Ilyen-olyan kása

Kása: kiment a divatból. Szegény ember egyszerű eledele - de lehet gazdagon is készíteni, és attól, hogy egyszerű, még nagyon is finom lehet. Mindenféle dolog - gabona, hüvelyes, zöldség (és persze húsosoknak húsmaradékok) - összefőzve egy fazékban. Szinte bármilyen kombinációt ki lehet próbálni - itt van egy.

Rakott kel szárított vargányával

Mint említettem, a tegnapi párolt kel tulajdonképpen csak félkésztermék volt, amelyből falatoztunk a maga natúr állapotában, majd a maradékot rakott kelkáposzta készítéséhez használtam. Mivel kis adagról volt szó, a rakást egyáltalán nem szép rétegekben csináltam, hanem csak úgy durr: összekutyultam az összes hozzávalót, aztán összesütöttem az egészet. A tepsis egytálétel ízét egy kis aszalt vargányával tettem izgalmasabbá.

Párolt kelkáposzta

A kelkáposzta a nemszeretem-zöldségek közé tartozik sok embernél - pedig nagyon finom. Én speciel már-már pépessé főzve is szeretem (csak némi fűszerezéssel kell az ízét feleleveníteni, például így: kelkáposztafőzelék ízesen. De aki még csak a nagyon megfőzött kelkáposztát próbálta, annak egészen revelációszerű lehet a teljesen sima párolt kel sajátos, friss, pompás íze. Érdemes tenni vele egy próbát.

Egyszerű vegetáriánus rakott karfiol

A hűvös őszi időben jól esnek a sütőben sült, melegséget sugárzó egytálételek. A nagy karfioldömping ugyan idén ősszel úgy tűnik, elmaradt (hacsak nem most, ennek a cikknek a megjelenésekor - hetekkel a kaja főzése után - fog éppen kezdődni a hosszú "eszkimó nyárnak" köszönhetően) - de azért lehetett néhányszor elfogadható áron karfiolt kapni. Pár dologgal kiegészítve, összesütve, felfalva.

OFF

Egy ideje nem jelent meg semmi itt a Konyhológián. De nem kell aggódni, nem szűnt meg a blog, én sem hagytam abba a főzést - csak mostanában más dolgom volt. Megfőtt a nagy konyha legizgalmasabb nyalánksága, és a kemencéből előbukkant a kisfiam. Közben még egy nagy, határidős munkát is be kellett fejeznem őrült hajtással, és ez a hirtelen megszaporodott teendők közepette blogolásra bizony nem hagyott már időt. Viszont van még a tarsolyomban néhány félig megírt korábbi recept, a nagy munka is kész (három nap csúszással, de nem harapták le érte a fejemet), a baba pedig jól van - maradjon is így. Úgyhogy hamarosan folytatódnak a konyhológiai cikkek is.

Indiai paradicsomos cukkini

Ez eredetileg tofus cukkini szeretett volna lenni. Csak éppen a tofum (ez itt az antireklám helye: Toffini márkájú volt) egy héttel a szavatosságának lejárata előtt felbontva áthatóan bűzlött - ezért tofutlan cukkinit csináltam. Ha elkészíted ugyanezt, nyugodtan tegyél bele pirított tofukockákat vagy - ha igazán indiaias akarsz lenni - panírt, indiai házisajtot. Az év utolsó saját cukkinijeit használtam el bele, jórészt egészen aprókat. A könnyű, paradicsomos szósznak az édeskömény ad különleges ízt.

Krémes karfiolleves

Nem krémleves, csak olyan jó dús-krémes leves. De persze ugyanezt össze is lehetne turmixolni sima krémlevesnek - úgy is finom lenne. Sajnos a karfiol még mostanában, amikor a főszezonja lenne, is elég drága volt - de azért olcsóbb, mint az év túlnyomó részében. A hűvös őszi időben továbbra is jól esik egy tartalmas, meleg leves.

