Sült padlizsán

Említettem a múltkor, hogy kényes vagyok a padlizsánra, mert könnyű úgy elkészíteni, hogy undorító legyen az állaga. Két technika együtt garantálja, hogy ez ne így történjen: a padlizsán előzetes besózása, valamint a magas hőmérsékleten való elkészítés, például az olajban sütés. Ha rostokol a hűtőszekrényben egy-két padlizsán, akkor minimális munkával elkészíthető a sima sült padlizsán, ami klasszikus "húspótló" étel: kenyérrel vagy valamilyen körettel komplett ebéd vagy meleg vacsora.

Darázsfészek

A süteményeimről (még) nem vagyok híres, amit részben talán az okoz, hogy lazán állok hozzá a konyhai méréshez és precizitáshoz. (Részben meg az, hogy viszonylag ritkán szánom rá a fáradságot és a pénzt holmi frivol édesség készítésére.) A kelt tésztákkal viszont elég jóban vagyok, és a közelmúltban egy családi ünnepre az az ötletem támadt, hogy megpróbálok darázsfészket készíteni. Az eredmény nagyon bejött nekem (és másoknak is), úgyhogy íme a recept.

Klasszikus pesto

Talán úgy öt évvel ezelőtt még azt sem tudtam, mi fán terem az a pesto - és azt hiszem, országunkban még mindig sokan így vannak ezzel. Márpedig pestót nem enni már-már bűn, de legalábbis vétkes hanyagság. Fűszeresen zamatos friss bazsalikom, aromás olivaolaj, dúsan erdőízű fenyőmag, karakán, érett grana sajt - nem olcsó hozzávalók (szörnyülködve láttam, hogy a fenyőmag súlyra kétszer annyiba kerül, mint a kesudió), de nem kell belőlük sok ahhoz, hogy fantasztikus tésztaételt (vagy valami mást) tegyünk az asztalra.

Pasta arrabbiata

A paradicsomos tésztaszószokat többnyire gyári sűrített vagy sűrítetlen paradicsompüréből szoktam csinálni (bár a legjobb gyorsmegoldás a darabolt konzervparadicsom - csak az piszok drága). Most - először az idén nyáron, mert későn érett a paradicsom - csak friss, saját, teljesen érett, lédús paradicsomból csináltam szószt. Két egyforma tésztaszószt még valószínűleg nem főztem, de az "arrabbiata" kategóriában elég gyakran csinálok hasonlókat - ezt osztom most meg.

Főzött padlizsánkrém

Padlizsánilag meglehetősen finnyás vagyok. Nagyon könnyű rosszul elkészíteni, és akkor az állaga borzalmas lesz, mint a nyálkás gumi - vagy ahogy E. derültségére mondani szoktam, olyan csigaszerű -, és gyakran az íze is elromlik a rossz főzéstől. A padlizsánkrémet viszont nemigen lehet elrontani - bár jobb és rosszabb könnyen tud lenni. Gyönyörű, cirmos padlizsánt termelek a kertben, és az első nagyobb szüretből szabad tűzön megsütöttem egy adagot padlizsánkrémnek. Mivel nem volt valami nagy tűz - főleg gazt és nyesedéket égettem némi fenyőfa-hulladékkal, ezért sajnos nem sült át a gyenge kis parazsán a padlizsán (tehát most majdnem sikerült elrontani a krémet!) - a megmentésére kénytelen voltam a sütés után még serpenyőben is főzni.

Gazpacho

Azelőtt sohasem csináltam még gazpachót, viszont rég ki akartam próbálni, mert nagyon tetszik az alapgondolat. Egyszer kóstoltam előregyártott, gyümölcslészerűen dobozban árult cuccot, és már az sem volt rossz - milyen lehet hát akkor a kertben frissen szedett zöldségekből készült hiteles anyag? Nos, elárulom: pompás. Frissítő, zamatos, és csak úgy pezseg az élettől, "harapni" lehet benne a vitamint. Ja, és ha esetleg valaki nem tudná, mi a gazpacho: nos, elég a képre pillantani, hogy lásd, mi megy bele. Valahol a turmix és a leves között van, afféle nyers zöldségtrutymó.

Töltött cukkini

A nagyobb darab cukkinik (ismétlem, nagynak a 25-30 centi fölöttieket nevezem, nem a hatvan centis, kétkilós gigamegadögöket) kiválóan alkalmasak töltésre. A klasszikus darálthúsos töltelékek műfaját vega kivitelben legegyszerűbb szójagranulátummal utánozni, de szétmorzsolt tofuval is lehet hasonlót csinálni - vagy mindenféle húspótló nélküli zöldséges töltelékkel is meg lehet tölteni a cukkinit. Zsenge főzőtökből szintén el lehetne készíteni ugyanezt. Előző nap direkt nagyobb adag rizst főztem, hogy jusson bőven maradék a töltött cukkinihez is - de lehet hozzá frissen is főzni egy adag rizst. Ha meg van maradék, de kevés, akkor persze semmi nem kötelez arra, hogy rizságyon süsd meg a cukkinit, mint én.

Dam birjání - nábobok piláfja

Ezzel az étellel van munka rendesen. Közép-indiai királyi és nagyúri konyhákon fejlesztették tökélyre a birjání műfaját, amelynek ez most egy saját adaptációja. Munkaerőben és drága hozzávalókban tehát nem volt hiány a forrásvidéken - a végeredmény pedig megéri a befektetést. Az én verziómban a drága hozzávalókból csak egész kevés kerül bele, például egyszerű, olcsó rizst használok hozzá, nem pedig minőségi bászmatít (ami nem baszmati! bász! egyébként azt jelenti, hogy "illatos"). Pepecs továbbra is bőven van vele - de ezúttal rászántam az időt, mert kedvem volt valami "nagyot alkotni" a konyhában. Egzotikus hozzávalókat is használtam, amik nem fordulnak elő minden háztartásban - a főzés lényege azonban a kreativitás. Tehát ha van kedved megismételni ezt a birjánít valami ünnepre vagy csak úgy, kényeztetésképpen, akkor helyettesíts kreatívan. Amúgy pedig ha nem birjánínak nevezem a műfajt, hanem piláfnak vagy gyuvecsnek, akkor máris sokkal többek számára lehet ismerős - lényegében ugyanarról van szó: rizses, zöldséges húsról - a lehető legszofisztikáltabb módon. És persze a húst nálam tofu helyettesíti benne, Indiában pedig panírt, sütésálló friss sajtot használnának hozzá.

Linguine cukkinis szósszal

Ki kellett valamit találni egy felbontott főzőtejszín és egy felbontott paradicsompüré elhasználására; gyors fogyasztásért kiáltozott pár zsenge cukkini (megpermeteztem a bokrot, és előtte leszedtem róla mindent, ami ceruzaelemnél nagyobb volt), és ideje volt nekilátni egy öregedő trappista sajtnak is. Még szép, hogy tészta lett belőle - történetesen linguine, de persze bármi más alakú is megfelel. Kissé semleges lett a végeredmény - kevesebb volt a paradicsomos dobozban, mint gondoltam. Azt írom le a receptben, amit csináltam, de több paradicsommal valószínűleg izgalmasabb lenne.

Habkönnyű lángos

Eddig nem volt fix lángosreceptem, amit rendszeresen követtem volna. Most viszont annyira jól sikerült, hogy ezt meg- és feljegyzem. Nagyon puha, nagyon könnyű, pompázatos krumplis lángost sütöttem. Úgy érzem, két kulcsa volt ennek: az egyik a nagyon lágy tészta, a másik pedig az, hogy a megformázott lángosokat hagytam kelni sütés előtt. Ha otthon eszünk lángost, akkor fokhagymás tejfölt szoktunk mellé tenni, és abba mártogatni. Hatalmas mennyiségű tejfölt vagyunk képesek felzabálni ilyenkor. Lehet persze reszelt sajttal is gazdagítani, simán sósan vagy sósan-fokhagymásan enni, de még akár édesen is el tudnám képzelni, mondjuk lekvárral.

Töltött cukkinivirág

Ezt már nagyon régen ki akartam próbálni. Akinek nincs a kertjében tök vagy cukkini, annak valószínűleg nem megy a dolog - aki viszont tud néhány frissen szedett bakvirágot (a lányvirágokat én sajnálom erre a célra, de amúgy teljesen alkalmasak ők is) behozni a konyhára, annak már csak az izgalmassága kedvéért is érdemes próbát tennie. Vendégváráshoz vagy valami különleges alkalomra tudom javasolni ezt a különlegességet - amúgy pusztán íz és beltartalom szempontjából - bevallom - nem olyan nagy durranás.

Királyi őszibarackfagylalt

Őszibarackfagyi, ahogy a királyok szeretik. Én legalábbis tétovázás nélkül feltálalnám bármilyen királynak, de még egy sem volt a vendégem. Lehet persze szabadon variálni is a receptet, például elhagyni belőle az egzotikus fűszereket. Mindjárt be is vallom, hogy nem pont úgy csináltam, ahogy itt leírom (kevesebb volt benne a gyümölcs), hanem az itt közzétett recept inkább az elképzelésem arról, hogy hogyan lenne még finomabb az az isteni kreálmány, amit ténylegesen megcsináltam.

Törökös csicseriborsó-saláta

Ez a saláta még a július közepi nagy kánikula idején készült a múltkor megfőzött, majd fagyasztva eltett csicseriborsóból. Azokban a dögmeleg napokban sem főzni, sem meleget enni nem volt nagy kedvem, ezért találtam ki ezt a kombinációt. Görög joghurtot használtam hozzá, mert a napokban épp kaptunk olyat akciósan, de egy kicsit túl gazdag lett így - igazából jobb lett volna sima joghurttal, esetleg egyharmadrész tejföllel dúsított sima joghurttal. A savanykás citromos joghurt, a menta és a zöld csili friss, csattanós ízét remek mélyebb dimenzióval gazdagította a csicseriborsó és a piros csípőspaprika.

Dél-indiai citromos rizs

A citromos rizs pompás nyári eledel. A legjobb maradék rizsből csinálni és hidegen fogyasztani. Dél-Indiában nem köretnek, hanem önálló fogásnak szoktak egy kis tálka citromos rizst adni nagyobb, főleg ünnepi étkezések mellé. A hangsúly a friss, csattanós ízeken van. Mi egy kis joghurttal kiegészítve főétkezésnek ettük a közelmúlt nagy melegében.

Paradicsomos cukkiniragu

Még nem tartunk ott, hogy a könyökünkön is cukkini jöjjön ki, de azért szépen teremget már a kert végében. Egy kisebb adag cukkiniből gyors és csodafinom ragu lett. Rizzsel ettük, a tetejére egy kis sajtot reszelve. Tésztaszósznak is kiválóan megfelelt volna, és egyszerűen kenyér mellé való főzeléknek is. A paradicsom még nem saját, csak gyári püré.

Bazsalikomos krumplifőzelék

Ez a kaja tulajdonképpen pirított krumplinak indult, aztán valahol menet közben úgy döntöttem, hogy főzelék lesz belőle. De nem a jó kis hagyományos krumplifőzelék, hanem egy nagyon kellemes, mediterrán hangulatú variáció paradicsommal dúsítva és bazsalikommal megbolondítva.

Túrós csusza vegetáriánus sajtpörccel

Híven az eredeti elképzelésemhez, hogy egészen egyszerű és hétköznapi ételeket is leírok itt a blogon, most következik a túrós csusza. Egy nem hétköznapi apróság azért ebben is van. Szeretek a túrós tésztához ropogós pörcöt enni, de annyira azért nem, hogy szalonnát egyek. Pár éve kitaláltam tehát a sajtpörc avagy hamis töpörtyű intézményét, és most ezennel megosztom a titkot a világgal.

Rózsaszörp

A kertünkben számos rózsatő található, kicsit több is, mint ahánynak jó helye van, és ahányat kedvem van gondozni. Gondoltam, fel kellene használni a rengeteg illatos virágból valamennyit, így egy nap, amikor épp nagyon sok nyílt, learattam. Ez az első kísérletem rózsasziromszörp készítésére; az eredménnyel elégedett vagyok, de lehetett volna még rózsásabb is. Italnak is nagyon kellemes, egzotikus, de ki akarom majd próbálni fagyiöntetnek is, és valami izgalmas koktélba is.

Rozmaringos pirított krumpli

Említettem már, hogy szeretjük a különféle ízesítéssel elkészített sima pirított krumplit. Olyasmit, mint a klasszikus petrezselymes krumpli (nem arra a menzaborzalomra [és nem, ez nem egy dark elf város neve] gondolok, amikor a főtt krumplit megszórják fél gramm per kilogramm aszott petrezselyemmel). Itt van a legutóbbi pirított krumplim - egészen puritán verzió: nincs benne semmi, csak hagyma, fokhagyma és jó sok friss rozmaring.

Olvasztott sajtkrém

Fura dolog, de ehhez hasonló ételről még sehol nem olvastam vagy hallottam (na jó, a welsh rarebit - legalábbis bizonyos verzióban - meglehetősen hasonlít hozzá). Pedig tuti, hogy más is feltalálta már. Örök favorit ez a kence (amit kulimásznak is szeretek nevezni) olyan alkalmakra, amikor nincs kedvünk hideget enni, de főzni sincs időnk vagy erőnk. Ilyenkor öt perc alatt lehet "meleg hideg" ételt készíteni - egy kis olvasztott sajtkrémet. Ráadásul olcsítva van benne a sajt, ami külön előny. Elárulom a titkot.