Hummusz, azaz csicseriborsó-krém

A Közel-Kelet klasszikus kenőkéje (hű, micsoda alliteráció!) a hummusz (esetleg humusz, homosz - nem beszélek azokon a nyelveken, amelyeken a szó használatos, úgyhogy nem tudom a pontos eredeti alakot). Pár éve egyre több boltban árulnak kész hummuszt kis dobozkában - aranyárban, és ráadásul többnyire pocsék kivitelben: olyan az íze, mint a vizes lisztnek. A házilag készült valódi hummusz - csupa tartalmas és ízletes hozzávalóval - remek kenőke, vízzel vagy joghurttal felhigítva pedig salátaöntet, tésztaszósz, esetleg nyerszöldség-ropogtatnivalókhoz vagy csipszhez és ilyesmihez adható dip. És ha történetesen van otthon főtt csicseriborsó - mint nekem volt, a múltkori cshólé után -, akkor nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető.

Cshólé - csicseriborsó pandzsábi módra

A csicseriborsót mifelénk csak az elmúlt pár évben kezdi újra felfedezni a "reform" konyha, pedig régen
fontos élelmiszer volt nálunk is. Aztán takarmánnyá degradálódott. A cshólé az egyik legnépszerűbb "standard" indiai kaja, amely valószínűleg a termékeny észak-indiai Pandzsábból ered. Kell bele néhány egzotikus fűszer, hogy hiteles legyen - de meg lehet próbálkozni helyettesítésekkel is. Történetesen a cshólé savanykás-édeskés alapjellegét az ámcsúr, az éretlen mangóból szárítás után őrölt por szokta megadni, és én menet közben jöttem rá, hogy ebből elfogyott a készletem. Volt viszont itthon anárdáná, vagyis a vadgránátalma szárított magocskái, szintén őrölve - ez némileg hasonló ízvilágot ad. Eldöntöttem, hogy ezt használom; majd - mit tesz Isten? - egy gyors netes körülnézés során kedvenc indiai kajablogomon pont egy olyan cshólé-receptet találtam, amelyik gránátalmamagot használ mangópor helyett. Erre alapoztam tehát az én improvizációmat - munkásabb, mint ahogy máskor főzni szoktam a cshólét, de megérte.

Egyszerű parasztrántotta

Parasztrántottának szoktam nevezni ezt a műfajt. A klasszikus parasztreggelire emlékeztet, csak persze vega kivitelben (már amennyire a tojást vegának lehet nevezni - a lényeg az, hogy kolbász, szalonna és ilyesmik nélkül). Főleg nyáron készítem, és olyankor kerül bele zöldpaprika, esetleg más zöldség is. Most tél volt, nem volt otthon semmi különös, viszont kellett egy gyors, meleg ebéd, és volt pár félretett főtt krumpli a töltött krumpli készítéséből. Úgyhogy rittyentettem egy parasztrántottát.

Töltött krumpli

Megint egy egyszerű, olcsó, kicsit pepecselős, de azért nem túl munkaigényes télvégi vacsora, ami laktat, és testet-lelket melenget. Töltött krumpli. Mivel töltött krumpli? Krumplival töltött krumpli. Na jó - azért nem csak. Került bele mindenféle finomság is. Savanyúság jó lett volna mellé, de pont nem volt otthon - úgyhogy egy kis gyári majonézzel és joghurttal kiegészítve ettük, hogy jobban csússzon.

Mozzarellás rucolasaláta pirított magvakkal

Ezt a salátát az akciók szülték. Meg az egyéb körülmények: nagy hajtásban voltam, ezerrel dolgozva, és szerettem volna egyrészt vitaminnal töltekezni, másrészt valami gyorsan elkészíthető, de finom dolgot enni. Történetesen a boltban épp volt lejáró szavatosságú, féláron kapható bivalymozzarella - így is húzós volt az ára, de olykor azért belefér az ilyen. Szintén akciósan adták a rucolát (aminek egyébként a neve magyarul borsmustár, viszont semmilyen releváns nyelven nem ruccola vagy rukkola) - ők lettek tehát a főszereplők, kiegészítve azzal, amit találtam otthon.

