Pikáns zöldborsós rizottó mandulával

A rizottóban jó, ha van valami luxusjellegű, izgalmas dolog, ami feldobja az egészet. De történetesen nem volt otthon semmi erre való dolog, csak egy darabka minőségi sajt - pecorino romano - állt már egy ideje, amit rizottóhoz akartam elhasználni. Így született meg ez a kreálmány, ami különleges hozzávalók nélkül áll össze, ám kombinálva mégis luxusjellege és különleges zamata van. Megsúgom, hogy a pikantériában egy kis Becherovka is segített. Mi egytálételnek ettük, de akinek ez kevés, gazdag köretként is fogyaszthatja.

Túrós spenót

A minap nem bírtam ellenállni a piacon a friss spenótnak. A klasszikus magyar spenótfőzelék és az indiai pálak panír fúzióját készítettem el belőle: fokhagymás ízű, tejfölös habarással vastagított (de zsemle és egyéb bizarrságok nélkül készült) kaját, amit egyszerű túróval egészítettem ki. Majdnem mindet befaltuk ebédre; a kevéske maradékból pizzafeltét lett.

Grillezett cukkini sajtos polentával és crostinivel

Odébb van még a nyár, és most - pontosabban amikor ezt főztem, nem amikor megjelent - van itt az az idő, amikor pokoli drága minden zöldség. Látván, hogy a fejeskáposzta ugyanannyiba kerül, mint a gusztusos cukkini, besokaltam: ha már minden egy vagyonba kerül, akkor eszünk egy kis nyári zöldséget. Így lett egyik nap grillezett cukkini az ebéd.

Kenyeres kelbimbó csőben sütve

A közelmúltban, amikor egy kicsit visszaolvasgattam a blogon, észrevettem, hogy sokszor szerepel a bevezetőben olyasmi, hogy "ezt az ételt a körülmények szülték". Nem voltam tudatában, milyen sokszor leírtam már ezt - most írhatnám újra. De hát nincs is ebben semmi meglepő, hiszen - legalábbis az én "filozófiám" szerint - a főzés nagy része erről szól. Persze az is jó dolog, hogy elhatározunk valami konkrétat, megvesszük a hozzávalókat egytől egyig, aztán megcsináljuk pontosan ugyanazt - de legalább ilyen jó, és szerintem gyakrabban előforduló dolog az, hogy bepillantunk a kamrába, hűtőbe: "mi a fenét tudnánk csinálni vacsorára?" Ennek a konkrét miafenének a központi alapanyaga a szikkadt kenyér volt, amit nagyon ideje volt elhasználni. Kiegészítettem sajtszósszal és mirelit kelbimbóval. Pompás vacsora lett.

Paradicsomos-tejszínes tofu

Rögtönzött vacsora egy olyan estéről, amikor nemigen volt itthon más alapanyag, mint tofu. Viszonylag ritkán készítek olyan vegetáriánus kaját, ami valami húsétel utánzatának tűnik - ez azok közé tartozik, és biztos vagyok benne, hogy tofu helyett valamilyen húsból elkészítve is ízlene azoknak, akik "olyan hajlamúak". A tofunak főfogásként amúgy én sem vagyok nagy rajongója, inkább kisebb mennyiségeket szeretek valami zöldséges ételbe beletenni - de azért ez sem lett rossz étel.

Andé kí bhurdzsí: indiai rántotta

A múltkori parasztrántotta után itt egy újabb zöldséges rántotta - ezúttal indiai módra elkészítve. Laktató, gyors vacsora vagy ebéd, amit valószínűleg az is megkedvel, aki (még) nem az indiai konyha rajongója. Ráadásul az is el tudja készíteni, aki nincs otthon az indiai főzésben - csak kell venni hozzá egy kis gyári garam maszálát

Medvehagymás tejfölöstúró sárgarépával

A közelmúltban sikerült egy időre előre dolgoznom itt a blogon: több hétre előre be vannak ütemezve a megjelenendő receptek, hogy ha valamikor sok a munkám, és nem érek rá ezzel foglalkozni, ne legyen fennakadás. A medvehagymás tejfölöstúrót viszont hetek múlva már nemigen lehet majd elkészíteni, hiszen a medvehagyma szezonja rövid - úgyhogy előbb jelenik meg, mint több, valójában korábban megfőzött étel. Friss, könnyed, tavaszi vacsora gyönyörű zamatokkal, és pillanatok alatt elkészül. A sárgarépát leginkább a színe kedvéért választottam kiegészítőnek (így most egyébként az összetevők az indiai zászlót adják ki - de ráfoghatjuk azt is, hogy magyar, csak kicsit eltolódott a színe), de az ízének is jót tett.

Khicsrí, vagyis indiai kása

Emlegettem már itt a blogon, hogy a kásákat méltatlanul szokás lenézni és mellőzni. A khicsrí klasszikus indiai vidéki kásaverzió, ami készülhet egészen egyszerűre is (és ilyenkor betegeknek való, lábadozást segítő ételnek tartják), vagy fűszeresre és zöldségekkel izgalmasítottra. Amit itt leírok, az egy nem túl izgalmas zöldségekkel feldobott, középszerű khicsrí-változat: laktató és tápláló, meglehetősen ízletes, olcsó, de nem kulináris versenyeket nyerő kajatípus.