Pizza mángolddal és cambozolával

Egy újabb pizzakreálmány a hideg késő tavaszi esték egyikéről. Egy kevéske zsenge mángoldlevél volt rajta a fő zöldség, és illatos cambozola sajt adott neki pikantériát. Enyhén karamellizált lilahagyma, némi zöldborsó, valamint zöldhagymás tejföl egészítette ki. A zöldhagymás tejföl voltaképpen maradék volt, egy tócsiebédhez készítettem, és rákentem a pizzára este, ami megmaradt. Kissé túl nedves lett így a lepény - kevesebb tejföl is elég lenne hozzá. Az alábbi mennyiségeket már ennek fényében adom meg.

Amerikai palacsinta

Egy ráérős hétvégi reggelire gondoltam ki, hogy megpróbálok amerikai stílusú pancake-et sütni. Nem csináltam még ilyet soha. Ehhez képest egész jó lett, csinálok majd még máskor is ilyet. Egy kicsit zavart, hogy túlságosan is tojásíze volt, néha már-már úgy éreztem, édes rántottát eszem. Ez lehet a felhasznált tojás sajátsága, vagy lehet, hogy egyszerűen csak így van, és kész. Vagy lehet, hogy máskor meg kéne próbálni adott mennyiségű tojáshoz több lisztet és tejet használni.

Hasselback - hajában sült krumpli másképp

Rég kacérkodom már a hasselback krumplival, korábban még sohasem csináltam ilyet. De nagyon guszta kivitele ez a klasszikus hajában sült krumplinak, és jó gazdagon is el lehet készíteni. Be kell mindjárt vallanom, hogy a szépsége ellenére ez az első - viszonylag gazdagos - kísérletem nem annyira jött be, alább leírom majd, hogy miért. Finomnak finom lett, de legközelebb a vajat és a sajtot máshogy használnám fel, ha használnék hozzá.

Vörösboros gombapecsenye

Azt hiszem, ez a kreálmány a klasszikus előétel műfajba tartozik. Már csak azért is, mert nagyobb mennyiséget nemigen lehet belőle készíteni - az itt megadottak duplája még beleférhet egy méretes serpenyőbe, de ennél feljebb nem lehet méretezni. Én kiegészítésnek csináltam maradék mellé, ami kevés lett volna ebédre. Hasonlít a régebbi borban főtt gombámhoz, csak éppen töredékannyi idő alatt készül el. Hangulatában kifejezetten húsra emlékeztet, így bátran ajánlom nem vegáknak is, meg azoknak is, akik esetleg ideiglenesen vannak vega diétán, de hiányzik nekik a hús.

A paradicsompalánták újabb epizódja

Rég nem tudósítottam a palántákról. Eleve is volt egy olyan sejtelmem, hogy nem lesz időm még erről a témáról is blogolni. Viszont a nézettségi statisztikákban folyton meglepődöm, mennyire népszerűek a palántákról írott posztok (lásd itt a legutóbbit, és ott linkeket a korábbiakhoz) - úgy tűnik, sokkal több netszörföző érkezik azokra keresve, mint receptekre. Így - ha megkésve is - most beszámolok a kiültetésükről és a további sorsukról. Kicsit szoktam irigykedni a szomszédaim piacon vett palántáira, amiken ilyenkor már diónyi zöldparadicsomok vannak, az enyémek pedig még csak virágoznak. De hát mit tegyek: nem tudok jobb nevelési körülményeket adni nekik, és korábbi vetéssel sem nőnek meg hamarabb a palántáim, arról nem is beszélve, hogy helyem sincs nagyra nevelni őket poharas korukban. Kárpótol később a fantasztikus tájfajták bősége.

Túrós lepény

Egy kis magyar klasszikus az én verziómban. Még nem sütöttem ilyet, tehát az "én verzióm" nem valami bevált, alaposan kikísérletezett recept, inkább csak amolyan rögtönzés, amit kitaláltam, miután megnéztem néhány receptet a neten barackos pitére meg lepényre. Finom lett, de még nem tudom, ugyanígy fogom-e készíteni, ha legközelebb is hasonlót csinálok. Annyi bizonyos, hogy a valódi vaníliarúddal itthon illatosított porcukor meg a tavaly eltett kardamomos sárgabaracklekvár jót tettek neki, a tojáshabos túrós töltelék pedig kellően könnyű lett.

Magvas focaccia

Annyira jól sikerült ez a lepényféleség, hogy muszáj leírnom. Annak ellenére, hogy - mivel kovászos tészta - valószínűleg lehetetlen pontosan ezt megismételni az én konyhámon kívül. De valami hasonlót hasonló módon nyilván elő lehet állítani. Ha az emberiségnek ahhoz a tekintélyes hányadához tartozol, aki nem tart otthon eleven kovászt, akkor próbálj meg helyette gyorskovászt készíteni: 15 deka liszthez adj hozzá annyi vizet, hogy amolyan nokedlitészta-sűrűségű trutyi legyen belőle (nem kell simára keverni), és kutyulj bele egy pici morzsányi élesztőt. Aztán az egészet tedd félre lefedve legalább 12 órára szobahőmérsékleten - legyen kellően nagy edényben, mert legalább a duplájára fog dagadni. Ezt használhatod valódi kovász helyett.