Gombás rizottó aszalt paradicsommal

Ez bizony igazán pompás ízorgia. Olcsónak nem olcsó - főleg azért, mert ezúttal félig-meddig civilizált parmezánt használtam hozzá, és a barna bébigombának is megvan az ára. Viszont ez a gazdag, zamatos kombináció laktató és szívet melengető. Mi egyfogásos vacsorának ettük. Ki lehetett volna egészíteni még valami kellemes, nem túl erős ízű salátával, a húsevők pedig persze ehetik kifinomult köretként valami egyszerű, száraz sülthöz.

Székelykáposzta-szerűség vega módra

Talán inkább csak szerűség, mint székelykáposzta. Lehet, hogy jobb lenne káposztás ételnek nevezni, csak az olyan laposan hangzik. Édes káposztából szoktam csinálni, ami szintén nem székelykáposzta-vonás. Amellett a mostani verzióban szójagranulátum van; máskor készítettem már ilyet kockára vágott, hagymával-paprikával megpirított tofuval is. Az utóbbi jobban hasonlít székelykáposztára. A lényeg: olcsó, finom és laktató étel, hagyományos, magyaros ízvilággal.

Téli pizza

Eddig egyszer jelent meg pizzarecept itt a Konyhológián; gondoltam, most felrakom a legutóbbi pizzámat. Rendszer nem lesz a dologból, legfeljebb ha valami rendkívülit alkotok ezután, hiszen voltaképpen nem sok kunszt van benne. Kell valami kellemes tészta - ilyen vagy amolyan, aztán az ember ráken valami szószt, amihez kedve van, megszórja valamivel, amit talál otthon, és meghinti reszelt sajttal. Ebbe a mostaniba amolyan télies hozzávalók kerültek - hiszen tél van.

Századik...

Nahát, ezt is megértük! Ez a századik cikk a Konyhológián. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még fogalmam sem volt róla, hogy meddig lesz kedvem csinálni, lesz-e egyáltalán valami belőle. Nem lett a blogok sztárja, az biztos. De azért nagyon rossz sem lett, azt hiszem. És nem halálozott el korán, hanem kitartóan működik: sikerült rendszeresen új és új recepteket írnom, többnyire elég gazdagon illusztrálva, és olvasóim sem csak a közvetlen ismerősök közül kerülnek ki. Mindenesetre ha te sem először olvasod ezeket a lapokat - akár ismersz személyesen, akár nem -, megköszönném, ha ajánlanád is másoknak a Konyhológiát. Ehhez a cikkek alatt lévő megosztó gombokat is használhatod. Én pedig azon leszek, hogy továbbra is izgalmas dolgokat írjak rá.

Juhtúrós puliszka

Megint valami olyan egyszerű, hogy már-már vétek receptet írni hozzá. Viszont időnként döbbenettel tapasztalom, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a puliszkát - és már csak ezért is talán érdemes kedvet csinálni hozzá. (Ja, és aki divatozni akar, nevezze polentának.) Gyors, egyszerű, laktató és olcsó étel - bár a legutóbbihoz hozzá kell tenni, hogy úgy, ahogy én szeretem, vagyis juhtúróval, máris nem annyira olcsó. Sokan szeretik a puliszkát úgy enni, hogy édes tejet kanalaznak hozzá, esetleg lekvárral eszik - nekem a juhtúrós, sült hagymás kivitel jön be. (Mások a sült hagyma helyett esetleg szalonnapörcöt esznek hozzá, ami persze nem tilos, ám a "zsidótöpörtyű" - vagyis a sült hagyma - nem a szalonnapörc hitvány pótléka a szerencsétlen vegák számára, akik nem tudják, mi a jó, hanem önmagában is nagyon finom dolog.)

Hajdinás rakott zöldbab

A véletlenek hozzák az új ötleteket. A zöldbabnak úgy általában nem vagyok nagy barátja - nem tudom, miért, mert igazából finom dolog; talán gyerekkorom szálkás zöldbabokról való rossz emlékei nyomasztják a tudatalattimat... A változatosságot viszont szeretem, és a közelmúltban megtetszett az akciós mirelit zöldbab. Ilyenkor télen a friss zöldség aranyáron van, még a krumpli is majdnem annyiba kerül (na jó, feleannyiba), mint a tisztított, válogatott mirelit ezmegaz. Megvettem tehát a babot. Aztán egyik nap úgy alakult, hogy ebédre elfogyott a kenyér, tésztát többször ettünk a napokban - nosza, mondom, csinálok valami rakott, összesütött dolgot, ami tartalmazza a köretet. Ott figyel a zöldbab - legyen rakott zöldbab. Mit csinál a vega, ha a hagyományos, húsos rakott ételeket akarja utánozni? Szójagranulátumot, esetleg tofut használ. Speciel egyik sem volt itthon. Nézem a spájzot - van viszont hajdina. Mi lenne hát, ha hajdina lenne benne a húspótló? Ez lett belőle.

Póréhagyma-krémleves

Úgy indult a dolog, hogy olcsón láttam szép - bár nem a legfrissebb - póréhagymát. A pórét nagyon szeretem nyersen, valamint szoktam belőle különféle főtt ételekbe - például kínai stílusú wokos zöldségekbe - is tenni, de azt hiszem, még soha nem főztem olyat, aminek a póréhagyma lett volna a legfőbb alapanyaga. Ideje volt kipróbálni - és érdemes is volt. Különösen tetszett az, amit már szintén rég terveztem megkóstolni: a póréhagyma egészben párolt töve. Nagyon kellemes lett: gyakorlatilag olyan az íze, mint a spárgáé.

Indiai gombás zöldborsó

Indiában nemigen szokás gombát enni. Bizonyos vallási irányzatokban egyenesen tilos - feltehetően eredetileg éppen azért, mert kevés az ehető gombafaj, és könnyen összetéveszthető az ártalmasakkal. Hindíül igazából még szó sincs rá. A gombát tartalmazó indiai receptekben általában khambh (angolosan gyakran khumbh, és a végéről a h-t sokszor lehagyják) névvel illetik a gombát, ami - azt hiszem - valami közép-indiai nyelven van, és annyi bizonyos, hogy az "oszlop" jelentésű szanszkrit szóból származik. Hindíül pedig vagy az ősi mushroom szót használják rá, vagy becses indiai nevén kukurmuttínak hívják, ami - ne finomkodjunk - bizony: kutyaszart jelent. Bizonyos tájakon - főleg alacsony hegyvidékeken - a népi konyhákon gyakran szerepel a gomba, és persze a modern városokban ugyanúgy megtalálható a zöldségesnél és a hipermarketben a termesztett csiperke, mint a világon másutt, de viszonylag új, különleges ételnek számít, mondjuk úgy, mint nálunk az avokádó. A közelmúltban búcsúztattuk az ELTE indiai vendégtanárát (néhány évenként váltják egymást a kiküldött tanárok), és ő említette, hogy a gombapörkölt nagyon bejött neki a magyar ételek közül, és indiai vendégeknek is többször főzött már, és nekik is ízlett. Én meg ekkor jöttem rá, hogy a magam részéről indiai módra gombát még sohasem főztem. Íme: itt az első próbálkozásom: khambh matar maszálá, vagyis fűszeres zöldborsó gombával.

Mi a szösz? Kaptam egy díjat

Az a meglepetés ért, hogy díjat kaptam a blogra. Na nem valami rangos elismerést, hanem csak amolyan vírusmód terjedő díjacskát, amit a bloggerek osztogatnak egymásnak. Amivel - mondhatni - megfertőzik egymást. Mégis meghatódtam, amikor InLandir, a Konyhakert természetesen blog gazdája többek között nekem passzolta tovább ezt a Liebster Blog névre hallgató vírusocskát. Az ebben a jó, hogy nem valami külső nagy cég áll mögötte, aki vírusmarketinggel dolgozik, és a sok mulya blogger, miközben dagadó mellel elhelyezi a díjat a saját oldalán, valójában csak linkfarmot épít a multinak. Erről szó sincs - semmi link, semmi reklám, csak egy egyszerű képecske. És mellette a blogoszféra hozzám hasonló apró tagjainak afféle metahálózata, hiszen a díjjal úgy illik bánni, hogy aki megkapta, az tovább is adja pár embernek. Ez pedig mindenkinek jó, hiszen a linkek e laza hálója erősíti a blogokat.

