Trópusi kompótszerűség

Ennek a desszertnek az előtörténete az, hogy az idei nyárelő egyik dermesztően hideg napján úgy döntöttünk: mi most fittyet hányunk az időjárásnak és trópusi napot rendezünk. Ennek keretében készült ebéd utánra a "kompót", amihez az ihletet egy indonéz kaja adta, amit a ramadán idején alkonyatkor előszeretettel fogyasztanak az ottaniak böjttörés alkalmából. Az enyémnek végső soron nem sok köze lett az eredetihez, aminek kolak a neve (a szó végén levő k néma, pontosabban nem néma, hanem egy alig hallható torokzárulást jelez): az enyémben tej van és kókuszdarabok, az igaziban viszont kókusztej van, de darabos kókusz nincs. Az általam használtakon kívül más keményebb húsú gyümölcs is mehet bele, meg aszalt gyümölcsöket is ki lehet próbálni, és meg lehet ízesíteni vaníliával és/vagy fahéjjal (vagy ha valaki autentikus szeretne lenni és be tud szerezni ilyesmit, akkor pandanlevéllel).

Kukoricaleves

Ezt a levest valami maradék mellé főztem, ami nem lett volna elég ebédre - a kenyérrel fogyasztott villámlevessel kiegészítve viszont bőségesen elegendő lett. Ehhez hasonló kukoricalevest a nővérem főzött valamikor (legalábbis azt hiszem), én pedig a mi szájunk íze és a mi kamránk tartalma alapján megbolondítottam egy kicsit a receptet. A megbolondítás legizgalmasabb része a miszo volt, amiről úgy találtuk, hogy pompásan illik ehhez a csilis kukoricaleveshez. Igazi fúziós konyha.

Tészta spárgaszósszal

A spárga nálunk minden szezonban "kötelező luxus", amiből lehetőleg többször is kell fogyasztani. Végül is nem is olyan nagy luxus: néha a hipermarketek csinálnak belőle nagy akciót, máskor pedig a pesti Nagycsarnokban szoktam venni elfogadható áron kiváló, vastag és általában rostmentes spárgát. A zöld spárgának nem vagyok nagy barátja: kellemes zöldség, amit szívesen megeszem bármikor, de egyáltalán nem olyan különlegesség, mint a fehér spárga. Ez a mostani spárgakaja tésztához való szósz spárgából és sajtból. Babónak nemigen jött be, de mi felnőttek mindketten megállapítottuk, hogy kiemelkedően finom lett.

Szezámolajos tészta

Ez egy félelmetesen egyszerű recept, aminek az eredeti verziója Pioneer Womantől származik. Annyi idő kell az elkészítéséhez, amennyi alatt a tészta megfő. Egyszerű, letisztult, mégis intenzív, harsány ízek játszanak benne. Mi főételként ettük, de így egy kicsikét soványnak bizonyult; talán inkább köretnek tudnám elképzelni valami szintén letisztult dolog (például grillezett hal, esetleg hús) mellé, vagy hidegen tésztasalátának egy másik fogás előtt vagy után. De ha nagyon gyorsan kell egy ebédet rittyenteni, akkor tanúsíthatom, hogy ebédnek is megteszi önmagában.

Dél-indiai fantázia hüvelyesekkel, krumplival és spenóttal

Ez egy amolyan mindent bele kaja, aminek az volt a lényege, hogy egyszerű hozzávalókból rafinált fűszerezéssel kevés idő alatt valami finomat és laktatót készítsek. A laktatóságot az segítette elő, hogy konzerv babbal és konzerv csicseriborsóval is dúsítottam - persze ezek bármelyike elhagyható, behelyettesíthető egymással vagy más hüvelyessel, és persze frissen főtt is lehet. Az egzotikusabb fűszereket nyilván nem sokan tartják otthon, de hát lehet itt is kreatívkodni.

Tojáskari zöldborsóval

Most is előre írogatom meg a konyhológia cikkeit, ahogy általában szoktam, amikor épp nem az a helyzet, hogy hetekig egy percem sincs a bloggal foglalkozni. Szóval ez a kaja még a húsvétról maradt keménytojásokból készült, pár nappal húsvét után főztem, akkor leírtam a hozzávalók listáját, hogy el ne felejtsem, aztán kb. két héttel később megírtam a szöveget, és még egy hónap, amíg megjelenik. A színes tojásaink ételfestékkel készültek, úgyhogy a hámozáson túl nem foglalkoztam azzal, hogy némelyiknek a fehérje is tarka lett. Amúgy meg sima, színezetlen tojásból is meg lehet főzni a tojáskarit, ezt a nyugat-indiai hangulatú, diszkrét fűszerezésű ovo-vegetáriánus kaját.

Végtelenül egyszerű gyümölcssaláta

Ilyet persze mindenki tud csinálni, és totálisan fölösleges blogbejegyzést írni róla. No de hátha mégsem... Ha másra nem, talán arra jó lehet ez, hogy valakinek kedvet adjak hozzá, hogy készítsen magának meg a szeretteinek egy ilyen totálisan egyszerű, pillanatok alatt összedobható, egészségtől duzzadó desszertet.

Roppantott sült krumpli

Ez is egy olyan variáció a hajában sült krumplira, amit már régen ki akartam próbálni, de valahogy csak mostanában léptem vele a tettek mezejére. A krumpli a sütés előtt meg is van főzve, a sütésnek csak az a célja, hogy finomabb ízt és ropogósságot kapjon. Elég időigényes kaja, de munka nincs vele sok, csak várni kell rá. Elvileg köretként tartják számon, de szerintem egy kis tejföllel - vagy most egy tejfölös-túrós-sajtos krémmel - teljesen komplett ebéd vagy vacsora.

Diókrém

Ez a tartalmas édesség még a március végi depis téli időben készült, amikor legszívesebben egy kis tortával győztem volna le az eluralkodó kedvtelenséget - de a torta nagyon macerás dolog, úgyhogy csináltam inkább tortapótlót. Egy nehéz diókrém, aminek piskótatortában volna a helye, de ehelyett a kamrapolcon talált babapiskótára kanalaztam inkább rá.

Zöldséges tócsi parmezánnal

Gondoltam, megint készítek valami varációt a tócsitémára a klasszikus verzió meg a tavalyi távol-keleti hangulatú variáció után. Ez most némi olaszos zöngét kapott a belekevert parmezántól; emellett mirelit zöldségekkel gazdagítottam, és a klasszikus változatommal ellentétben tojást is tettem bele, hogy jobban egyben maradjon.

Sült brokkoli sajtszósszal

Amint a múltkor a kelbimbó kapcsán is megjegyeztem, a káposztafélék ízének nagyon jót tesz, ha nem csak megfőzzük, hanem magasabb hőmérsékleten sütjük őket. Igaz ez a brokkolira is, ami egy kis olajba forgatva, aztán tepsiben kisütve egészen remek csemege tud lenni. Főfogásnak azért kicsit sovány, ezért arra gondoltam, készítek hozzá egy kis sajtos szószt, amitől tartalmasabb lesz.

Bab mole-szószban

Háttértörténet: szerettem volna valami olyat csinálni babból, amit nem ettünk már hetvenhétszer. Garázdálkodtam egy kicsit a neten ötletek után, és így került elő az ötlet: bab-mole. Vagy bab molével. Mivel életemben nem ettem autentikus molét, ezért nem tudom, hogy az enyém mennyire hasonlít rá - annyi bizonyos, hogy istenien finom lett, és annyiban bizonyosan elmarad az igazi mögött, hogy nem több tucat féle alapanyagból és fűszerből készült, hanem csak pár alapvető fűszerrel, lényegében paradicsomból, hagymából és kakaóból. Bátran ajánlom.

Marokkói rizses fantázia

Ismét egy olyan kaja, ami tökéletesen illik a blog fő zsánerébe: az itthon talált kajákból a pillanat ihletésére megszületett egyszerű étel, ami kívül esik a magyar konyha fősodrán, viszont remek. Van benne konzerv csicseriborsó is - régebben sokat elégedetlenkedtem magamban, hogy milyen drágáért adják ezt. Aztán most a télen az egyik hipermarketben ugyanannyiba került, mint az azonos méretű babkonzerv, úgyhogy mindjárt be is vásároltam belőle, hogy legyen itthon. Ami azonban igazán viszi ezt a kaját, az egy olyan kombináció, hogy azt sem tudom, le merjem-e írni ide a bevezetőbe. De persze azért leírom, és remélem, senkit nem fog elrettenteni, hanem inkább azt mondjátok majd, amit én szoktam: hát ez olyan bizarr, hogy muszáj kipróbálni. Ta-dada-damm: aszalt sárgabarack és olajbogyó.

Paradicsomos kelbimbó indiai módra

Viszonylag ritkán szoktam friss kelbimbót venni, mert amilyen drágán adják, jobban megéri a fagyasztott. Annak nem kell bajlódni a pucolásával, nincs belőle veszteség, és ráadásul még a mérete is egyenletesebb szokott lenni. A közelmúltban viszont épp viszonylag olcsón találtam nyers kelbimbót, úgyhogy elcsábultam, és készítettem belőle egy olyan kaját, amit fagyasztottból nem lehet. Ez egy krisnás recepten alapul, amit most nem bányásztam elő, hanem csak találomra készítettem hasonlót, amennyire emlékeztem az ízvilágára. A lényege az, hogy a kelbimbó sütve kerül bele, és ezzel egy nagyon kellemes, édeskés aromát kap. Meg persze jó gazdag lesz a felszívott olajtól - de mégsem válik nehézzé a paradicsomos szósz miatt. A kelbimbón kívül kerül bele krumpli is, meg most nálam tofu; ez persze a hiteles indiai verzióban nem tofu lenne, hanem panír.

Márványsajtos tészta

Egy egészen egyszerű tésztaétel, amit egy öregedő darab márványsajt hívott elő. Különösebb magyaráznivaló nincs is rajta - bármikor gyorsan elkészíthető, nincs benne semmi rendkívüli, de finom és nem teljesen hétköznapi.

Sajtos csilis bab

Évekkel ezelőtt felraktam már ide a Konyhológiára egy csilisbab-receptet. Most itt van egy másik, amit a sajtos szósz tesz lágyabbá és egészen más jellegűvé, emellett kukoricával van izgalmasabbá téve. Természetesen szintén hús nélkül készül, ezúttal nem tofuval, hanem szójagranulátummal helyettesítve a darált húst. És természetesen biztos vagyok benne, hogy igazi hússal készítve is jó lenne annak, aki azt szereti.

Babcsíra tofuval

Ebben a kora tavaszi időszakban, amikor alig kerül az asztalra friss zöldség, mindig szoktam mungóbabot csíráztatni. Egész, hántolatlan mungóbabot egyre többfelé lehet kapni, bár sajnos az ára is emelkedik. Sokfelé - és már elég régóta - árulják a kész csírákat is (gyakran szójacsíra néven, de valójában szinte mindig mungóbabcsíra van a dobozban), ám ezek már nagyok, vízízűek, rostosak. Finomabb a fiatalabb, zsengébb csíra, amit otthon bárki könnyedén előállíthat. Szobahőmérséklettől függően kb. 4 nap kell hozzá, és napi 2-3 perc vesződés. Ezekből a csírákból szoktam nyers salátát is készíteni különféle hozzávalókkal, most viszont főtt étel lett belőle tofuval és még néhány kiegészítővel.

Szuttyogós brownie

A sztori a szokásos: a körülmények teremtették ezt a süteményt. Karácsonyról maradt egy marék szaloncukrunk, amit nem ettünk meg - egy részében gesztenyés, egy részében marcipános (ízesítésű... nem valami szuper) krém volt. Volt még itthon - azt hiszem, szintén karácsonyról - háromnegyed tábla nem túl finom tejcsoki. Gondoltam, kéne ezekből készíteni valami jobbat. Házi készítésű brownie-t még csak olyat ettem, ami engem személy szerint inkább elrontott piskótára emlékeztet: valami viszonylag könnyű, száraz, a szélein ropogós süteményt. Van még egy büfés brownie, amibe párszor beruháztam, amikor édességbombára vágytam, ez egy nehéz, krémes dolog. Az igazi brownie szerintem valami ilyesmi inkább. Most elolvastam pár netes receptet, aztán ezek alapján - leginkább ezt mintául véve - gondoltam ki a saját verziómat. Életem első brownie-ja szerintem csodálatos lett. A szélein meg a tetején itt is van némi ropogósság, még a könnyűség nyomait is észlelni benne (ellentétben a büfés verzióval) - a közepe viszont már-már folyós, nyirkos-krémes tömény nyalánkság lett. Szerintem szaloncukor nélkül, kicsit több csokival is ugyanilyen jóra el lehet készíteni - ki fogom majd próbálni. Mindenesetre az alábbi receptbe szaloncukrot nem írtam, hanem az én bontott táblányi, 3-4 deka csokim helyett 6-8 deka szerepel.

Egyszerű quesadilla

Az előre elkészített búzatortilla még piszok drágának számít a mi költségvetésünkhöz képest, de úgy tűnik, csökken az ára. A múltkoriban egyszer beruháztam, hogy legyen itthon készenlétben - jól jön majd, ha legközelebb úgy alakul, hogy nem marad reggelire kenyerünk és nem akarunk boltba menéssel indítani. El is érkezett egy ilyen nap, és elkészült reggelire az egyszerű quesadilla. Nem került bele semmi rendkívüli, nem is pakoltam tele töltelékkel, csak úgy módjával.

Irokéz kása

Hát, jól elhanyagoltam a Konyhológiát az utóbbi időben: majdnem két hónapja nem volt új bejegyzés, és már előtte is ritkultak a receptek. A magyarázat egyszerű: dolgom volt. Novemberben rengeteg munkám volt, decemberben meg még több, hogy azért az ünnepekre jusson lélegzetnyi szabadidő. Aztán jött a január, és istenigazából neki kellett látni a különféle melóknak, de közben beteg is voltam, csúsztam többféle munkával, és már kezdődött is a február, amikor még az eddigieknél is több lett a munka. De sebaj, mert most márciusban már a kerttel is foglalkozni kell, miközben az egyéb munka sem lett kevesebb... de most már csakazértis megírok néhány receptet. Az elmúlt elfoglalt időszakban persze nagy ételkölteményekre nem futotta, örültem, ha heti négy-öt nap tudok meleg ételt tenni az asztalra, máskor meg E. főzött, vagy maradékot vagy hideget ettünk.
A szünet után a konyhológián mindjárt egy olyan kaja jelenik meg, amilyet egyetemista koromban elég sűrűn ettem, mert gyors, laktató, olcsó és ízletes - tehát a blog alapprofiljába is jól belepasszol. Annakidején irokéz kásának neveztem el, hogy legyen neki valami szép neve.