Tofu szárzellerrel és újhagymával

Ez a recept még mindig a zöldhagyma idejében való elfogyasztásának jegyében született. Gondoltam, megpróbálok valami délkelet-ázsiai hangulatút varázsolni tofuból és zöldhagymából; volt még hozzá itthon egy korábban leértékelve vett halványítózeller közepe (a szélét már elfogyasztgattuk ebbe-abba). Elég sok egzotikus dolog van benne kis mennyiségben, de hát ez teszi a végeredményt is egzotikussá. Lehet próbálkozni a hozzávalók kreatív helyettesítésével. És persze ha valaki nem vegetáriánus módra gondolkodik, annak tofu helyett csirkemellet vagy éppen garnélát is abszolút el tudnék képzelni ugyanígy elkészítve.

Zöldhagymakrémleves

Szeretjük a zöldhagymát, viszont mifelénk sok a hagymalégy, és előbb-utóbb mindig kukacos lesz a hagyma. Amit fejesnek nevelünk, az kinövi, de amit zölden akarunk megenni, azt minél korábban, fiatalon el kell fogyasztani, mielőtt a kukac előzne meg. Úgyhogy mostanában - pontosabban május legelején, amikor ezt főztem - igyekeztem az újhagymát főzött formában is az étlapra tenni. Ha már krémleves készült belőle, akkor mindjárt morgok is egy kicsit a töketlen fordítókon, akik szerint "tavaszi hagymaleves" van bizonyos levesporos tasakokban. A név persze jól hangzik magyarul, csak éppen angolból fordították, ahol még spring onion soup volt, ami nem tavaszi hagymalevest (vagyis hagymából készült levest, ami tavaszi) jelent, hanem tavaszihagyma-leveset (vagyis tavaszi hagymából, magyarul zöldhagymából, újhagymából készült levest). Na szóval: itt van egy tavaszihagyma-leves por nélkül.

Csevapcsicsa-utánzat tofuból

Csevapcsicsa-utánzat, mondom, bár nem grillezve készítettem el ezeket az ovo-vegetáriánus kolbászkákat, hanem sekély olajban sütve. Amúgy valószínűleg a grillezést is kibírnák - ebben az esetben némi olajat is belegyúrtam volna az anyagukba, és talán több tojást teszek bele, hogy jobban összeálljon. Nevezhetjük tofufasírtnak is, és persze tetszés szerinti alakban elkészíthető.

Cukkinis penne aszalt paradicsommal

Egy egyszerű, olaszos hangulatú tésztaétel, ami valamivel több, mint tészta szósszal. A tavalyelőtti cukkiniragumhoz lehetne inkább hasonlítani, és természetesen tészta helyett mást is lehet hozzá enni, akár kenyérrel is jó lenne a cukkinis készítmény. Így tavasszal azzal tettem nyáriasabbá, hogy aszalt paradicsomot főztem bele. A paradicsom saját aszalás: a szinte teljesen kiszárított paradicsomot a biztonság kedvéért mélyhűtőben tárolom. Ha ehhez hasonló saját vagy bolti csontszáraz paradicsomod van, akkor hozzám hasonlóan áztasd be; ha olajban eltett, nem teljesen kiszárított paradicsom van a kezed ügyében, akkor viszont áztatni nem kell, de kicsit korábban tedd bele, és esetleg csökkentsd az olaj mennyiségét az alápirított zöldségeknél.

Parmezános karfiol

Nevezhetnénk karfiolfőzeléknek is - egy kis olaszos beütéssel. Nálunk az ilyesmi kenyérrel kiegészítve ebédként működik - aki akarja, persze tekintheti hagyományos főzeléknek is, és ehet hozzá valami feltétet. Karfiolból levesen és csőben sültön kívül leginkább indiai stílusú főzelékeket szoktam készíteni - most valami mást szerettem volna csinálni, ezért született meg a mediterrán fűszerekkel és parmezánnal ízesített változat ötlete.

Póréhagymás-kéksajtos tésztaszósz

Egy rögtönzött szószos tészta a közelmúlt erősen elfoglalt időszakából, amikor nem volt időm nagy és komplex ételkreálmányokat főzni. Sokszor szerepelt tészta az étlapon: tavalyi fagyasztott pesztóval, paradicsomszósszal, simán sajttal-tejföllel, meg délkelet-ázsiai pirított tészta módjára. A változatosság kedvéért kitaláltam még ezt a szószt is, ami az ebédre főzött tészta maradékához készült az egyik nap.

