Megpróbáltam valami cheesecake-jellegű dolgot sütni rendes magyar túróból. Az apropó E születésnapja volt. Megnéztem hozzá egy csomó netes receptet, aztán szokás szerint kitaláltam, hogy én hogyan fogom ezeket összegyúrni. Adta magát a túró, valamint kínálkozott egy kis Bailey's likőr, ami történetesen volt itthon - épp az utolsó cseppjei fogytak el a tortába. Az eredmény finom lett, de azért nem tökéletes, a recept elbírja még az alakítást. Ettől függetlenül közzéteszem úgy, ahogy csináltam. A túrós töltelék kifogástalan lett, ezzel semmi probléma, legfeljebb azt lehet a szemére hányni, hogy a likőr ízét alig érezni rajta - több kellett volna bele. A kekszmorzsából készült kéreg viszont nem lett túl jó: műíze volt (kellett nekem Detki "omlós édes" kekszet venni - ki kellett volna csengetni a pénzt valami normális kekszre), és egy kicsit túl omlós lett - talán meg kellett volna próbálni egy kis tejfölt tenni bele. A karamellöntet pedig végül isteni lett, de a karamellkészítés folyamatát nagyon amatőrül csináltam.
Hozzávalók
A tésztához
- 20 dkg keksz
- kb. 6 dkg vaj
A töltelékhez
- kb. 35 dkg tehéntúró
- kb. 2 deci tejföl
- kb. 1.5 deci habtejszín
- 1 egész tojás és 1 tojás fehérje
- 4 evőkanál vaníliás porcukor (porcukor, amit vaníliarúddal együtt tárolok egy üvegben; helyette vanília és sima porcukor)
- 1/2 dl Bailey's
A karamellöntethez
- 10 dkg cukor
- 2-3 evőkanál víz
- kb. 4 dkg vaj
- kb. 1/2 deci habtejszín
- késhegynyi só
- 2 evőkanál whiskey
Elkészítés
A tésztaalaphoz a kekszet és a felszeletelt, szobahőmérsékletű vajat bedobtam a turmixgépbe, és pár pulzálással összepörgettem egy durva, kissé összeállós morzsává. Mivel tortaformám továbbra sincsen, ismét a nagy, kerek jénai tálat hívtam segítségül. Kikentem egy darabka vajjal, behintettem egy kis gyári zsemlemorzsával, aztán beleöntöttem a vajas morzsát, és szétlapogattam az alján úgy, hogy oldalt legyen olyan jó 3 centi pereme, ami felmászik a tál oldalára. Félretettem.
A töltelékhez először a túrót a tejföl felével és a porcukorral összekrémesítettem a turmixgépben, aztán kisebb adagokban hozzáraktam a többi tejfölt, a tejszínt, a Baileyst és a tojásokat (csak azért nem két egész tojást, mert történetesen csak egy darab árválkodott a hűtőben, meg még némi korábbról félretett fehérje). Minden folyékony adag után következett egy alapos összemixelés; a végeredmény sűrűn folyó, szinte tökéletesen homogén anyag lett.
Eközben a sütőt előmelegítettem 180 fokra (a villanysütőmnek az egyik számomra némileg rejtélyes programján, amit hivatalosan talán sütemények és egybesült húsok készítésére ajánlanak; tapasztalatom szerint az a lényege, hogy csak a rejtett fűtőelemeket használja, nem kap erős sugárzó hőt a sülő anyag, csak közvetett forróságot - így a hőmérséklethez képest gyengén süt, de ez pont megfelel egy ilyen nagyobb dolognak az átsütésére, amit nem akarok kívül megégetni).
A kész tölteléket a jénaiba simított kéregre öntöttem, és a tetejét némi finom rázogatással elsimítottam. Beraktam a sütőbe, és 45 percen át sütöttem 180 fokon, majd - amikor kissé barnulni kezd a teteje - levettem a hőt 160 fokra, és még 15 percig sütöttem. Végül még 10 percre bennehagytam az eloltott, résre nyitott ajtajú sütőben is. Ezután kivettem, és egy-másfél órára félretettem hűvös helyre.
Utána a tésztakéreg széleit óvatosan meglazítottam egy rugalmasabb pengéjű késsel (nem volt nehéz, szépen elvált a táltól, csak kissé morzsálódott). Kerítettem egy tányért, amit szépen rá tudtam illeszteni a tortára, átfordítottam az egészet, és remekül kijött a torta alja is a jénaiból. Fogtam egy másik tálat - történetesen a jénainak a saját üvegfedelét, és arra ismét átfordítottam, hogy a töltelékes fele legyen felül.
Közben elkészítettem a karamellöntetet. A cukrot egy kevéske vízzel kevergetve felfőztem sűrű sziruppá, majd a víz elpárolgása után hagytam összeolvadni és középbarnára karamellizálódni. Ekkor a tűzről levéve beledobtam a vajat, összekevertem vele, majd a tűzre visszatéve hozzáadtam a tejszínt, sót és whiskey-t is. Még kb. 5 percig forraltam, amíg kissé besűrűsödött (és az alkoholtartalma elpárolgott).
Az elkészített szószt ráöntöztem a torta tetejére (hűlés közben pont annyit rogyott össze a töltelék, hogy a szélén jó kis perem lett, így szépen megült rajta), és kissé elsimítottam. Ismét félretettem egy fél órára hűlni.
Ennél tovább kellett volna hűlnie igazából (csak egy fél délutánom volt a torta meglepetésszerű elkészítésére, nem lehetett hamarabb nekilátni), de azért így is finom volt már. Jól lehetett szeletelni, a tésztakéreg alja sem esett szét kiszedéskor; a karamellöntet még folyós maradt, és nagyon esztétikusan lecsorgott a szeletek oldalára.
Másnapra a hűtőben tartott torta tetején szépen besűrűsödött a karamellszósz is. És eszembe jutott a tervem, amit előző este elfelejtettem: hogy nagykristályú sóval hintsem meg a tetejét. E-nek nem ízlett a sós karamell, nekem viszont nagyon bejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése