Indiai paradicsomos cukkini

Ez eredetileg tofus cukkini szeretett volna lenni. Csak éppen a tofum (ez itt az antireklám helye: Toffini márkájú volt) egy héttel a szavatosságának lejárata előtt felbontva áthatóan bűzlött - ezért tofutlan cukkinit csináltam. Ha elkészíted ugyanezt, nyugodtan tegyél bele pirított tofukockákat vagy - ha igazán indiaias akarsz lenni - panírt, indiai házisajtot. Az év utolsó saját cukkinijeit használtam el bele, jórészt egészen aprókat. A könnyű, paradicsomos szósznak az édeskömény ad különleges ízt.

Krémes karfiolleves

Nem krémleves, csak olyan jó dús-krémes leves. De persze ugyanezt össze is lehetne turmixolni sima krémlevesnek - úgy is finom lenne. Sajnos a karfiol még mostanában, amikor a főszezonja lenne, is elég drága volt - de azért olcsóbb, mint az év túlnyomó részében. A hűvös őszi időben továbbra is jól esik egy tartalmas, meleg leves.

Hagymás csiga

Ez tulajdonképpen egy spin-off kaja volt a múltkori hagymaleves kapcsán. Kedvem volt sütni valami sós csemegét, és a leveshez pirított hagymából kivettem egy adagot csigatölteléknek. Ha csinálok még ilyet (márpedig valószínűleg fogok), akkor azt hiszem, több hagymát használok majd hozzá. Amúgy remek lett, de a nagy részét kenyér helyett ettük meg hideg kajához, a kisebb részét meg magában reggelire. Direkt rágcsának egy kicsit túlságosan a tészta dominált benne.

Francia hagymaleves

Itt a hűvös ősz, a meleg levesek szezonja. Nem mondom, hogy ez a franciának nevezett verzió hű de nagyon francia, de hagymának hagyma, levesnek leves, és finomnak finom. Valószínűleg a franciák többsége sem utálná. Ezenfelül egyszerű, csak idő kell hozzá, és olcsó is. A lent megadott mennyiségek csak egy egész kis adaghoz - két személyre - vannak számolva; szorozd fel nyugodtan.

Keralai hangulatú párolt zöldség

Ez a zöldségétel kísérő volt a múltkori banánlevélben sült halhoz. Azért írom le a receptet, mert nagyon finom lett, és mert ez az egyszerű kis étel szinte bármilyen keményebb húsú zöldséggel elkészíthető, nem csak az itt felsoroltakkal. Az itt megadott mennyiségek csak egy egész kis adagot tesznek ki - de persze nyugodtan lehet duplázni vagy többszörözni a mennyiséget.

Banánlevélben sült hal keralai módra

Nem olyan rég emlegettem, hogy az egyszerű és praktikus dolgokról kéne főleg szólnia ennek a blognak. Na, ez itt minden, csak nem egyszerű - viszont felséges. Történetesen E. születésnapja volt, arra készült dél-indiai lakomának ez a halas étel. A gondolat pedig úgy született, hogy van egy szép télálló banánom a kertben, aminek vétek lenne legalább pár levelét nem használni valamire, hiszen nemsokára úgyis le fog fagyni (csak a töve télálló - legalábbis remélem, tényleg az lesz; az előző telet még szobában töltötte). Eszembe jutott, hogy főzni kéne vele: híres keralai (dél-indiai) specialitás a mín pollicsatu, a banánlevélben sült hal. Állítólag a banánlevél maga is ízesít, nem csak a párolódást segíti; mindenesetre azt hiszem, aki nem tart otthon banánfát, az is nyugodtan elkészítheti ezt a receptet egy alufóliával letakart tepsiben. Sőt, szerintem még az sem lenne sokkal rosszabb (viszont sokkal kevésbé időigényes), ha az itt leírt szószt egyszerűen ráöntenénk a bepácolt, majd kevés olajon kisütött halra.

Fonott kalács

Ez a kalács a "hagyományos" húsvéti kalácsom - puha, foszlós, enyhén édes - és lényegében isteni. Most egy kicsit egyszerűsített, hétköznapiasabb verziót sütöttem belőle E. születésnapjára. Azt hiszem, a kalácsot nem nagyon kell magyarázni vagy kommentálni.

Vörös sárkány

A vörös sárkányt tavalyelőtt "találtam fel". A lényege: az Erős Pista vagy a Piros Arany távoli rokona néhány szempontból meghatványozva: pár nagyságrenddel csípősebb és pár nagyságrenddel finomabb. Annakidején volt néhány habanero csilim, és szerettem volna csinálni belőlük valamit, ami eltartható és ízlés szerint adagolható. Amolyan távol-keleti hangulatú szószra gondoltam, és hasraütéses alapon hozzátettem ezt meg azt. Érdemes volt - fantasztikus ízvillám lett a végeredmény. Azóta magam termelem a különféle csilipaprikákat; ebben a mostaniban piros és sárga habanero, valamint a kedvencem, egy fatalii nevű nagyon komoly, sárga színű csili volt. A kész szósz hűtőben legalább fél évig eltartható; parányi mennyiségekben kiváló ízesítő keleties tésztaételekhez, de egy késhegynyit szendvicsbe kenni is isteni, és ezen kívül levesbe, vagy szinte bármibe használható.

Minestrone(-ihletésű) leves

Elég rég volt utoljára, hogy "hivatalos" minestrone-receptet olvastam. Évekkel ezelőtt. Főzni azóta jópárszor főztem hasonlót, valószínűleg egyre jobban elrugaszkodva az igazitól. A lényeg: viszonylag ritkán bajlódom levesekkel, és ha már bajlódom, akkor szeretek olyan levest főzni, ami önmagában - vagy kenyérrel - egy komplett étkezés, nem pedig csak étvágygerjesztő. A minestrone az én értelmezésemben egy olyan vegyeszöldség-leves, amit paradicsompürével ízesítek, és jó adag tésztát főzök bele. A vegyeszöldség fogalma pedig azt jelenti, hogy ami épp akad itthon.