Juhtúrós melegszendvics

Ismét egy nagyon egyszerű, pillanatok alatt összeüthető vacsora. Zamatos juhtúró és póréhagyma adja az íze nagy részét - egy kis friss salátával pedig minden igényt kielégít.

Sült hal vajas fokhagymaszósszal

Gyorsan elkészíthető, egyszerű sült hal, mégis fel van dobva egy puritánságában zseniális szósszal. Egy újabb olyan eset, amikor nem volt itthon semmi normális ebédrevaló, de akadt a mélyhűtőben fagyasztott hal, a polcon pedig krumplipürépehely - ha talán tovább is tartott fél óránál nulláról tokkal vonóval minden, hát nem sokkal tartott tovább. A szószt egyébként nem én találtam ki, hanem Mahábalipuramban a Moonrakers kajáldában készítettek valami hasonlót a teljesen natúr, frissen fogott, grillezett halakhoz; a főnök, akinek bármilyen ciki is, de már nem emlékszem biztosan a nevére (azt hiszem, Vivék, mindenesetre valami észak-indiai neve volt) mondta el méricskélés nélkül a hozzávalókat, én pedig adaptáltam a magam módja szerint.

Kókusztorta

Ez az egyszerű de finom torta R húgom születésnapjára készült - szintén jócskán megkésve. Nem réteges torta, mint a múltkori, hanem egyszerű körforma héj omlós tésztából, megtöltve finom, intenzíven kókuszos krémmel, és megtetézve egy kis kókusz-ízesítésű tejszínhabbal. Tetszést aratott, nekem is ízlett. Ki tudnám még próbálni azt is, hogy a kókuszkrém alá ananászkarikákat rejtek a tésztakéreg tetejére, meg azt is, hogy még omlósabb - vajasabb, esetleg sütőporral könnyített - tésztája legyen neki.

Toszkán kelleves

A múltkori toszkán lencselevessel ellentétben ez tényleg egy toscanai recept, vagy legalábbis abból indul ki az én adaptációm. Az eredetihez általában kolbászhúst is tesznek. A különlegesség benne a leveles kel - más néven fodros kel -, ami nálunk kiment a divatból. Nekem tavaly volt a kertemben, és most (március legelején főztem ezt) használtam el az utolját: szépen áttelelt, bírta a fagyokat. Meg kell vallani, hogy nem vagyok elragadtatva tőle: íze nem sok van, viszont rágósabb, vékonyabb a rendes kelkáposztánál. Szóval különlegességnek jó, meg nagyon szép, izgalmas növény - de idén kevesebbet fogok belőle ültetni, és ha legközelebb ilyen levest főzök, azt kelkáposztából fogom csinálni.

Kecskesajtos pizza

Ezt a pizzát vagy lepényt vagy akármit is az ihlette, hogy nem volt vacsorára kenyér, sem annyi idő, hogy a kenyér megsüljön és még hűljön is valamit - ahhoz viszont elég volt az idő, hogy egy pizzatészta elkészüljön és megsüljön (a tészta második feléből pedig ciabattaszerű cipók lettek, amik még kelhettek a pizza sülése alatt). Ezen kívül volt itthon finom kecskesajtom - kecske-camembert néven árulták, fehérpenészes külseje volt a túrószerű belsőnek, de amúgy egyáltalán nem camembert-jellegű volt -, úgyhogy gondoltam, ez lesz a fő feltét. Karamellizált lilahagymát készítettem hozzá, amit sikerült inkább szénként, mint hagymaként elkészítenem - így is jó volt, de jobb lett volna kevésbé megsütni, hiszen még a sütőben sütés is rátett egy lapáttal.

Karamelltorta

Atyám születésnapjára készült - jócskán megkésve - ez a torta. Szereti a karamellt, meg én is szeretem, úgyhogy gondoltam, kitalálok valami karamelltortát. A tésztája voltaképpen egy püspökkenyérrecept némileg módosítva (és beleszórt javak nélkül), a krémje pedig egy nehéz, fantasztikusan ízletes és gazdag gyönyörűség, és persze kalória- és koleszterinbomba lett. Az összhatás: ízre remek; állagra talán valami könnyebb, piskótaszerűbb tészta jobb lett volna hozzá.

Paradicsomleves, ahogy én készítem

Tudom, hogy sok honfitársam édesen szereti a paradicsomlevest, de én ezt soha nem voltam képes megérteni (és ezért gyerekkoromban utáltam is, csak érettebb ifjúként jöttem rá, hogy máshogy is lehet csinálni). Számomra a cukrozott paradicsomleves olyasmi abomináció, mint - tudomisén - a sós görögdinnye lenne. Szóval itt van egy sós, mediterrán fűszeres, igazi zamatos paradicsomleves. Igazán nagyszerűvé persze az tette a mostanit, hogy saját elrakású paradicsomlevet használtam hozzá, ami tökéletesen érett, ízekkel teli paradicsomból készült tavaly nyár végén. De megsúgom, hogy a fűszeres paradicsomleves konzervből is finom.