Palánták idén utoljára: az első böcsületes szüret

Bár tavasszal jutott bőven kánikula is, a koranyár összességében nem volt valami kedvező a paradicsomnak. Sajnos idén sem jött be az a reményem, hogy még júniusban kóstolhatok saját termést. Július elején már egy-két szemet tudtunk szedegetni némelyik fajtából, de az első tisztességes szüretem ma volt. Egy kis ízelítő következik tehát a különféle nemhibrid paradicsomaimból. (Itt a legutóbbi palántás bejegyzés, ott pedig link az azelőttihez.) A csilik is szedhetőek már, bár érni még csak egy részük kezdett. A padlizsánon pedig épp csak hogy elkezdett duzzadozni az első tojások.
A múlt héten megpermeteztem a paradicsomokat, amikor a zegernye idő kezdődött; előtte leszedtem, ami érett vagy majdnem érett volt. Most letelt az "Évi" (élelmezési várakozási idő), és ha nem is kilószámra, de azért egy szép nagy tállal már lehetett (és kellett is) szedni az időközben beérett paradicsomokból.

Külön kiemelném a Mexikói méz névre hallgató paradicsomot, amelyet idén először tartok, és A-tól kaptam a magját, az Index konyhakertes fórumán keresztül. Valóban igen édes koktélparadicsom, bár kissé zamathiányosnak találom, a héját pedig egy kissé vastagnak. No de ami igazán izgalmassá teszi, az a fürtök durva mérete. Kissé kusza a bal oldali fotó, de azért talán mutatja, miről beszélek: lényegében egy fürt látható rajta, de az akkora, mint egy... nem is tudom... mondjuk akkora, mint egy kistermetű determinált paradicsomnövény szőröstül-bőröstül.

Szintén idén először nevelek Roma fajtájú paradicsomot (a városról kapta a nevét, nem a népről). A Lucullus-típusú régebben próbált paradicsomaimmal elégedetlen voltam, ehhez nagy reményeket fűzök. Még nem kóstoltam, nem tudom, milyen lesz az állaga és az íze; épp csak érni kezdett. Annyi azonban bizonyos, hogy a fürtjei biztatóak.

Ez pedig a tavalyi nyár nagy slágere, a "japán fekete trüffel" (Japanese Black Trifele) névre hallgató paradicsom - talán a legzamatosabb fajta, amit valaha kóstoltam. A többihez képest ráadásul korán kezdett érni az idén, így már ettünk is belőle pár szemet - most is hozza a formáját.

 

Alább következnek a fajták, amikből most szüreteltem, még alább pedig a csilipaprikák

 

Legfelülről, az óramutató járásával egyező irányban: mexikói méz (lásd fent); paprika (délmagyar tájfajta egy régi barátom jóvoltából, nagyon finom, húsos, szinte magtalan - remek szószparadicsom); Gardener's Delight (jól bevált, nagyon bőtermő és meglehetősen ellenálló, jóízű koktélfajta); nagy piros (ugyanattól a barátomtól egy másik fajta); Green Zebra (karácsonyra kaptam a magokat, egyet féléretten kóstoltunk, ízetlen volt, meglátjuk, milyen lesz teljes érettségben (amikor már csak félig zöld, és alig csíkos)); Brandywine Mrs Sudduth's Strain (az amerikai magnemes paradicsomok egyik legnevezetesebbje, nagyon finom, de szinte mindig torz alakú, varas héjú gyümölcsei lesznek nálam); Japanese Black Trifele (lásd fent), és középen pedig a sárga körte koktél (kicsit vastaghéjú, de nagyon hangulatos küllemű fajta) és alatta az első leszedett Roma (lásd fent).

És a paprikák

Szintén fentről indulva óramutató szerint: Thai Dragon; magyar tulipánpaprika (legalábbis valószínűleg az lehet - P-től kaptam karácsonyra a magokat, de tulipánpaprikát nem is akartam vetni, ki se bontottam, csak a jamaicai sárgából vetettem a tőle kapott paprikák közül... úgyhogy vagy ő keverte össze, vagy a magküldő, akitől vették); Jalapeño Early, Habanero, hipermarketes thai csilipaprika magjából kelt növény remek kis paprikái (vagy öt éve él ez a paprikatövem cserépben, telente bent van a házban), a bal szélen a rücskös egy Naga Jolokia, fölötte pedig talán a Jamaica Yellow, de legalábbis valami, ami a tulipánpaprikával együtt volt a Jamaica Yellow feliratú tasakban... majd meglátom, sárga lesz-e, ha megérik.