Egybesült sajtos makaróni

Sajtos tészta - a legegyszerűbb gyorsebédek egyike, de ezúttal gazdag módra készítve, és megkomplikálva a dolgot egy alapos, sütőbeli átsütéssel. A komfortkaja újabb klasszikus példája.
A címben makarónit írtam, mert az amerikaiak így nevezik ezt a fajta ételt (cheese macaroni, cheese mac), de már régóta piszkálja a csőrömet, hogy vajon mi az oka annak, hogy amit Magyarországon (legalábbis az én családomban) makaróninak hívunk, annak az olasz csomagolására buccatini van írva, amit pedig Amerikában macaroni néven ismernek, azt én chifferini néven tudom megvenni. Most vettem a fáradságot, és legalábbis wikipediás címen utánanéztem a dolognak, és arra a felfedezésre jutottam, hogy a makaróni (maccheroni) igazából nem is egy bizonyos alakú tésztát jelent, hanem a tészta nyújtásának-formázásának egy bizonyos módját, ami után még többféle formát ölthet (bár valószínűnek tartom, hogy például pont buccatini, tehát csőtészta-formát pont nem). Szóval nevében makaróni, de valószínűleg csak nevében...

Hozzávalók

• fél kiló száraztészta (chifferini, szarvacska, hajlított rövidcső, vagy bármilyen nevű és alakú tészta, ami nem hosszú, egyenes darabokban létezik)
• 15 deka cheddar vagy más sajt, aminek valami íze is van
• 15 deka gagyi sajt
• kb. 5 dkg vaj
• 3-4 evőkanál deci olivaolaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 púpos evőkanál liszt
• 1/2 mokkáskanál reszelt szerecsendió
• csipet pirospaprika
• 1/2 mokkáskanál fehérbors
• 2 deci tejszín
• 3 deci tej
• só

Elkészítés

A tésztát bő vízben fogkeményre főztem, ebben nem volt semmi turpisság. Amikor elkészült, leszűrtem és hideg vízzel átöblítettem egy kicsit, hogy ne puhuljon tovább és ne ragadjon össze. Közben nekiláttam a sajtszósz elkészítésének. Egy szép nagy teflonos serpenyőben (hamis wokban) megmelegítettem az olajon a vajat, hozzáadtam a szétzúzott fokhagymagerezdet, majd beleszórtam a lisztet, és sűrű kevergetés mellett addig pirítottam, amíg halványsárga nem lett. Közben a kétféle sajtomat lereszeltem. A serpenyőt a tűzről levéve a rántást felöntöttem hideg tejjel - apránként, mindig simára keverve, amíg már elvesztette a csomósodási hajlamát. Ekkor visszatettem a tűzre, beleöntöttem a tejszínt is, és közepes lángon, sűrűn kavargatva felforraltam. Lehet, hogy közben még némi vízzel is hígítottam - a lényeg, hogy sűrűn folyó, nem masszaszerű, hanem palacsintatésztánál csak valamivel szilárdabb szósz legyen belőle. Főzés közben megfűszereztem sóval-borssal, szerecsendióval és pirospaprikával. Végül hozzáadtam a reszelt sajtok úgy kétharmadát, és folyamatosan keverve a tűzön tartottam, amíg a sajt teljesen integrálódott a szószba.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A tésztát visszatettem a főzőfazekába, és ott összekevertem a sajtszósszal. Egy tűzálló tálat kikentem egy kis vajjal, majd belezuttyantottam a szószos tésztát, kicsit elsimogattam, és megszórtam a reszelt sajt maradék harmadával.

Az egész miskulanciát kb. 40 percig sütöttem, az utolsó 10 percben a hőfokot 200 fokra felcsavarva, hogy szépen megpiruljon a teteje. Ki-ki sütőjének lelkivilágától függően éppen hogy ennek az ellenkezőjére, a hőfok mérséklésére, esetleg az edény lefedésére is szükség lehet.

Összedobtam hozzá egy gyors kis salátát némi zöld levelekből, hagymából, olajbogyóból, olajbogyó levéből és olivaolajból.