Hagymás csiga

Ez tulajdonképpen egy spin-off kaja volt a múltkori hagymaleves kapcsán. Kedvem volt sütni valami sós csemegét, és a leveshez pirított hagymából kivettem egy adagot csigatölteléknek. Ha csinálok még ilyet (márpedig valószínűleg fogok), akkor azt hiszem, több hagymát használok majd hozzá. Amúgy remek lett, de a nagy részét kenyér helyett ettük meg hideg kajához, a kisebb részét meg magában reggelire. Direkt rágcsának egy kicsit túlságosan a tészta dominált benne.

Francia hagymaleves

Itt a hűvös ősz, a meleg levesek szezonja. Nem mondom, hogy ez a franciának nevezett verzió hű de nagyon francia, de hagymának hagyma, levesnek leves, és finomnak finom. Valószínűleg a franciák többsége sem utálná. Ezenfelül egyszerű, csak idő kell hozzá, és olcsó is. A lent megadott mennyiségek csak egy egész kis adaghoz - két személyre - vannak számolva; szorozd fel nyugodtan.

Keralai hangulatú párolt zöldség

Ez a zöldségétel kísérő volt a múltkori banánlevélben sült halhoz. Azért írom le a receptet, mert nagyon finom lett, és mert ez az egyszerű kis étel szinte bármilyen keményebb húsú zöldséggel elkészíthető, nem csak az itt felsoroltakkal. Az itt megadott mennyiségek csak egy egész kis adagot tesznek ki - de persze nyugodtan lehet duplázni vagy többszörözni a mennyiséget.

Banánlevélben sült hal keralai módra

Nem olyan rég emlegettem, hogy az egyszerű és praktikus dolgokról kéne főleg szólnia ennek a blognak. Na, ez itt minden, csak nem egyszerű - viszont felséges. Történetesen E. születésnapja volt, arra készült dél-indiai lakomának ez a halas étel. A gondolat pedig úgy született, hogy van egy szép télálló banánom a kertben, aminek vétek lenne legalább pár levelét nem használni valamire, hiszen nemsokára úgyis le fog fagyni (csak a töve télálló - legalábbis remélem, tényleg az lesz; az előző telet még szobában töltötte). Eszembe jutott, hogy főzni kéne vele: híres keralai (dél-indiai) specialitás a mín pollicsatu, a banánlevélben sült hal. Állítólag a banánlevél maga is ízesít, nem csak a párolódást segíti; mindenesetre azt hiszem, aki nem tart otthon banánfát, az is nyugodtan elkészítheti ezt a receptet egy alufóliával letakart tepsiben. Sőt, szerintem még az sem lenne sokkal rosszabb (viszont sokkal kevésbé időigényes), ha az itt leírt szószt egyszerűen ráöntenénk a bepácolt, majd kevés olajon kisütött halra.

Fonott kalács

Ez a kalács a "hagyományos" húsvéti kalácsom - puha, foszlós, enyhén édes - és lényegében isteni. Most egy kicsit egyszerűsített, hétköznapiasabb verziót sütöttem belőle E. születésnapjára. Azt hiszem, a kalácsot nem nagyon kell magyarázni vagy kommentálni.

Vörös sárkány

A vörös sárkányt tavalyelőtt "találtam fel". A lényege: az Erős Pista vagy a Piros Arany távoli rokona néhány szempontból meghatványozva: pár nagyságrenddel csípősebb és pár nagyságrenddel finomabb. Annakidején volt néhány habanero csilim, és szerettem volna csinálni belőlük valamit, ami eltartható és ízlés szerint adagolható. Amolyan távol-keleti hangulatú szószra gondoltam, és hasraütéses alapon hozzátettem ezt meg azt. Érdemes volt - fantasztikus ízvillám lett a végeredmény. Azóta magam termelem a különféle csilipaprikákat; ebben a mostaniban piros és sárga habanero, valamint a kedvencem, egy fatalii nevű nagyon komoly, sárga színű csili volt. A kész szósz hűtőben legalább fél évig eltartható; parányi mennyiségekben kiváló ízesítő keleties tésztaételekhez, de egy késhegynyit szendvicsbe kenni is isteni, és ezen kívül levesbe, vagy szinte bármibe használható.

Minestrone(-ihletésű) leves

Elég rég volt utoljára, hogy "hivatalos" minestrone-receptet olvastam. Évekkel ezelőtt. Főzni azóta jópárszor főztem hasonlót, valószínűleg egyre jobban elrugaszkodva az igazitól. A lényeg: viszonylag ritkán bajlódom levesekkel, és ha már bajlódom, akkor szeretek olyan levest főzni, ami önmagában - vagy kenyérrel - egy komplett étkezés, nem pedig csak étvágygerjesztő. A minestrone az én értelmezésemben egy olyan vegyeszöldség-leves, amit paradicsompürével ízesítek, és jó adag tésztát főzök bele. A vegyeszöldség fogalma pedig azt jelenti, hogy ami épp akad itthon.

Salsa

Ilyet korábban még nem csináltam, és nem tudom, hogy egy mexikói mit szólna hozzá. Sokban emlékeztet a közelmúltban közzétett nyers paradicsomszószra; ha nem törött volna szét a turmixgépem szára, akkor abban aprítottam volna durvábbra, nem pedig botmixerrel péppé. No, mindenesetre friss - érett, saját, zamatos - paradicsom, meg egy jó adag fűszerzöldség került bele ebbe a friss szószba, aminek egy részét lefagyasztottam, egy részét pedig frissiben megettük egy teljesen sima sajtos melegszendvics mellé.

Márványsajtos melegszendvics

Ezt a kaját a körülmények szülték. Volt itthon egy darab márványsajt, aminek már nagyon kemény, átható íze lett, amit nem annyira szeretünk, ezért fel kellett "hígítani" valamivel. És történetesen volt itthon mackósajt is, amit szintén nem annyira szeretünk (abszurdnak tartom, hogy a sajthulladékból víz és vegyszerek hozzáadásával gyártott, műállagú és műízű izé drágább, mint a sajt!), de kaptuk. A kettő összebarátkozott, és melegszendvicskrémmé alakult.

Cukkini "indiai étterem" módra

Időnként kedvem támad afféle "indiai étterem" stílusú ételt főzni. Most sima cukkiniből készült el egy ilyen - gazdag szószban úszó - zöldségfőzelék; amúgy az itt leírt szószt gyakorlatilag bármihez használhatod: különféle egyedi vagy vegyes zöldségekhez, tofuhoz, panírhoz, csirkehúshoz, birkához, vagy amihez éppen kedved támad.

Felújított palacsinta

Ezt receptnek nevezni már pofátlanság. Viszont mindig is az volt a tervem, hogy az egyszerű és praktikus dolgok domináljanak a blogban, nem pedig a rafinált egzotikumok. Úgyhogy itt van az öt perc alatt összedobott meleg vacsora, amit maradék palacsintából rittyentettem. Ha nagyobb mennyiséget készítenél ilyenből, akkor lehet direkt erre a célra sütni a palacsintát (és akkor nem kell cukor a tésztájába - a mi vacsoránk kicsit édeskés volt), és mikró helyett sütőben lehet összemelegíteni.

Kuszkuszos saláta

A kuszkusz finom és praktikus dolog; remélem, egyre ismertebb és elterjedtebb lesz nálunk is. Pillanatok alatt készíthető belőle meleg köret, de még jobb hideg salátának megcsinálni - egy ilyen tartalmas saláta, ami a gabonát is tartalmazza, önmagában komplett ebéd vagy vacsora. A kész kuszkusz kihűlését nem számítva pillanatok alatt össze lehet dobni, és az eredmény finom, gusztusos és laktató. Ez a mostani saláta ünnepi alkalomra készült, úgyhogy a tetejére metélőfokhagyma virágát és vadárvácskát szórtam a látvány kedvéért - ezeket meg lehet enni.

Nyers paradicsomszósz tésztához

Mi a jó a nyers paradicsomszószban? Nos, amellett, hogy biztosan baromi egészséges, ráadásul finom is, és pillanatok alatt össze lehet dobni, csak egy botmixer kell hozzá. Ha esetleg teljesőrlésű lisztből készült tésztához eszed, akkor igazán gratulálhatsz magadnak, hogy egészségesen étkezel - mi most nem ezt tettük.