Gombás táska

Egyszerű, viszonylag gyors, mégis finom és izgalmas vendégváró csemege gyári leveles tésztából és gomba szárából. Lehet persze direkt ehhez venni gombát és egészben beletenni - de én azért éppen gombás tésztát csináltam, mert volt itthon egy fél kiló gomba, aminek a kalapjából más finomság lett (majd jön a recept), a szárakat pedig külön tettem, és süteménytölteléket csináltam belőle.

Dál makkhaní - lencse nagymogul-módra

Ezt a mennyei finomságot még Újév napjára főztem, de csak most kerül ki a blogra. Nem túlzottan szeretek kedvenceket kijelölni, mert mindig, mindenből sok a döntős helyezett a kedvenci posztra - de ha valaki fegyverrel kényszerítene, hogy a kedvenc indiai kajámat (édességeken kívül) nevezzem meg, akkor valószínűleg a dál makkhaní lenne az. Ez a vegetáriánus indiaiak pórias alapétele, a dál - vagyis a különféle hüvelyesekből készült főzelékfélék - megbolondítva a mogul konyha rafinériájával és gazdagságával. Egyszerűen eszményi, igazi komfortkaja.

Lakatosinas

Ne kérdezzétek, hogy miért lakatosinas. Fogalmam sincs. Valamikor egy jó évvel ezelőtt hallottam a receptet, és azóta tervezem, hogy majd egyszer kipróbálom. Most jött el az ideje. A pontos, akkor hallott receptre persze már rég nem emlékszem - megnéztem párat a neten, aztán szokás szerint improvizáltam. Egy nagyon gazdag, már-már geil édességről van szó: marcipánnal töltött aszalt gyümölcs tésztában kirántva. Szilveszter esti csemegének készítettem.

Szójafasírt egyszerűen

A szójafasírtot (szójavagdalt, vagy nevezzük, ahogy akarjuk) gyakran húsosok is szeretni szokták (kivéve persze a megátalkodottakat, akik a világból is kifutnának, ha meghallják azt a szót, hogy szója) - és különösen szeretik azok, akik átmenetileg húsmentes vagy csökkentett hústartalmú diétán élnek, de hiányoznak nekik az ilyen jellegű ételek. Nekem nagyon ritkán hiányzik a bevett "köret plusz hús(pótló)" kombináció, de néha kedvem támad ilyet csinálni. Ilyen felindulásból készítettem szójafasírozottat párolt káposztával és krumplipürével.

Tofus zöldborsó gazdag indiai módra

Mondjuk, hogy panír matar maszálá lenne Indiában a neve ennek a kotyvaléknak. Nem az a hű, de hagyományos indiai kaja, inkább indiai éttermi vagy koloniális stílusúnak lehetne nevezni. Gazdag, zamatos szósz vajjal, sok hagymával, paradicsommal - és benne némi zöldség, valamint az indiai panírt (házisajtot) helyettesítő tofu. A végeredmény finom, laktató, szívet melengető.

Thai-jellegű tésztás mindenféle

Igazi thai ételt még életemben nem ettem, csak Indiában meg Magyarországon adaptált dolgokat. Ez itt az én adaptációm, amit a pillanat szült: gyorsan szerettem volna valami finomat és könnyűt, de azért laktatót készíteni. Ilyenkor gyakran a kínai stílusú pirított tészta nálunk a megoldás - de most valami izgalmasabbat akartam, és volt itthon mindenféle dolog, úgyhogy rakhattam bele mindenből egy kicsit. A fűszerezés pedig tájjellegű - akarom mondani, thai jellegű lett.