Sós karamell - hmmm. Divatnak tűnik mostanában a főzős blogokon. Én eddig egyszer tettem vele kísérletet, és izgalmasnak találtam. Most vendégségbe készítettem egy kis omlóssütit, amin direkt a sós karamell volt a sztár. Az enyhén édes, enyhén sós vajastészta semmi különös: kellemesen porhanyós, intenzíven vajas alapot adott a nyúlós, édes, szintén zamatosan vajas, dekadens karamellnek, amit sókristályok bolondítottak meg. Először, de nem utoljára csináltam ilyet.
Hozzávalók
Tészta
- 10 dkg rétesliszt
- 20 dkg finomliszt
- 15 dkg vaj (illetve én 10 deka vajat és 5 deka margarint használtam - tetszés szerinti keveréket el tudnék képzelni)
- 8 dkg kristálycukor
- egy csipet só
- 1 egész tojás
Karamell
- 10 dkg cukor
- 2 evőkanál golden syrup (ez mostanában több hipermarket nemzetközi kajarészlegén kapható; ha nem akarsz bajlódni a beszerzésével, szerintem elhagyható, de akkor érdemes a fehér cukor helyett demerarát vagy más halványbarna cukrot használni, és vagy 2 dekával megnövelni a mennyiségét - vagy talán meg lehetne próbálni mézet tenni a karamellbe, de csak amikor már elkészült, és esetleg hűlt is egy kicsit)
- 5 dkg vaj
- egy csipet só
- 2 dl tejszín
És végül
- egy csapott evőkanál durva szemű só
Elkészítés
A tésztához valókat a tojás kivételével turmixgépbe szórtam (a vajat és a margarint hidegen szeletekre vágva). Pár pulzálással morzsalékosra összekevertem, majd hozzáadtam a tojást is, és rövid menetekben, a turmixgépet illetlenül rázogatva gyorsan tésztává kavartam az egészet. Ezt kiborítottam, gombóccá gyúrtam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe egyenletesen szétlapogattam (kb. A4-es lap méretű tepsit használtam, ebben egy jó centi vastag lett a tészta). Az elsimított tészta tetejét villával sűrűn megszurkáltam, majd egy alufóliával lefedve a tepsit egy órára a hűtőszekrénybe tettem.
Az óra vége felé a sütőt előmelegítettem 200 fokra. Betettem a tepsit, majd 2 perc után 180 fokra levettem a hőmérsékletet, és összesen 35 percet sütöttem. A tésztát hagytam a tepsiben kihűlni, majd másnapig hűtőszekrénybe raktam. Itt a hűtés nem lényeges mozzanat, tehát ha nem másnapra készíted, akkor elég, ha hagyod szobahőmérsékletre hűlni - ezalatt pont el lehet készíteni a szószt.
A karamellszószhoz egy lábaskában felraktam melegedni a vajat és a cukrot az aranysziruppal. Az eleve is kis lángot vasplatnival tompítottam. A vajas cukrot sűrű, de lassú kevergetés mellett összeolvasztottam, amíg kissé sötétedni és illatozni kezdett - ez a vaj felolvadása után kb. 5 perc volt. Ekkor felöntöttem a tejszínnel (amitől a cukor egy része megdermed - ezt öntés közbeni gyors kavarással lehet csökkenteni, de nem baj, ha darabossá válik: hamarosan fel fognak újra oldódni-olvadni a darabok). Megsóztam, majd közepes lángon (de továbbra is platnin), folyamatos és intenzív kavarás mellett besűrítettem. Ez kb. 8 percet vett igénybe, de az időt nyilván befolyásolja a láng meg az edény mérete. A lényeg, hogy híg mézhez hasonló sűrűségűre párolódjon be a folyadék.
Ezt ráöntöttem a kihűlt tészta tetejére,
kanál hátával gyorsan szétteregettem (a hűtőből frissen kivett tésztán nagyon gyorsan dermedni kezdett a karamell), majd a tetejét megszórtam durva kristályos sóval. (Akinek van kedve meg pénze rá, itt lehet valami divatos méregdrága sót használni - én egy nemes egyszerűséggel Sale Marino / Grosso névre hallgató, időnként hipermarketekben kapható olcsó, nagyszemű tengeri sót hintettem rá.)
Negyed órát szobahőmérsékleten, majd még egy órát hűtőben hűtöttem. Utána a sütőpapír segítségével óvatosan kiemeltem a tepsiből, lehámoztam az aljáról a papírt, majd deszkára téve éles, hosszú pengéjű késsel óvatosan kockákra vágtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése