacsorát csinálni - nem baj, ha időigényes, viszont legyen jó komfortkaja, és persze legyen előállítható az itthon lévő semmi különösből. Így találtam ki a gnocchit, és gondoltam, hogy lassú tűzön olajban sült fokhagymából készítek hozzá öntetet.

Fokhagymabördő-pesto

Ez a pár napja kezdett fokhagymabördős széria utolsó darabja (a pirított tészta és a langalló után). Mint mostanában többször említettem, általában előre beütemezem a blogos recepteket, hogy ne fogyjak ki megjelenítenivalóból, ha épp nem érek rá fotózni és írni (vagy uram bocsá' főzni sem). Most is jópár recept előre meg van írva - ezeket a bördőseket azonban, mivel erősen szezonális termékről van szó, csupán pár nappal az elkészítésük után közzéteszem. Egyszóval itt van a fokhagymabördő klasszikus elkészítési módja: pesto.

Zöldséges tészta fokhagymabördővel

Kínai ihletésű pirított tésztát meglehetősen gyakran készítek. A lényege: mindenféle zöldség vegyesen, szójaszósz, tészta - gyors, ízletes egytálétel. A zöldségek közül a különlegesség ezúttal a fokhagymabördő volt. Bördő... tetszik ez a szó. Vajon hányan ismerik? Én csak kábé egy éve tanultam. Akinek ismeretlen: a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszárának a neve. A zöldhagymában ronda, nyálkás állagú bördők jelennek néha meg, ha pedig hagymafejet nevelünk, a bördőket kitördeljük a kertben, hogy a fej hízzon, ne pedig a virágzásra pazarolja az energiát a növény. A fokhagymával ugyanez a helyzet: a kertész kitördeli a bördőt, hogy nagyobbra nőjön a fej. Aztán általában kidobja - pedig finom, ehető része ez a növénynek. Úgy tűnik a netről, hogy egyes nyugati országokban afféle divatzöldség is lett a fokhagymabördő az elmúlt években: erősen szezonális különlegesség, amit kistermelői piacokon árulnak. A legtöbbször pestót csinálnak belőle, de egyéb célokra is fel lehet használni. Hát én most a bördőim egy részéből pirított tésztát csináltam.