Ismét palánták

A múltkori vetésem szépen beindult a keltetőben. Most a magoncok java részét kiköltöztettem az ablakpárkányra, és elvetettem a következő adagot: a paradicsomokat. Nálam igazából a paradicsom a konyhakertészkedés netovábbja: sok olyan dolgot lehet termelni a kertben, ami jó, ha van, de igazából se nem olcsóbb, se nem finomabb a piacinál vagy a boltinál - az éretten szedett, valódi paradicsom viszont annyira, de annyira más súlycsoport, mint a bolti, hogy arra nincs is kifejezés.

Zöldborsós-túrós kenyérizé

Ezt a miújságot sem tervezgettem különösebben. Foglalkoztat már egy ideje valami ilyen egybesült vacsora, amolyan töltött kenyér ötlete - korábban nem csináltam ilyet. Láttam párszor a neten szépen hajtogatott, "fonott" kivitelűeket is. Most egyszer csak nekiláttam. Az alapja pizzatészta. A tölteléket a zsíros túró teszi gazdaggá, amit megláttam akciósan (de így is jóval drágábban a közönséges túrónál), és nem tudtam neki ellenállni - egy leveles túró becenéven árult, teljes tejből készült, rögmentes tehéntúró, ami állagában már-már olyan, mint a juhtúró. Mit találtam itthon a túró mellé? Mirelit zöldborsót, meg némi póréhagymát. Ezekből lett tehát a töltött kenyér belseje.

Gado-gado: indonéz saláta

Itt a blogon még nem is került szóba, hogy tavaly nyáron Indonéziában jártam. Szakmabeli okos emberek társaságában töltöttem szűk két hetet afféle közös műhelymunkával, és pár nap utazgatás is belefért a végén Jáva szigetén. Természetesen az indonéz konyhát is nagy kíváncsisággal vártam. Be kellett vallanom, hogy alapvetően csalódást okozott: túl sok volt az ízetlen és az egyforma ízű étel ahhoz képest, hogy elméletileg mégiscsak a Fűszer-szigeteken jártam. Volt azért pár dolog, ami kifejezetten bejött, és volt egy, amit fantasztikusnak találtam: a mogyorószósz.
A Konyhológiára eddig azért nem került fel semmi indonéz dolog, mert nem próbáltam még meg nulláról kiindulva felépíteni azokat az ízeket, amik ott tetszettek. Főztem néhányszor azóta pirított tésztát (mie goreng, ejtsd mí goren(g)) és pirított rizst (nasi (ejtsd: nászi) goreng), amihez felhasználtam egy odakintről hozott préselt blokkizét, amiből mogyorószószt lehet csinálni, meg egy Budapesten vásárolt thai garnélapasztát. Aztán a közelmúltban belefutottam egy leértékelt satay-szószba (ejtsd: szaté; ez lényegében nyárson sült hús, de mifelénk nyugaton satay-szósznak a számomra akkora élményt jelentő mogyorószósz egy változatát nevezik), aminek a felét belefőztem egy egyszerű zöldséges ételbe, a másik feléből pedig úgy döntöttem, hogy gado-gadót készítek (aminek a neve nagyjából annyit jelent, hogy kutyulék). Tehát továbbra sem a kályhától indulva, hanem konzervszósszal - de mégis kiteszem a blogra.

Konyhakert 2012: az első vetés

Említettem már korábban, hogy annakidején, amikor nekiálltam írni ezt a blogot, az volt a tervem, hogy majd konyhához csak közvetve kapcsolódó dolgokról, például a konyhakertről is fogok bele írni. Idén talán sikerül tartani magamat ehhez - most mindenesetre beszámolok az év első konyhakerti tevékenységéről: a legkorábbi palánták elvetéséről. Kicsit még így is korai, pláne, hogy nincs normális helyem a palántanevelésre, és tavaly meg tavalyelőtt is összevissza kellett zsúfolnom őket - idén még nehezebb lesz, mert Babó pakol mindent, amit elér...

Csőben sült rizses brokkoli

Egy újabb nagyon egyszerű, mégis finom és laktató, téli estéken melengető egytálétel. Rengeteg sajt teszi gazdaggá. Nincs neki különösebb története - megfizethető áron volt valahol brokkoli, megvettem, félretettem, mert nem volt időm főzőcskézni. Egy idő után már nagyon kiabált, hogy együk meg, mert különben bosszúból ránk romlik. Lett kis időm, kenyér nem volt, kellett valami, amiben benne van minden - ez lett belőle.

Bableves újabb változatban

Nos, erről nem is igazán van mit mesélni. Bableves, apró szemű fehérbabból (mint a zacskóról kiderült: etióp termék). Jó sok zöldséggel, és a zöldségeket nem nagy darabokban főztem bele, mint általában a magyar bablevesbe szokás, hanem apróra vágva a mirepoix nevű keverékre emlékeztető alapot készítettem belőlük, amit megpároltam-sütöttem a leves felfőzése előtt.

Rizottó grillezett brokkolival

Egy újabb variáció a rizottó alaptémájára. Ezúttal a rizst grillezett brokkoli egészíti ki édeskés-levélzöldséges-kozmás ízzel, amit pikáns juhsajt ellenpontoz. A brokkoli előkészítése miatt egy kicsivel több időt kellett rászánni, mint egy tipikus gyors rizottóhoz, de megérte az eredmény. Mi főételnek ettük ebédre, de köretként is el tudom képzelni.

Goai halkari

Általában a főtt halnak nem vagyok valami nagy barátja: azt a kevés halat, amit eszem, leginkább sütve, viszonylag szárazon szeretem. Egy nap azonban kedvem támadt egy jó kis dél-indiai halkarit főzni. A recept a goai konyha ízeit idézi, bár Dél-India nyugati partjai mentén bárhol találkozhatunk hasonlóval, és a nálunk egzotikumnak számító tamarind helyett Goában valószínűleg az idehaza tökéletesen ismeretlen és beszerezhetetlen kókam nevű ízesítőt használnák. Egyszóval: tüzesen csípős, fűszeres kókuszszószban elkészített hal - gyorsan megvan, és rendkívül zamatos. Egyszerű főtt rizzsel ettük, de ha már goai stílusban főzünk, ropogós zsömle is nyugodtan mehetett volna mellé, hiszen Goa India azon kevés részei közé tartozik, ahol ismerik a kenyérnek azon inkarnációit is, amelyek nem hasáb alakúra formázott édeskés habszivacsból készülnek.

Káposztás lepény

Egy semmi különös kis sós sütemény - vendégségbe vihető, vendégeknek kínálható, de kirándulásra is nagyon praktikus elemózsia. A lényege: dinsztelt káposzta valami sós tésztába töltve. Az alak és a méret tetszőlegesen választható, és a tészta is szinte bármilyen lehet - én most a kenyértésztánál egy fokkal puhább, omlósabb verziót készítettem.

Raszam-vadai: dél-indiai paradicsomleves babfánkkal

Ez két külön étel, amik egymás nélkül is élvezhetőek; a dél-indiai konyhán mindkettő gyakori fogás, és gyakran szerepelnek együtt is. A raszam egy savanykás-csípős, erősen fűszeres leves, amely általában paradicsomalappal készül, a vadai pedig egy bő olajban sült sós fánkféle, amelynek alapanyaga bab - pontosabban urad dál, egy apró fekete lencseféleség. Mindkettőhöz kellenek viszonylag egzotikus hozzávalók, de semmi olyan, amit manapság ne lehetne beszerezni idehaza is.

Manicotti, vagy valami afféle

Mondhatnánk azt is, hogy ez a régi felújított palacsinta rögtönzésem kicsit komolyabb változata - vagy elegánskodhatunk, és mondhatjuk azt, hogy olasz manicotti. A lényeg: fűszeres sajttal töltött palacsinták paradicsomszósszal. Ha a palacsinta és a szósz már készen van maradékként, akkor pillanatok alatt összedobható, és csak sütni kell egy kicsit. Én most direkt ehhez sütöttem palacsintákat - akkor egy kicsit tovább tart, de két serpenyővel nem sok idő - pláne, ha a palacsintasütést az ember delegálhatja az asszonyra (na jó, fordítva is lehet), és közben real-time töltheti az elkészült palacsintákat.

Gnocchi sültfokhagyma-szósszal

Ez életem első házi gnocchija volt. A története: egy fáradt délután, amikor hosszabb munkával végeztem, és utána már semmi olyanba nem akartam belekezdeni, amit muszájból csinálok. Úgyhogy pihentem, és gondoltam, kéne valami finom vacsorát csinálni - nem baj, ha időigényes, viszont legyen jó komfortkaja, és persze legyen előállítható az itthon lévő semmi különösből. Így találtam ki a gnocchit, és gondoltam, hogy lassú tűzön olajban sült fokhagymából készítek hozzá öntetet.

Körtés-kéksajtos pizza

Egy újabb egyszerű pizza, de ezúttal a hagyományokkal szakítós, modern fúziós-trendi kivitelben. A múltkorában egyszer körtét rágcsáltunk a vacsorára evett márványsajthoz, és akkor gondoltam, hogy itt volna már az ideje kipróbálni a körtés-márványsajtos pizzát is. A gondolatot hamarosan tett követte, az eredmény pedig itt van. Finom volt, de nem lesz nagy favoritom; valami jobb ízű körtével talán jobb lett volna, mert bizony amit erre használtam, annak sok íze nem volt.

Szaloncukor avagy gyümölcsbonbonok

Hogy, hogy nem - karácsonyra nekiálltunk házi szaloncukrot készíteni. Nevezhetném bonbonnak is, mert inkább arra hasonlít, amit gyártottunk, azonban szaloncukor módjára csomagoltuk. A négy fajtából, amit csináltunk, három tulajdonképpen a marcipánnal töltött aszalt gyümölcs témájára kitalált különféle variációkat jelentett. Ez volt az első kísérletünk bonbonozáshoz hasonló praktikával. Az alapanyagokat szerintem nagyon jól kombináltuk, jó ízeket találtam ki, de gyakorlatom még nincs ebben - így ha fortélyok, profi tippek kellenek, akkor látogass el inkább a Pralinéparadicsom oldalra (amelyet én is véletlenül találtam, amikor utánanézegettem ennek a témának - és csak utólag jöttem rá, hogy irl is ismerem a szerzőjét...) Ha viszont szívesen csatlakozol az amatőr kísérletemhez, akkor olvasd csak el ezt a postot - a családtagok szerint, akik ajándékba kapták ezeket a kreálmányokat, nagyon finom szaloncukor-bonbonokat gyártottunk, úgyhogy nyugodtan ajánlom mindenkinek.

Csilis-sajtos keksz

Szilveszteri csemegeajánlatként kerül most a blogra ez az amúgy december elején vendégségbe vitt sós-omlós keksz. Nincs benne semmi rendkívüli: egyszerű alapanyagokból nagyon egyszerűen és meglehetősen gyorsan készül. Némi pikáns fűszerezés bolondítja meg - nagyon jót tett neki. És ha belegondolok, ez nagy valószínűséggel életem első sós keletlen sült tésztája - hiába, sosem késő elkezdeni.

Majomkalács

Úgy döntöttem, hogy ha ez a kreálmány jó lesz, akkor magyarul a majomkalács névre fogom keresztelni. Jó lett, arra kereszteltem. Voltaképpen az angolul monkey bread névre hallgató műfajról van szó, de hát szegény angoloknak nincs olyan szavuk, hogy kalács (jó persze, van milkbread, van challah, van cake, de egyik sem jól fedi a magyar kalácsot), úgyhogy nekünk nem kell azon gondolkodnunk, hogy vajon majomkenyérfa nélkül is lehet-e ilyet készíteni. Lehet. Egyébként megsúgom még azt is, hogy a monkey bread után nyomozva kiderítettem: senki nem tudja, miért így hívják. Különféle tudós szakácsok is kulinarohistoriográfusok különféle teóriákkal álltak elő (lásd angolul itt), de biztosat nem tudnak. Én amondó vagyok, hogy a nyerő elmélet az, amelyik szerint ezt a süteményt majommód kell (és máshogy nem is nagyon lehet) enni: az ember nekilát kézzel cincálni, tömi magába, és közben csupa ragacs lesz. És hogy mi ez: kelt tészta ragacsos vajas-fahéjas-karamelles mázban, felséges - és igen tömény - édesség.

Sütőtökkrémleves

Egy végtelenül egyszerű krémleves - kellemesen édeskés, forró, gyomortöltögető, testet melengető vacsora a téli napokra. Sült tök, némi fűszerek, és - opcionálisan - a tálaláshoz egy kis tejföl: ennyi a mesterség.

Egybesült sajtos makaróni

Sajtos tészta - a legegyszerűbb gyorsebédek egyike, de ezúttal gazdag módra készítve, és megkomplikálva a dolgot egy alapos, sütőbeli átsütéssel. A komfortkaja újabb klasszikus példája.
A címben makarónit írtam, mert az amerikaiak így nevezik ezt a fajta ételt (cheese macaroni, cheese mac), de már régóta piszkálja a csőrömet, hogy vajon mi az oka annak, hogy amit Magyarországon (legalábbis az én családomban) makaróninak hívunk, annak az olasz csomagolására buccatini van írva, amit pedig Amerikában macaroni néven ismernek, azt én chifferini néven tudom megvenni. Most vettem a fáradságot, és legalábbis wikipediás címen utánanéztem a dolognak, és arra a felfedezésre jutottam, hogy a makaróni (maccheroni) igazából nem is egy bizonyos alakú tésztát jelent, hanem a tészta nyújtásának-formázásának egy bizonyos módját, ami után még többféle formát ölthet (bár valószínűnek tartom, hogy például pont buccatini, tehát csőtészta-formát pont nem). Szóval nevében makaróni, de valószínűleg csak nevében...

Pesztós pödröny

Egy kis sós rágcsálnivaló, amit egy családi összejövetelre vittem magammal. Én amolyan csemegének szántam, de kicsit inkább péksüteményszerű lett (lényegében pizzatésztából van). Magában is finom volt, de főtt étel mellé is harapdáltunk belőle kenyér helyett. Mindenképpen sikert aratott. Ízletesebb, csemegeszerűbb változathoz talán kicsivel több pesztóval is lehetne készíteni. Aminek kapcsán mindjárt meg is jegyzem azt a tökéletesen érdektelen dolgot, hogy úgy döntöttem, a pesztót mostantól magyar szónak tekintem, és magyarosan írom az eddigi pesto helyett...

Muszaka, vagy valami olyasmi

Ez egy meglehetősen komplikált kaja.Viszont jó sok minden benne van: akár önmagában is fogyasztható, de olyan gazdag, hogy azért valami köretet kíván még - jó lenne rizzsel, de mi csak egyszerűen kenyeret ettünk hozzá. A rendes görög muszakába darált húst - optimális esetben bárányhúst - tesznek. Vega verzióban találkoztam már babos muszakával meg olyannal is, amiben nem volt semmi "húspótló". Most egy olyat készítettem, amiben lencse szerepel.