Bagolytüdőkompót

Valamikor évekkel ezelőtt futottam bele a bagolytüdő elnevezésbe, ami aszalt szilvából főzött levest jelentett. Nagyon is el tudom képzelni az aszalt szilvákat, mint valami kis baglyocskák tüdőit. Egy ideje tervezem is, hogy kéne valami ilyet főzni, és a karácsonyi szaloncukorgyártásból megmaradt egy csomó aszalt gyümölcs - tehát gondoltam, alkotok valami gyümölcslevest belőlük, mielőtt még tönkremennének. Próbálgattam a neten mindenfelé valami autentikus, hagyományos bagolytüdő-receptet találni, de valami süteménytől eltekintve csak homályos jelzéseket találtam, amelyek egy része szerint mindenféle aszalt gyümölcs hallgatott már erre az elnevezésre. Annyit sikerült leszűrni, hogy a rendes bagolytüdő-leves habarás nélkül készül - így tehát az én interpretációmban inkább amolyan kompót lett belőle: kevés folyadékkal főztem, annak is egy része vörösbor volt, és a hideg estéken bekanalaztuk vacsora után.

Hozzávalók

• kb. 40 dkg vegyes aszalt gyümölcs (nálam: szilva, sárgabarack, körte és vörösáfonya)
• kb. 2 liter víz
• 1 nagyobb darab fahéj
• 8-10 szegfűszeg
• 5-6 szem egész feketebors
• kb. 2 dl vörösbor

Elkészítés

Az elkészítés végtelenül egyszerű. A hozzávalókat a bor kivételével feltettem egy fazékban főni. Kb. 20 perc forrás után hozzáadtam a vörösbort, még egyszer gyorsan felforraltam, és készen volt. További édesítésre nem volt szükség, így is nagyon töményen édes lett.
Megpróbáltam a magam első tálkáját lángolva szervírozni, de elég lagymatagra sikeredett. Mindenesetre a flambírozott bagolytüdőhöz a tálkába szedett forró kompót tetejére szórtam egy kis barnacukrot, majd rálocsoltam egy-két evőkanál rumot, és gyorsan meggyújtottam a gőzét. Ha jól megnézed a képet, láthatsz rajta néhány szánalmas kék maszatot - na azok nem becsillogások vagy kamerakoszok, hanem lángnyelvek...