A múltkori paprikák közül a leggyorsabban a korai jalapeño kelt ki, őt pedig a kaliforniai Yolo Wonder követte. Alig maradt le a csilik közül a thai és a jamaicai. A padlizsán viszonylag lassan és gyéren kelt - kissé már talán régi a magom, lehet, hogy jövőre új kéne. Meglepően hamar (bár nagyon gyéren) indult be a nága dzsolokia; az habanero viszont lassabban és rosszabbul kelt a vártnál, a fatalii pedig még ki sem dugta a fejét. Az indonéz bazsalikomot eleve is az ablakpárkányra, nem a keltetőakváriumba tettem, hogy a napfény segítsen neki kelni (a bazsalikom magjának fény kell a csírázáshoz). Ez szuperül kelt; eleinte egy átlátszó műanyagdarabbal volt lefedve az edénye, de most már levettem róla.
Vetéskor az edényeket nem kezeltem palántadőlés ellen (bár a talajkeveréket hőkezeléssel fertőtlenítettem); amikor viszont kelni kezdtek az első növénykék, akkor némi száraz homokkal összekevertem egy kis mankoceb hatóanyagú gombaölőt, és ezzel behintettem minden vetőedény tetejét.
Most a paradicsomokat vetettem el a múltkorihoz hasonló módon, és ők költöztek be az akváriumba. Mint a bevezetőben mondtam, imádom a valódi paradicsomot. Nagyon élvezem, hogy mindenféle régi tájfajták - heirloom, "ereklye"-paradicsomok - magjait lehet beszerezni. Az én kertem meg kertészkapacitásom viszont erősen korlátozott, és tavaly meg is fogadtam, hogy az akkori tizenhárom fajta paradicsom helyett idén sokkal kevesebbet fogok nevelni. Hát... végső soron sikerült: most tizenkét különböző fajta magjait vetettem el, de ehhez nagyon rá kellett szólnom magamra, mert van még a magos dobozban olyan fajta, ami tavaly egész jó lett, és szívesen adnék neki még egy esélyt. Így viszont maradnak a legjobbak, meg három új fajta, amilyenem tavaly nem volt.
Kezdjük a legjobbakkal. A Gardener's Delight nevű koktélparadicsom már több éve tökéletesen teljesít: hatalmasra növő futóparadicsom, amelyen nagy fürtökben teremnek a pompás cseresznyeparadicsomok; a növény meglehetősen jól ellenáll a paradicsomvésznek, és ősszel szinte a fagyokig terem. A sárga, körte alakú koktélparadicsom pedig még ennél is vigorózusabb, vadul növő, bőtermő gyom; a gyümölcse semmi rendkívüli, de nagyon jól mutat.
A legzamatosabbak a nagy, húsos paradicsomok; ezekből idén is lesz többféle formájú és színű. A Brandywine Sudduth's Strain tavaly csak úgy simán nagyon jó volt, de nem annyira csúcs, mint amilyennek beállítják - még egy esélyt azért kap, és a tavalyelőtti Brandywine Rednél mindenképp jobb. A Japanese Black Trifele valószínűleg a legfinomabb paradicsom, amit valaha ettem: körte alakú, nagyobbacska gyümölcsök feketésbordó színben, fantasztikus zamattal, a növény pedig eképesztően bőtermő és jó ellenállású. A "Nagy Piros" egy M barátnémtől kapott tájfajta dél-Magyarországról, évek óta remekül teljesít, nagyon hasonlít a Brandywine-ra. A "Szív" szintén M paradicsoma: egy rózsaszín ökörszív típus, isteni finom ízzel. A Cherokee Purple pedig egy lilás-feketés, nagy húsparadicsom, elég jó volt tavaly; kap még egy esélyt az idén.
Van még pár vegyes paradicsom: az M-féle "Sárga" egy közepes méretű, gömbölyű paradicsom gyönyörű, aranysárga színnel és édeskés, nem túl aromás hússal, a szintén M-féle "Paprika" pedig egy hosszúkás és kihegyesedő, valóban sokszor már-már paprika alakú paradicsom valamivel keményebb hússal, nagyon kevés magú és kocsonyájú, de nem olyan száraz, mint a Lucullus-típusok, hanem puha és ízletes hússal van tele - eszményi szószparadicsom.
Végül az újak, amiket eddig nem próbáltam: az Index kertészkedős fórumáról A jóvoltából a "mexikói méz" nevű cseresznye- vagy ribizliparadicsom, ami nagyon ígéretesen hangzik; aztán P és B karácsonyának köszönhetően egy Green Zebra fantázianevű fajta, amiről csak annyit tudok, amennyit a neve sejtet, tehát gondolom, zöld lesz és csíkos. És utoljára: egy neten rendelt Roma paradicsom, mert a korábbi években próbált, San Marzano néven vett magyar vetőmag egyáltalán nem váltotta be a reményeimet. Vacak, száraz, későn és keveset termő, sima harmadosztályú lucullus-paradicsom lett, egy jó San Marzanónak pedig valahogy a lucullus típus húsosságát finom ízzel kéne társítania - a Roma ennek a típusnak egy állítólag jó ellenállóképességű változata. Kíváncsi leszek rá, jobb-e a magyarnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése