Rizottó grillezett brokkolival

Egy újabb variáció a rizottó alaptémájára. Ezúttal a rizst grillezett brokkoli egészíti ki édeskés-levélzöldséges-kozmás ízzel, amit pikáns juhsajt ellenpontoz. A brokkoli előkészítése miatt egy kicsivel több időt kellett rászánni, mint egy tipikus gyors rizottóhoz, de megérte az eredmény. Mi főételnek ettük ebédre, de köretként is el tudom képzelni.

Goai halkari

Általában a főtt halnak nem vagyok valami nagy barátja: azt a kevés halat, amit eszem, leginkább sütve, viszonylag szárazon szeretem. Egy nap azonban kedvem támadt egy jó kis dél-indiai halkarit főzni. A recept a goai konyha ízeit idézi, bár Dél-India nyugati partjai mentén bárhol találkozhatunk hasonlóval, és a nálunk egzotikumnak számító tamarind helyett Goában valószínűleg az idehaza tökéletesen ismeretlen és beszerezhetetlen kókam nevű ízesítőt használnák. Egyszóval: tüzesen csípős, fűszeres kókuszszószban elkészített hal - gyorsan megvan, és rendkívül zamatos. Egyszerű főtt rizzsel ettük, de ha már goai stílusban főzünk, ropogós zsömle is nyugodtan mehetett volna mellé, hiszen Goa India azon kevés részei közé tartozik, ahol ismerik a kenyérnek azon inkarnációit is, amelyek nem hasáb alakúra formázott édeskés habszivacsból készülnek.

Káposztás lepény

Egy semmi különös kis sós sütemény - vendégségbe vihető, vendégeknek kínálható, de kirándulásra is nagyon praktikus elemózsia. A lényege: dinsztelt káposzta valami sós tésztába töltve. Az alak és a méret tetszőlegesen választható, és a tészta is szinte bármilyen lehet - én most a kenyértésztánál egy fokkal puhább, omlósabb verziót készítettem.

Raszam-vadai: dél-indiai paradicsomleves babfánkkal

Ez két külön étel, amik egymás nélkül is élvezhetőek; a dél-indiai konyhán mindkettő gyakori fogás, és gyakran szerepelnek együtt is. A raszam egy savanykás-csípős, erősen fűszeres leves, amely általában paradicsomalappal készül, a vadai pedig egy bő olajban sült sós fánkféle, amelynek alapanyaga bab - pontosabban urad dál, egy apró fekete lencseféleség. Mindkettőhöz kellenek viszonylag egzotikus hozzávalók, de semmi olyan, amit manapság ne lehetne beszerezni idehaza is.

Manicotti, vagy valami afféle

Mondhatnánk azt is, hogy ez a régi felújított palacsinta rögtönzésem kicsit komolyabb változata - vagy elegánskodhatunk, és mondhatjuk azt, hogy olasz manicotti. A lényeg: fűszeres sajttal töltött palacsinták paradicsomszósszal. Ha a palacsinta és a szósz már készen van maradékként, akkor pillanatok alatt összedobható, és csak sütni kell egy kicsit. Én most direkt ehhez sütöttem palacsintákat - akkor egy kicsit tovább tart, de két serpenyővel nem sok idő - pláne, ha a palacsintasütést az ember delegálhatja az asszonyra (na jó, fordítva is lehet), és közben real-time töltheti az elkészült palacsintákat.

Gnocchi sültfokhagyma-szósszal

Ez életem első házi gnocchija volt. A története: egy fáradt délután, amikor hosszabb munkával végeztem, és utána már semmi olyanba nem akartam belekezdeni, amit muszájból csinálok. Úgyhogy pihentem, és gondoltam, kéne valami finom vacsorát csinálni - nem baj, ha időigényes, viszont legyen jó komfortkaja, és persze legyen előállítható az itthon lévő semmi különösből. Így találtam ki a gnocchit, és gondoltam, hogy lassú tűzön olajban sült fokhagymából készítek hozzá öntetet.

Körtés-kéksajtos pizza

Egy újabb egyszerű pizza, de ezúttal a hagyományokkal szakítós, modern fúziós-trendi kivitelben. A múltkorában egyszer körtét rágcsáltunk a vacsorára evett márványsajthoz, és akkor gondoltam, hogy itt volna már az ideje kipróbálni a körtés-márványsajtos pizzát is. A gondolatot hamarosan tett követte, az eredmény pedig itt van. Finom volt, de nem lesz nagy favoritom; valami jobb ízű körtével talán jobb lett volna, mert bizony amit erre használtam, annak sok íze nem volt.

Szaloncukor avagy gyümölcsbonbonok

Hogy, hogy nem - karácsonyra nekiálltunk házi szaloncukrot készíteni. Nevezhetném bonbonnak is, mert inkább arra hasonlít, amit gyártottunk, azonban szaloncukor módjára csomagoltuk. A négy fajtából, amit csináltunk, három tulajdonképpen a marcipánnal töltött aszalt gyümölcs témájára kitalált különféle variációkat jelentett. Ez volt az első kísérletünk bonbonozáshoz hasonló praktikával. Az alapanyagokat szerintem nagyon jól kombináltuk, jó ízeket találtam ki, de gyakorlatom még nincs ebben - így ha fortélyok, profi tippek kellenek, akkor látogass el inkább a Pralinéparadicsom oldalra (amelyet én is véletlenül találtam, amikor utánanézegettem ennek a témának - és csak utólag jöttem rá, hogy irl is ismerem a szerzőjét...) Ha viszont szívesen csatlakozol az amatőr kísérletemhez, akkor olvasd csak el ezt a postot - a családtagok szerint, akik ajándékba kapták ezeket a kreálmányokat, nagyon finom szaloncukor-bonbonokat gyártottunk, úgyhogy nyugodtan ajánlom mindenkinek.

Csilis-sajtos keksz

Szilveszteri csemegeajánlatként kerül most a blogra ez az amúgy december elején vendégségbe vitt sós-omlós keksz. Nincs benne semmi rendkívüli: egyszerű alapanyagokból nagyon egyszerűen és meglehetősen gyorsan készül. Némi pikáns fűszerezés bolondítja meg - nagyon jót tett neki. És ha belegondolok, ez nagy valószínűséggel életem első sós keletlen sült tésztája - hiába, sosem késő elkezdeni.

Majomkalács

Úgy döntöttem, hogy ha ez a kreálmány jó lesz, akkor magyarul a majomkalács névre fogom keresztelni. Jó lett, arra kereszteltem. Voltaképpen az angolul monkey bread névre hallgató műfajról van szó, de hát szegény angoloknak nincs olyan szavuk, hogy kalács (jó persze, van milkbread, van challah, van cake, de egyik sem jól fedi a magyar kalácsot), úgyhogy nekünk nem kell azon gondolkodnunk, hogy vajon majomkenyérfa nélkül is lehet-e ilyet készíteni. Lehet. Egyébként megsúgom még azt is, hogy a monkey bread után nyomozva kiderítettem: senki nem tudja, miért így hívják. Különféle tudós szakácsok is kulinarohistoriográfusok különféle teóriákkal álltak elő (lásd angolul itt), de biztosat nem tudnak. Én amondó vagyok, hogy a nyerő elmélet az, amelyik szerint ezt a süteményt majommód kell (és máshogy nem is nagyon lehet) enni: az ember nekilát kézzel cincálni, tömi magába, és közben csupa ragacs lesz. És hogy mi ez: kelt tészta ragacsos vajas-fahéjas-karamelles mázban, felséges - és igen tömény - édesség.

Sütőtökkrémleves

Egy végtelenül egyszerű krémleves - kellemesen édeskés, forró, gyomortöltögető, testet melengető vacsora a téli napokra. Sült tök, némi fűszerek, és - opcionálisan - a tálaláshoz egy kis tejföl: ennyi a mesterség.

Egybesült sajtos makaróni

Sajtos tészta - a legegyszerűbb gyorsebédek egyike, de ezúttal gazdag módra készítve, és megkomplikálva a dolgot egy alapos, sütőbeli átsütéssel. A komfortkaja újabb klasszikus példája.
A címben makarónit írtam, mert az amerikaiak így nevezik ezt a fajta ételt (cheese macaroni, cheese mac), de már régóta piszkálja a csőrömet, hogy vajon mi az oka annak, hogy amit Magyarországon (legalábbis az én családomban) makaróninak hívunk, annak az olasz csomagolására buccatini van írva, amit pedig Amerikában macaroni néven ismernek, azt én chifferini néven tudom megvenni. Most vettem a fáradságot, és legalábbis wikipediás címen utánanéztem a dolognak, és arra a felfedezésre jutottam, hogy a makaróni (maccheroni) igazából nem is egy bizonyos alakú tésztát jelent, hanem a tészta nyújtásának-formázásának egy bizonyos módját, ami után még többféle formát ölthet (bár valószínűnek tartom, hogy például pont buccatini, tehát csőtészta-formát pont nem). Szóval nevében makaróni, de valószínűleg csak nevében...

Pesztós pödröny

Egy kis sós rágcsálnivaló, amit egy családi összejövetelre vittem magammal. Én amolyan csemegének szántam, de kicsit inkább péksüteményszerű lett (lényegében pizzatésztából van). Magában is finom volt, de főtt étel mellé is harapdáltunk belőle kenyér helyett. Mindenképpen sikert aratott. Ízletesebb, csemegeszerűbb változathoz talán kicsivel több pesztóval is lehetne készíteni. Aminek kapcsán mindjárt meg is jegyzem azt a tökéletesen érdektelen dolgot, hogy úgy döntöttem, a pesztót mostantól magyar szónak tekintem, és magyarosan írom az eddigi pesto helyett...

Muszaka, vagy valami olyasmi

Ez egy meglehetősen komplikált kaja.Viszont jó sok minden benne van: akár önmagában is fogyasztható, de olyan gazdag, hogy azért valami köretet kíván még - jó lenne rizzsel, de mi csak egyszerűen kenyeret ettünk hozzá. A rendes görög muszakába darált húst - optimális esetben bárányhúst - tesznek. Vega verzióban találkoztam már babos muszakával meg olyannal is, amiben nem volt semmi "húspótló". Most egy olyat készítettem, amiben lencse szerepel.

Toszkán lencseleves

Fogalmam sincs, hogy a toszkánok esznek-e ilyesmit. Csak ki akartam találni valami nem teljesen sablonos variációt a zöldséges lencselevesre, és gondoltam, olaszos csavarintással dobom fel: paradicsom, oregano és parmezán került bele. A végeredmény pedig annyira finom lett, hogy még egyszer elkészítettem ugyanezt vendégváráshoz, és ezért aztán megírtam ide a blogra is.

Kelkáposztás lencsekása

Itt az ősz - gyakoribbak a menün a hüvelyesek és a káposztafélék. Időm általában nincsen sok, ezért a laktató egytálétel is gyakori. Itt egy végtelenül egyszerű, mégis ízletes és kellemes kása, amit a minap rittyentettem ebédre. A lencsét külön főztem meg kuktában; a félkilós zacskóból lett főttlencse-mennyiség szűk felét használtam el ebbe a kásába. A maradék feléből másnap leves lett, a feléből pedig később (lefagyasztva, majd pár nap múlva elővéve) egy bonyolultabb kreálmány - majd jönnek a receptek.

Fejtettbableves vegetáriánus módra

A fejtettbabnak már sok éve horribilis ára van, de azért minden ősszel muszáj legalább egyszer szerepelnie a menün egy jó kis hagyományos (azaz hagyományosból vegásított) bablevesnek sok-sok zöldséggel. Erről különösebb mesélnivaló nincs is, legfeljebb annyi, hogy a babot most kuktában főztem meg a zöldségektől külön; régebben ezt kukta nélkül csináltam, és olyan is volt már, hogy a nyers babot a zöldségekkel együtt főztem puhára.

Tökbélpástétom

Ha a főzőtök - vagy éppen cukkini, patisszon - belseje már túl szivacsos és magos ahhoz, hogy a húsával együtt felhasználjuk, de még elég zsenge ahhoz, hogy a magok héja ne legyen kemény, akkor kár eldobni a kikapart belet - lehet belőle helyette pástétomot csinálni. Egy kis hagyma, fokhagyma, olaj és fűszerek, és remek kenőke lesz abból, ami egyébként a komposztban vagy a szemétben végezné.

Egyszerű rizottó zöldbabbal

A rizottó egyik nagy előnye, hogy fel lehet hozzá használni kis mennyiségben rendelkezésre álló hozzávalókat, például megmaradt zöldséget, vagy - az én mostani esetemben - az őszi kert utolsó, silányka szüretjét. Ezt még október eleje felé főztem, a "méteres" zöldbab utolsó pár darabjából. A rizs ezúttal a legmezeibb szupermarketi rizs volt, semmi flancos arborio. Felhasználtam hozzá egy jégkockányit a múltkor készített alapléből, és került mellé egy kis jó olivaolaj (igen, ismét van itthon), meg egy kis félgagyi, gyárilag reszelt parmezánhulladék. A végeredmény - ízletes, testet-lelket melengető egytálétel, amit mindjárt be is faltunk ebédre.

Céklasaláta fokhagymás tejonézzel

Itt igazából nem is maga a céklasaláta a lényeg, ami ugyan kellemes és olcsó, de nem egy nagy durranás. Sokkal inkább az általam tejonéznek elkeresztelt szutymó kedvéért írom meg a receptet. A tejonéz ötletével valamikor a nyár folyamán találkoztam a neten több blogon is, és azóta tervezem kipróbálni ezt az izgalmasságot. A lényeg, hogy olyan majonézpótló, amiben nincsen tojás - ez pedig sokakat érdekelhet, hiszen a nyers tojás mindig rizikós, amellett sok benne a koleszterin (bár fene tudja, hogy ez aztán végső soron baj-e), a tojást nem, de tejet szívesen fogyasztó laktovegetáriánusok pedig erőszakmentes majonézhez juthatnak. És tényleg működik.