Meggylekvár, meggyszörp

Befőzésben elég kevés a tapasztalatom: egész eddigi életemben talán kábé annyi lekvárt készítettem összesen, mint a minap. Jól termett a meggyfa, kénytelenek voltunk valamit csinálni a sok gyümölccsel. A lehető legegyszerűbb, hagyományosabb lekvárt szerettem volna csinálni, mindenféle bizbazfix nélkül. Annyi bizonyos, hogy az íze pompás lett - az majd kiderül idővel, hogy tartósra is sikeredett-e. A lekvár mellékterméke pedig szörp lett. A natúr meggyet nem mértem le; magozás után 8 kiló volt az, amit felhasználtunk. Ezt két fazékban főztem meg egyszerre, mert óriásüstöm nincsen. Szűk nyolc üveg (üvegenként 7.5 deci) lekvár lett ebből a mennyiségből (a nem teli üveget kezdtük el frissiben megenni), és mellé még szűk két liter szörp.

Szamósza: indiai zöldséges táska

A szamósza (hindíül helyesebben: szamószá, de mivel én úgy kezelem a szót, mintha már jövevényszó lenne a magyarban, a honosított alakot preferálom) az egyik legnépszerűbb indiai sós rágcsa. Lényegében olajban sült zöldséges (ritkán húsos) táskáról van szó - amolyan pirogféléről. A közelmúltban egy családi összejövetelre készítettem egy adagot - sikere volt, pedig elég rondácska lett. Az a helyzet, hogy évek óta nem vettem a fáradságot szamószát csinálni (és most is a hajamat téptem, mire elkészültem a töltögetéssel), és úgy tűnik, kijöttem a gyakorlatból.

Vegyes indiai zöldség panírral

A minap készített panír kétharmadát lefagyasztottam, harmadával pedig főztem egy finom vegyes zöldségkarit. Írtam már korábban, hogy ez a friss indiai sajt elég tűrhetően helyettesíthető tofuval, illetve a kereskedelemben kapható "grillezni való sajt"-ok egy része voltaképpen panír, vagy legalábbis pontosan úgy viselkedik. Mivel friss panírt készíteni pepecses, és a tej is drága, ezért gyakran helyettesítéshez folyamodom - ha viszont már megcsináltam az igazit, megadtam a módját annak is, amibe beletettem.

Panír: indiai friss sajt

A panír házilag készített friss, édes sajt. Magában, nyersen meglehetősen ízetlen; nem sokkal jobb, mint az állagban és tuljadonságaiban is hasonló tofu. Izgalmassá az teszi, hogy hevítésre nem olvad meg, így nyugodtan főzhető és süthető. Amúgy Magyarországon panírt készen venni tudtommal még nem lehet. Az elmúlt pár évben divatba jövő "grillezni való sajt" terméktípus néhány képviselője érdekes módon nem úgy készült, hogy a sajthulladékot műanyaggal hőállóvá tették és téglába sajtolták, hanem erősen hasonlít egy keményre préselt panírhoz - ha jól emlékszem, a Cosinus Gamma Kft. (akit nem érdekből reklámozok) sajtja volt ilyen, de csak a natúr, nem az ízesített verziók. Viszont a teljesen valódi panír egyszerűen elkészíthető otthon - csak jó sok tej kell hozzá.

Brie-s zöldfűszeres melegszendvics

Néhány komplikáltabb kaja után ismét itt van egy végtelenül egyszerű gyorsétel - könnyű ebéd vagy vacsora, amit nagyon hamar el lehet készíteni. A sült vagy grillezett brie egészen új, pompás aromákat bontakoztat ki, amikhez kiválóan passzol a rozmaring és a zsálya erdőíze. Egy kis nyers salátával, valamint gyári majonézzel kiegészítve lett meg a komplett ebéd.

Fokhagymabördő-pesto

Ez a pár napja kezdett fokhagymabördős széria utolsó darabja (a pirított tészta és a langalló után). Mint mostanában többször említettem, általában előre beütemezem a blogos recepteket, hogy ne fogyjak ki megjelenítenivalóból, ha épp nem érek rá fotózni és írni (vagy uram bocsá' főzni sem). Most is jópár recept előre meg van írva - ezeket a bördőseket azonban, mivel erősen szezonális termékről van szó, csupán pár nappal az elkészítésük után közzéteszem. Egyszóval itt van a fokhagymabördő klasszikus elkészítési módja: pesto.

Csokitorta vaníliakrémmel

Említettem már itt a blogon - talán többször is -, hogy sütésben nem vagyok valami nagy ász. Mostanában viszont feltámadt bennem a kedv, hogy tortát készítsek - és végül az alkalom is eljött rá, E névnapjának formájában. Így hát nekiálltam tortát sütni. A tészta receptjével nagyjából azt követtem, amit valamikor a közelmúltban találtam a neten, és már akkor megtetszett. A krémet pedig saját fantáziámra bíztam. A célom az volt, hogy az intenzíven csokoládés tésztát egy intenzíven vaníliás, dús izével kenjem meg.

Juhtúrós langalló

Langalló, avagy kenyérlángos, "magyar pizza" - és talán a jó marketingnek köszönhetően egyre többen töki pompos néven ismerik. Ez is tervezetlen ebéd volt. Főzni nem készültem, hideget akartam ebédre, de későn álltam neki a kenyérsütésnek, későre lett volna kész. Így hát kivettem a kenyértészta felét, és amíg a kiscipónak meghagyott másik fele befejezte a kelést, emezt gyorsan megsütöttem langallónak. Került rá a múltkori fokhagymabördőből is.

Sajtos egérke

Itt egy villámgyors, egyszerű és (ha gagyisajtot teszünk bele, és a sütőolajat másra is használjuk) meglehetősen olcsó feltét. Én zsenge újtökből készült klasszikus kapros tökfőzelék mellé készítettem május második felében - de akár kenyér mellé, némi salátával is jó lehet, vagy kiváló feltét bármilyen hagyományos főzelékhez. Hogy miért hívják ezt az ételfajtát egérkének, arról már többféle magyarázatot is hallottam: az egyik szerint azért, mert gyakran hosszú, vékony farkincájuk lesz a puffancsoknak, a másik szerint meg azért, mert úgy szaladgálnak körbe-körbe a serpenyőben, mint a kisegér. Egyébként az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy az én családomban gyerekkoromban piláf volt a neve ennek a műfajnak - de hogy miért, azt elképzelni sem tudom, hiszen a piláf baromira nem ezt jelenti.

Zöldséges tészta fokhagymabördővel

Kínai ihletésű pirított tésztát meglehetősen gyakran készítek. A lényege: mindenféle zöldség vegyesen, szójaszósz, tészta - gyors, ízletes egytálétel. A zöldségek közül a különlegesség ezúttal a fokhagymabördő volt. Bördő... tetszik ez a szó. Vajon hányan ismerik? Én csak kábé egy éve tanultam. Akinek ismeretlen: a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszárának a neve. A zöldhagymában ronda, nyálkás állagú bördők jelennek néha meg, ha pedig hagymafejet nevelünk, a bördőket kitördeljük a kertben, hogy a fej hízzon, ne pedig a virágzásra pazarolja az energiát a növény. A fokhagymával ugyanez a helyzet: a kertész kitördeli a bördőt, hogy nagyobbra nőjön a fej. Aztán általában kidobja - pedig finom, ehető része ez a növénynek. Úgy tűnik a netről, hogy egyes nyugati országokban afféle divatzöldség is lett a fokhagymabördő az elmúlt években: erősen szezonális különlegesség, amit kistermelői piacokon árulnak. A legtöbbször pestót csinálnak belőle, de egyéb célokra is fel lehet használni. Hát én most a bördőim egy részéből pirított tésztát csináltam.

Interblogitás

Általában nem vagyok valami szociális alkat: megvan a szűk, bensőséges baráti köröm, és viszonylag keveset haverkodom tágabb körbe tartozó, kevésbé közeli ismerősökkel. Így van ez a neten is: nemigen kommentelem mások blogjait, szinte soha nem chatelek, és még a facebookon sem vagyok rajta, a twitterről nem is beszélve. Most viszont annyira kedves kommenteket kaptam a számomra IRL teljesen ismeretlen Eszkimótól, hogy nem tudtam nem megnézegetni az ő blogját is. Itt jó, házias (bár jómagamnak kicsit túl húsközpontú) székely és egyéb receptek mellett az a meglepetés várt, hogy a hozzám fűzött kommenteknél is kedvesebben ír rólam, és tetszéssel idézi némi kósza gondolataimat. Ez pedig annyira melengeti a májamat, hogy kedvem támadt reagálni az ő "Ki hogyan szeret főzni" játékára, amit ezek a gondolatok ihlettek. A válaszaim egyrészt megmutatják, hogy néha vizet prédikálok és bort iszom; másrészt lehetőséget adnak további kósza gondolatokra. És egyben én is javasolom: indítsunk egy ilyen láncjátékot. Ha Te - kedves ismeretlen vagy ismerős olvasó - szintén írsz gasztroblogot, akkor vedd át az alábbi kérdéseket a magad oldalára, add meg vagy fejtsd ki a válaszaidat, linkelj erre az oldalra a cikkedben, és hagyj itt egy kommentet, ami viszont a te cikkedre mutat.

