Zöldborsós-túrós kenyérizé

Ezt a miújságot sem tervezgettem különösebben. Foglalkoztat már egy ideje valami ilyen egybesült vacsora, amolyan töltött kenyér ötlete - korábban nem csináltam ilyet. Láttam párszor a neten szépen hajtogatott, "fonott" kivitelűeket is. Most egyszer csak nekiláttam. Az alapja pizzatészta. A tölteléket a zsíros túró teszi gazdaggá, amit megláttam akciósan (de így is jóval drágábban a közönséges túrónál), és nem tudtam neki ellenállni - egy leveles túró becenéven árult, teljes tejből készült, rögmentes tehéntúró, ami állagában már-már olyan, mint a juhtúró. Mit találtam itthon a túró mellé? Mirelit zöldborsót, meg némi póréhagymát. Ezekből lett tehát a töltött kenyér belseje.

Hozzávalók

A tésztához

• 10 dkg rétesliszt
• 30 dkg kenyérliszt
• 1 mokkáskanál búzasikér
• 2 csapott teáskanál só
• kb. fél deci olaj
• kb. 3 deci víz
• kb. 1,5 deka élesztő

A töltelékhez

• 25 deka zsíros túró (vagy 20 dkg túró és 5 dkg mascarpone)
• két marék mirelit zöldborsó (sacc 20 dkg)
• kb. 20 centi póréhagyma
• 3-4 deka reszelt parmezán
• 1 csapott mokkáskanál só
• 1 mokkáskanál szárított oregano
• kb. 10 deka durvára reszelt sajt (valami olcsó izé)

Elkészítés

A tésztánál írottakat ne vedd készpénznek; én valójában ennél valamivel nagyobb mennyiséget csináltam és kovászt használtam hozzá az élesztő mellett. A töltött kenyérhez fel nem használt részéből két ciabattaszerű zsömlecipó lett, amiket még utókelesztettem, mialatt ez a kreálmány sült. Szóval a lényeg az, hogy nagyjából a fenti vonalak mentén, elég sok olajjal és elég sok vízzel lágy, de nem ragacsos pizzatésztát dagasztottam a kenyérsütő gépben.
Amíg a tészta kelt, összeállítottam a tölteléket. A borsót mikróban kiolvasztottam és kissé párolódni is hagytam, a pórét vékony szeletekre metéltem. Összekevertem őket a többi hozzávalóval a sajt kivételével, kicsit passzíroztam is, hadd legyen egyenletes - nem baj, ha pár borsószem is szétmegy.
Egy órányi, meleg helyen való kelesztés után a tésztát rétesliszttel jól beszórt pulton kézzel nyomkodva és húzogatva kinyújtottam viszonylag egyenletes, 6-8 milliméter vastag, ovális lepénnyé.
A tölteléket a tészta közepére halmoztam, és eligazgattam elnyújtott ellipszis vagy lekerekített téglalap alaprajzúra. A tetejére rászórtam a reszelt sajt jó részét.

Ezután pizzavágóval kábé háromcentis csíkokra vagdostam a töltelék két oldalán a lefedetlen tésztarészeket, úgy, hogy a töltelék melletti szintén kábé három centibe már nem vágtam bele. A tészta két végét ráhajtottam a töltelékre, azután pedig az oldalsó csíkokat kezdtem el felváltva, ferdén a töltelék tetejére hajtogatni, hogy fonásra emlékeztető minta alakuljon ki. Ez így magyarázva hülyén hangzik, és persze fotót sem csináltam róla, mert el voltam foglalva a lisztes vacakolással, de valójában nagyon egyszerű dolog, és teljesen adja magát, hogy hogyan kell csinálni. Én is csak valamikor régebben láttam ilyet valami kajás blogon, és amikor ezt készítettem, nem volt előttem sem kép, sem leírás, csak úgy előadódott, hogy hogy is kell. Szóval egy csík ferdén be az egyik oldalról, aztán egy másik csík ezt keresztezve a másik oldalról, és így tovább.

A kialakult "fonott" cipó nálam olyan lett, hogy a csíkok szinte teljesen lefedték a tölteléket, és sütés közben sem nyíltak szét. Máskor talán megpróbálok olyat csinálni, hogy kevésbé széles darabot hagyni lefedetlenül a tésztából, rövidebb csíkokat vágni, viszont ezeket felhajtogatás közben kézzel hosszabbra és vékonyabbra húzni, hogy rácsos, ne pedig összefüggően fonott legyen a teteje. Mindenesetre most ilyen lett. Amikor elkészült a fonás, a sütőt bekapcsoltam 240 fokra, és hagytam a cipót annyi ideig utókelni, amíg a sütő felfűtött. A maradék reszelt sajtot a tetejére szórtam, megspricceltem egy kis vízzel, hogy ne száradjon ki, aztán amikor a sütő már forró volt, beletoltam. Kb. 45 percet sütöttem, 20 perc után levéve 220 fokra a hőmérsékletet.

A kész töltött cipót némi hűlés után, de még jó melegen bekaptuk vacsorára. Fogazott kenyérvágó késsel szépen lehetett szeletelni; a szeletek evés közben persze kissé széthullottak. Azért kést-villát nem követelt: vendégváráshoz vagy vendégségbe vinni is nagyon el tudom képzelni ezt a süteményt. Isteni finom lett, a képen levő cipóból kettőnk vacsorája (meg Babó három falatja meg az én késő esti nassolásom) után már csak egy kisebb csücsök maradt reggelire.