Rucolapesto

Valamikor a nem túl távoli múltban futottam bele valahol a neten (nem közlök linket, mert nem emlékszem, hogy hol volt ez) a rucolából készült pesto gondolatába. Mivel nagyon szeretem a pestót is és a rucolát is, úgy gondoltam, ezt mindenképpen ki kéne próbálni - és most (ez a recept voltaképpen május közepe táján készült) rucola is bőségesen termett a kertben, méghozzá kétféle is: a rendes "vad" fajta, ami ekkorra kezdett nagyon beindulni, valamint egy egyszerűbb levelű "nemes" fajta, amit magról vetettem, és fiatal korában kiváló, zsenge íze volt, mostanra viszont már nagyon virágozni kezdett, és a levelei szárazabbak és csípősebbek lettek. Eredetileg diót gondoltam tenni ebbe a pestóba, de az sajna nem volt otthon, venni nem akartam, ezért maradt a sima pörkölt-sós földimogyoró.

Indiai krumplifőzelék zöldborsóval

Itt van egy újabb példája az egyszerű indiai konyhának. Akár zöldborsó nélkül is el lehetne készíteni, és akkor tulajdonképpen a magyar paprikás krumpli némileg megbolondított, fűszeresebb rokonát kapnánk - ezért aztán ez az étel is alkalmas arra, hogy az indiai konyhától idegenkedőkkel megszerettessük ezt az ízvilágot. Amúgy pedig kellemes, testet-lelket tápláló vacsora, ami előkészítéssel együtt tokkal-vonóval legfeljebb 40 perc alatt megfőzhető, és ezalatt nem is kell végig mellette állni.

Roston sült pisztráng zöldfűszerekkel

Ezúttal a pisztráng volt akciós. Emellett fel volt halmozva a tűzrakóhelyen egy csomó nyesedék meg egyéb, amit el kellett égetni, és a következő napokra esőt mondtak - ezek a tényezők együtt arra késztettek, hogy süssem meg az év első kerti vacsoráját. A nyesedéket persze ki kellett egészíteni némi rendes fával, hogy legyen parázs is. A halat minden különösebb flanc nélkül készítettem elő, a nyárelőt ünneplő mindenféle vegyes zöldfűszert pakolva a hasába. A roston sült pisztráng mellé fóliában sütött fűszeres zöldségköretet készítettem.

Magvas pirított krumpli legelősalátával

Megint egy variáció pirított krumplira. Itt láthatóak a tavalyiak: rozmaringos / lepkeszegleveles - itt pedig az idei, közelmúltbeli: petrezselymes. Ezúttal az ízről és az izgalmasságról teljes egészében a különféle pirított magvak egyvelege gondoskodik. Magvak - itt álljunk is meg egy szóra. Amikor magvakról beszélek, akkor magvakra gondolok: szezám, napraforgó, len és társaik - nem pedig a diófélékre - dió, mogyoró, mandula és társaik. Fel nem foghatom, miért szokás az angol "nuts" szót magyarra magvaknak fordítani, és gyűjtőnéven magnak nevezni a dióféléket. Nem az a bajom vele, hogy nem magvak, hiszen persze, hogy azok; és nem is az, hogy a diófélék helyesebb, mert botanikailag a legtöbbnek köze sincs a dióhoz. De szerintem a "mag" központi jelentésbokrába egyszerűen nem tartoznak bele a jobb híján dióféléknek vagy akár dióknak nevezhető javak, emellett a konyhán használt növényi terményeinknek igen nagy része technikailag mag, tehát miért pont a diókat illetnénk ezzel az elnevezéssel? Miért nem a gabonákat, vagy a borsót vagy a kókuszt? Na mindegy. Jöjjön a recept.

Retek egyszerű indiai módra

Ezzel a nagyon egyszerű, nagyon gyors és olcsó étellel mindjárt két "filozófiai" tételt is lehet illusztrálni. Az egyik tétel az, hogy Magyarországon valamiért nagyon elterjedt a konyhológiai konzervativizmus, és sokan követik azt az elvet, hogy egy adott dolgot (legalábbis egy adott zöldséget, mert valami oknál fogva a húsokra ez kevésbé jellemző) egy adott módon lehet elkészíteni - esetleg két-három adott módon, és a krumplit talán akár négyféleképpen is. Tehát ha spenót kerül az asztalra, akkor az "spenótnak" van megfőzve - igazából még külön neve sincs a belőle készült ételnek, mert úgyis csak azt lehet belőle készíteni. Ha meg retek kerül az asztalra, akkor azt nyersen esszük a zsíros kenyér vagy körözött vagy akármi mellé. A főtt retek gondolata egyesekből látható megbotránkozást vált ki. Pedig... itt mondok egy példát, amin ki lehet próbálni.
A másik filozófiai tételem mára az, hogy az indiai konyha a közvélekedés szerint bonyolult, és rengeteg fűszert használ. Ami gyakran igaz is (bár súlyos tévedés, hogy minden ételbe legalább száz vagy akár húsz különféle fűszer kell - szerintem száz különböző fűszert legfeljebb múzeumban lehet egymás mellett találni). De nem feltétlenül igaz: a hétköznapi, házias indiai ételek általában legfeljebb négy-öt alapfűszer különféle variációival készülnek. Erre is példa a mai retekfőzelék.

Mangós túrókrém

Lehet kapni az ázsiai kajákat forgalmazó boltokban konzerv mangópürét. Idehaza, ahol tisztességes mangót nem kapni, ez a legjobb megoldás, ha valakit már megrontott Dél-Ázsia, és valódi mangóízt szeretne érezni. Mert amit a hipermarketben mangóként árulnak, azt éretlenül és kőkeményen szüretelik valahol Afrikában vagy Dél-Amerikában, és az íze legfeljebb a savanyított fenyőgyantáéval vetekedhet, nem az érett mangóéval. Úgyhogy időnként beruházok egy doboz mangópürébe. Egy részét pár nap alatt elnyeljük mangólasszí formájában, egy részét pedig jégkockatartóba töltve lefagyasztom, hogy maradjon ínségesebb napokra is. És most egy részéből túrókrém lett. Mangó helyett működne a dolog bármilyen más gyümölccsel is - frissen vagy lekvár formájában.

Pirított rizs karfiolos karfiollal

Pirított rizs: kínai konyha Móricka-módra. Nem baj: finom dolog. És mi a szösz az, hogy karfiolos karfiollal? Hát kérem szépen - ezzel arra próbáltam célozni, hogy a karfiolnak minden része ehető, mégis gyakran eldobunk belőle egy csomót. Sokszor én is - de ebben az ételben benne van a karfiol rózsáin kívül a torzsája, a levélszárai és a levélzöldje is. Ezen kívül tojással van gazdagítva, és így már komoly egytálétel lesz belőle - de persze aki akarja, köretnek is eheti valami luxusebédhez.

Szarszón dá szág - mustárzöldje pandzsábi módra

A pandzsábi (észak-indiai) parasztkonyha egyik nagy klasszikusa - különösen a téli időszakban - a szarszón dá szág, vagyis a mustárlevélből készült zöldfőzelék. Én kora tavasszal a konyhakerti ágyásaim egy részét - azokat, amikbe csak későbbi termény, például paradicsom kerül majd - bevetem mustárral. Egy részét aztán megesszük zöldségnek, egy részét pedig egyszerűen bekapálom a földbe zöldtrágyának. Addig is, amíg így vagy úgy véget ér, akadályozza az egyéb növények - vagyis gyomok - kelését, és a gyökereivel lazán tartja a földet. Idén április közepén arattam először a mustárlevélből (amit március elején vetettem). Ez volt idén az első saját termésű ebédünk. A recept is akkori, még ha csak most jelenik is meg. Az elkészítés módjául végtelenül egyszerű, "vidékies" verziót választottam. Ideális esetben a szarszón dá szághoz makká dí rótí, vagyis egy némileg tortillához hasonló kukoricalepény társul, ezzel azonban most nem bajlódtam: sima kenyérrel ettük.

Petrezselymes krumpli, ahogy én készítem

Az egyik legegyszerűbb, olcsó és finom klasszikus - a pirított krumpli - legklasszikusabb válfaja. Kevésbé klasszikus korábbi recepteket itt láthatsz: rozmaringos / lepkeszegleveles. A petrezselymes krumpli sokaknál úgy néz ki, hogy a krumplit megfőzik, aztán szórnak rá mutatóba egy kis petrezselymet. A végeredménynek pedig se íze, se bűze. Köretnek talán megteszi, de főételnek a magamfajta valami jobbat kíván - és körítésnek sem árt, ha zamatosabb. Az én verziómban hagyma, fokhagyma is van, és kétszer is meg van pirítva a főzés során.