Amatőr szusi

Egy ideje már forgatom a fejemben, hogy meg kéne próbálni szusit csinálni itthon. A terv végül úgy jutott a megvalósítási szakaszba, hogy ez lett a karácsonyi csemegénk. Idén volt az első szenteste, amit szűk családi körben töltöttünk: Babó most kicsit több, mint két éves, és úgy gondoltuk, most már saját, itthoni karácsonnyal kéne kezdenünk, és csak majd utána látogatjuk meg a szülői házakat. Így hát itthon szépen elkészítettem a különlegességet, a mi szentesti vacsoránkra nagyjából elfogytak a végek és nyesedékek, a szebben sikerült tekercseket pedig elvittük másnap az én felmenői családom karácsonyára, ahol a buzgón ámuló lelkendezéstől a fanyar hümmögésig terjedő reakciókat aratott. Ez volna a háttérnek a személyes, kialakulós része. A konyhológiai háttérről meg azt kéne még elmondanom, hogy ez életem első szusis kísérlete (pontosabban kábé két hete csináltam egy jelmezes főpróbát a begyűjtött alapanyagokból). Egy gyakorlott szusikészítő nyilván csak somolyog rajta, de hát aki már félprofi, az ne tőlem tanulja. Aki viszont még sosem próbálkozott ilyesmivel, azt szívesen meggyőzném, hogy ne riadjon vissza: nem ördöngösség, ha nincsenek túl maximalista igényeink. Én a magam részéről csak maki tekercseket készítettem, és teljesen mellőztem a nyers halat (bár a szurimit talán nevezhetjük annak, és akkor mégsem teljesen...). No, lássuk:

Variáció pirított rizsre

Pirított rizsre van már néhány recept itt a blogon, és igazából talán nem is érdemes újabbakat írni, hiszen úgyis csak fantázia meg a hozzávalók rendelkezésre állása dönti el, hogy mi kerül a végtelenül egyszerű alapkajába. Viszont az elmúlt hetekben viszonylag sokszor ettünk pirított rizseket, és szinte mindegyik közben megállapítottuk, hogy bizony nagyon jóféle kaja ez: olcsó, viszonylag gyorsan megvan, ugyanakkor nagyon finom, laktató és egészséges. A blogos receptet pedig tulajdonképpen azért írom most meg, mert úgy megtetszettek előkészítés közben a tarka hozzávalók, hogy muszáj volt lefotózni őket (nem mintha szép fotó lett volna a téli sötétségben...)

Kókuszos paradicsomleves

Paradicsomleves egy kis csavarral. Tulajdonképpen csak adott volt némi előző napi maradék, ami önmagában kevés lett volna ebédre, úgyhogy gondoltam, valami levessel együtt már elég lesz. Történetesen a minapi gofrihoz felbontott kókusztejszínt ideje volt már elhasználni valamire, emellett volt egy bontott doboz paradicsompüré is. A körülmények véletlen összejátszása, ahogy lenni szokott. A végeredmény: pompás kreálmány, máskor is lesz ilyen, ajánlom jó szívvel. A kókuszt csak nagyon odafigyelve lehetett azonosítani az ízén, de adott hozzá egy olyan pluszdimenziót, ami nagyon megérte.

Gofri banánnal és kókusszal

Gofrisütéssel viszonylag ritkán próbálkozunk, bár lehetne gyakrabban is. Van egy kis elektromos kontaktgrillünk, amihez gofrimintás betét is van egyebek között- néhányszor már kipróbáltuk. A csupán néhány alkalomból következik, hogy nincs bevált, "tökéletes" gofritészta-receptem. A mostani egy tartalmasabb, alig édes verzió, amihez szinte bármilyen feltét megfelelne. Egy ráérős reggelire készítettem a minap; banánt és kókuszt ettünk hozzá.

Ghí készítése

A ghí (fuj-fuj angolos átírásban: ghee) a hagyományos indiai konyha alapvető zsiradéka, és Indiában máig a jólét, gazdagság egyik fontos szimbóluma. Tisztított vajról van szó: a vajból a nedvesség és a fehérje (szinte teljes) eltávolítása után maradó tejzsírról. A sima vajhoz képest a ghínek több előnye is van. Egyrészt tartósabb, mert nem savanyodik meg (de szobahőmérsékleten tartva avasodni igenis tud, ha nem is olyan gyorsan, mint a vaj). Másrészt sütésre alkalmas, mivel nem habzik és nem ég meg. (Meg kell hagyni, csakugyan gazdag embernek kell lennie annak, aki ghíben süti meg a sültkrumpliját vagy egyebét.) És harmadrészt: fantasztikusan finom íze van neki, amit a vaj alaparomája mellé társuló karamellizált tejcukortól kap. Utoljára pár éve készítettem ghít; most történetesen úgy alakult, hogy olcsón kaptunk vajat akcióban, épp nem is szűkölködünk, hát beruháztunk - és csináltam ghít egy kiló vajból. Ennyinél kevesebb vajjal nem is nagyon érdemes hozzálátni, mert a munka ugyanannyi lenne, az idő pedig csak alig kevesebb - ez a kiló vajból lett ghí viszont hónapokig kitarthat, ha csak kisebb mennyiségeket használok belőle, olajjal kiegészítve.

Kenyérpuding, avagy mire jó a vacak bolti kenyér?

Időnként előfordul, hogy nincs időm kenyeret sütni. Mivel minőségi pékárura ritkán áldozunk pénzt, ez általában hipermarket-sajátmárkás "házi jellegű" vagy "félbarna" kenyér szokott lenni. Ilyenkor mindig megállapítom, hogy ezek a kenyerek tragikusak - különösen ha már vagy teljes fél nap eltelt a megvásárlásuk óta. Hát ez történt most is - de szerencsére nem kellett az egész kenyérnek elfogynia, mire eljutottam odáig, hogy mégis süssek sajátot. A bolti kenyér maradékából pedig kenyérpuding lett.

Tészta lencseszósszal

Házikoszt: egyszerű, tartalmas, őszi-télies kaja. Lényegében egy olaszos fűszerezésű lencsefőzelék, amit nem főzeléknek ettünk meg, hanem tésztaszósz gyanánt. A lencsét előre megfőztem kuktában; a fél kilós csomagnak nagyjából a felét használtam fel ehhez az ételhez, a másik feléből lett egy leves, meg még egy kis másfajta gyorsfőzelék másnapra. A lencsés tészta bevált, lesz még ilyen jövő nyár előtt.

Kókuszos-fűszeres sütőtök

A sütőtök nemcsak édességnek jó, hanem édeskés ízű sós-fűszeres ételeknek is remek alapanyaga. Ezúttal volt itthon egy bontott konzerv kókusztejem, és gondoltam, ezt fogom házasítani a sütőtökkel valami kellemes indiai kari formájában. Ihletnyeréshez beírtam egy Google-keresést, és első találatnak egy Jamie Oliver-féle recept jött ki - ebből indultam ki, de kicsit másképpen fűszereztem, és nem tettem bele csicseriborsót. A készre főtt "tökfőzelék" abszolút kiváló volt - sima rizzsel ettük ebédre.

Krumplis lencsefőzelék parmezánnal

Főztem egy adag lencsét kuktában; egy részéből leves lett vacsorára, egy részéből pedig másnap kreáltam valami fúziós kaját. Nagyon jó lett: a lencse tartalmasságának krumpli adott nagyobb tömeget; sajtos-tejfölös szósz tette gazdaggá, az ízekről zöldfűszerek gondoskodtak. Laktató és zamatos, igazi őszi kaja lett belőle, amit rizzsel ettünk ebédre.

Vángí bhát - mahárástrai padlizsános rizs

A kert idei utolsó padlizsánjai kerültek bele ebbe a közép-indiai egytálételbe - szeptember közepén. Nem autentikus receptről van szó, inkább az én egyéni adaptációmról. Az autentikus receptnek is rengeteg, egymástól nagyon különböző változata van (megnéztem párat a weben, mielőtt az enyémet elkészítettem). Az azonban általában közös bennük, hogy a padlizsánt lényegében megfőzik a rizzsel együtt - én pedig erre nem voltam hajlandó rászánni magamat. Kevés dolgot utálok jobban, mint a ruganyos, csigaszerű padlizsánt - és az a tapasztalatom, hogy ha nincs böcsületesen megsütve, akkor olyan lesz. Ezért én külön megsütöttem a padlizsánt, és csak a vége felé kevertem bele a rizsbe. Így jobban szétmállott, mint elvileg kéne neki, a rizs pedig távolról sem lett pergős, hanem összeállt - de nem azért, mert szétfőtt, hanem inkább összeragasztotta a padlizsánkrém meg a nedves fűszerszósz. Az állagán tehát lehet, hogy fintorgott volna egy rendes maráthá ember - de az biztos, hogy az íze kiváló lett.

Fetás-spenótos kenyértekercs

Volt itthon némi feta, amit ideje volt elhasználni. Gondoltam, kitalálok belőle egy töltött kenyeret - vagy nevezhetjük pizzatekercsnek vagy egyébnek is. Mángold került hozzá a kertből, ez alkotta a fetával a tölteléket, amit szétteregettem egy kinyújtott kenyér/pizzatésztán, majd feltekercselve megsütöttem. Forrón is, másnap kihűlve is remek eledel volt - vendégvárónak vagy vendégségbe vivős kajának is nagyon el tudom képzelni.

Minimalista paradicsomszósz

Gondoltam, teszek egy próbát a minimalista paradicsomszósszal, amit sok főzős blogon dicsőítenek. A receptet - nem mintha copyrightos kreálmány lenne, ennyi erővel a főtt krumplit is copyrightolni lehetne - állítólag Marcella Hazan indította mostani hódító útjára, és különböző foodbloggerek nyomatták tovább - lásd például itt. A lényege: szinte semmi nincs benne, csak paradicsom és vaj, meg hagyma és só. A recept hivatalos formája konzerv paradicsomot (paradicsomlében eltett hámozott egész paradicsomot) használ hozzá - én friss, érett kerti paradicsomból csináltam meg. Az ítélet? Nem rossz, de nálunk nem lesz rendszeres menütétel. Nyilván el vagyok rontva, de én jobban szeretem a fűszeresebb, összetettebb ízeket - ez a tiszta paradicsomíz nem volt rossz, de jobban emlékeztetett menzai paradicsomos káposztára, mint valamelyik saját finom paradicsomszószomra.

Csilis-sajtos cukkinifőzelék

A nyári cukkinivariációk folytatása. Ez mostanra az utolsó epizód. Csilis sajtszósszal készített cukkini szeretett volna lenni - de inkább egy hagyományos magyar főzelékre emlékeztetett végül. Csak persze zamatosabb volt. Csiliből mondjuk elég kevés került bele: Babó ugyan sokszor megeszi a csípőset, de volt már, hogy panaszkodott rá, ezért mostanában általában kevés erőspaprikát használok.

Parmezános tésztabundában kirántott cukkini

Ugyan már ősz van most, hogy megjelenik ez a recept, de még a nyári cukkinidömping idején készült. Ezúttal a nagy, érett cukkiniből készítettem félig-meddig klasszikus rántott cukkinit. De a tojásos-prézlis panírozást nem nagyon szeretem csinálni, és enni sem mindig - inkább indiai stílusban tésztabundában sütöm meg azt, amit ki akarok rántani. Az ízesítés viszont most olaszosra készült - egy nagyon finom rántott cukkini lett az eredmény.

Pirított rizs nyári zöldségekkel

Ezt a sült rizst egy nyári ebédre dobtam össze, és lényegében azt tettem bele, amit éppen adott a kert. Szinte minden saját benne, csak a vöröshagyma nem (mert azt pont nem tartok), meg persze a rizs, olaj, szójaszósz és gyömbér sem saját termés. Felhasználtam bele a csemegekukorica fattyaiból kibontott bébikukoricákat, a rendszeresen szedendő, de egyszerre nem nagyon sokat termő kínai ölesbabot; került bele egy kis cukkini is, mert az rengeteg van, meg még ez-az. Jó lett.

Szójás cukkinipörkölt

Még a nyári cukkinidömping idején találtam ki ezt a ragut, amikor kínlódva igyekeztem új és új formában asztalra tenni a cukkinit. Nem állítom, hogy ez lett a legsikeresebb vagy legizgalmasabb eredménye a próbálkozásnak - de ez is egy lehetőség, és azért elég jóra sikeredett. Lényegében egy magyaros, tejfölös paprikást készítettem a cukkiniből, és egy kis szójagranulátummal tettem tartalmasabbá. Az utóbbi helyett egyaránt el tudnék képzelni morzsolt tofut és megpirított darálthúst annak, aki azt szereti. Kenyérrel ettük ebédre.

Pálak dál - indiai spenótos lencse

Az indiai konyha egyik legalapvetőbb ételtípusa a dál, vagyis a lencse- és apróbabfélékből, ezeket általában hántolt-felezett formában felhasználva készült főzelék. Számtalan változata van északon és délen. Itt van most egy saját alkotású, észak-indiai hangulatú lencsefőzelék, amit spenót (pontosabban most éppen mángold) tesz színesebbé, ízesebbé és egészségesebbé. Többször is főztem ilyet, illetve ehhez nagyon hasonlót ezen a nyáron, amikor a vadon itt-ott kikelt mángoldokról leszedtem egy-két marék levelet, de annyit nem, hogy érdemes legyen főszereplővé tenni valamilyen ételben. Pompás ennivaló: laktató és ízletes.

Melegszendvics karemellizált hagymával, aszalt paradicsommal és cheddarral

Adott volt egy hűvös nyári este, amikor sok maradék kenyerünk volt, amit nagyon ideje volt már elpusztítani. A legtermészetesebb megoldás: melegszendvics. No de mit tegyünk rá? A szokásos soksajtkrémes melegszendvicsemhez nem voltak hozzávalók, sőt, semmilyen gagyisajt nem volt itthon, csak cheddar - bár az olcsó fajtából. Ki kéne találni valami kutyulmányt még hozzá, nem sok friss étel van itthon: legyen karamellizált hagyma. Az eredmény: fantasztikusan finom, dekadens melegszendvics. Olcsónak nem mondanám, de azért nem is vészesen drága - nagyon ajánlom kipróbálásra, nálunk biztos, hogy visszatérő tétel lesz a menün.

Pasta aglio olio e peperoncino

Bár sokszor eszünk tésztát, és szeretjük a fokhagymát is meg az erőspaprikát is, mégsem főztem még soha ilyet. Ez az első kísérletem inkább csak megbolondított sajtostészta lett, mert az alább megadott mennyiséghez egy teljes csomag tésztát kevertem hozzá. Így a csípőssége ugyan rendben volt, de a fokhagyma és az olaj eléggé háttérbe vonult; reszelt sajttal (gagyival) és tejföllel tettük csúszósabbá és gazdagabbá. Legközelebb - mert mindenképpen lesz legközelebb - több olajat és jóval több fokhagymát használok ennyi tésztához, talán kicsit több csilit is.

Köleses rakott zöldbab

Megint egy tepsis, rakott egytálétel. Hűvösebb nyári napokra ideális. Sárga zöldbabot használtam hozzá, de bármilyen fajta megteszi. A tömegét - az alsó réteget - ezúttal köles adta, ami nagyon kellemesnek bizonyult ebben a rakott ételben. A tetejére egy kis tofuval gazdagított, magyaros fűszerezésű zöldbab került, legfelülre pedig tejföl és reszelt sajt.

Nagyanyó babsalátája

Újabb gyorskaja, konzerv alapanyaggal. (Persze házilag főzött babból is elkészíthető.) Gyerekkoromban Nagyanyótól, vagyis anyai nagyanyámtól vette át a családunk ezt a receptet, és kifejezetten nyáron készítettük kint a nyaralóban. Sem főzést, sem sok mosogatást nem igényel, és nagyon kellemes a kánikulában.

Kürtős kalács

A kürtős kalács igencsak finom dolog, pláne, ha frissen sült szabad tűzön. Az utcákon elektromos kemencében készült, vékony és kemény tésztájú (és ráadásul méregdrága) kürtős kalácsokért nem vagyok oda. Viszont valamikor tizenéves koromban a családom rákattant, hogy csináltassunk kürtőskalácssütő fát (valakinél vendégségben találkoztak vele) - így esztergáltattak egyet. Pár évig időnként használtuk kerti mulatságokhoz, aztán elmúlt a varázsa, kallódni kezdett. Most kölcsönkértem a dorongot, amikor én hívtam vendégeket kerti partira. Úgy hallottam, népi vásárokon időnként lehet ilyet készen kapni, de esztergályosok is léteznek még, akik rendelésre megcsinálják. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó játék. Házi sütőben sült mini kürtőskalácshoz találkoztam még azzal az ötlettel, hogy vécépapírgurigákat vonjunk be alufóliával - ezt persze tűzön nem lehetne megjátszani.
Ja, és még egy dolog: kürtős. Nem kürtös, mint azt sokfelé látni lehet. Kürt nincs, hanem kürtő van benne.

Sült-párolt répa

Korábban is többször megállapítottam már, hogy a mezei sárgarépa önmagában is igen finom étellé alakítható. De most magam is meglepődtem, hogy mennyire finom ebéd lett a ritkításkor kiszedett, ujjnyi vagy annál nem sokkal nagyobb répákból. Azt hiszem, a siker fő titka az volt, hogy viszonylag sok zsiradékon, nagy lángon készítettem el, így inkább sült, mint párolt répa lett a végeredmény, kellemesen karamellizálódott cukrokkal.

Grillezett zöldséges haloumi

Egy hétvégi villásreggelire készítettem el ezt a nyárias finomságot. Nem vagyok nagy reggeliző, de időnként bizony jól tud esni egy meleg luxusreggeli - ez ilyen volt. Mindjárt megsúgom, hogy a haloumi sajt valójában nem Haloumi volt, hanem "hajdúsági grillsajt" - ami tapasztalatom szerint két dologban különbözik a valódi Haloumitól: nem Krétán készült, és így nem kapja meg az eredetvédett megjelölést, emellett sokkal olcsóbb. Kiegészítette pár nyári zöldség, köztük egészen pici sárga bébicukkini - olyan fiatal, hogy a végén a virág még el sem hervadt.

Omlós sütemény sós karamellával

Sós karamell - hmmm. Divatnak tűnik mostanában a főzős blogokon. Én eddig egyszer tettem vele kísérletet, és izgalmasnak találtam. Most vendégségbe készítettem egy kis omlóssütit, amin direkt a sós karamell volt a sztár. Az enyhén édes, enyhén sós vajastészta semmi különös: kellemesen porhanyós, intenzíven vajas alapot adott a nyúlós, édes, szintén zamatosan vajas, dekadens karamellnek, amit sókristályok bolondítottak meg. Először, de nem utoljára csináltam ilyet.

Palánták idén utoljára: az első böcsületes szüret

Bár tavasszal jutott bőven kánikula is, a koranyár összességében nem volt valami kedvező a paradicsomnak. Sajnos idén sem jött be az a reményem, hogy még júniusban kóstolhatok saját termést. Július elején már egy-két szemet tudtunk szedegetni némelyik fajtából, de az első tisztességes szüretem ma volt. Egy kis ízelítő következik tehát a különféle nemhibrid paradicsomaimból. (Itt a legutóbbi palántás bejegyzés, ott pedig link az azelőttihez.) A csilik is szedhetőek már, bár érni még csak egy részük kezdett. A padlizsánon pedig épp csak hogy elkezdett duzzadozni az első tojások.

Görögös serpenyős krumpli

A pirított krumpli témájára már annyi variáció van itt, hogy nem is linkelek a korábbiakhoz (kattints a jobb oldalon a "krumpli" címkére, aztán tallózd ki belőle a pirított krumplikat, ha érdekelnek). Ezt a mostanit görögnek kereszteltem. Ennek az egyik oka az, hogy fetás salátát ettünk hozzá - de ez persze nem a krumpli sajátsága. (Tulajdonképpen a magzani kezdő rengeteg fejessalátát kellett gyors ütemben fogyasztani, és azt gondoltam, hogy a nagy tál salátához a pirított krumpli jól fog passzolni.) A krumplit magát úgy hellenizáltam, hogy mindenféle zöldfűszereket tettem bele, és egy kis paradicsommal is ízesítettem.

Távol-keleti tócsifantázia

 Bár nagyon szeretem a tócsit (vagy talán éppen azért?) - nemigen szoktam variálni rajta. Pedig lehetne vele csinálni mindenféle megbolondítást - és ez a mostani kísérlet kifejezetten bejött. A részleteket szokás szerint az alkalom szülte: volt pár megkezdett dolog (tofu, káposzta), amiket el kellett használni. Így született meg a tofus-káposztás tócsi amolyan kelet-ázsiai felhanggal.

Csőben sült rizses karfiol

Egy egyszerű kis sütőben sült egytálétel. Rendszeresen készítek ehhez hasonlókat, főleg hidegebb estéken, amikor jó, ha a sütő is rásegít a szobahőmérsékletre. A tavalyi egybesült karfiolom eléggé hasonló volt ehhez a mostanihoz, de ez most egyszerűbb, sokkal kevésbé munkaigényes étel. A karfiolt és a rizst ezúttal nem liszttel sűrített sajtszósz, hanem tojásos-tejfölös öntet és külön reszelt sajt egészíti ki.

Grillezett cápafalatok kaporszósszal

Mirelit cápaszeletből készült ez az egyszerű de finom sült halétel. Nem valódi grillen csináltam, hanem serpenyőben - de el lehetne ezt játszani szabad tűzön vagy kontaktgrillben is. A cápát azért szeretem, mert nincs neki igazán halíze - mások esetleg pont ezért nem szeretik. Van neki még egy nagy előnye: mivel porcoshal, nincs szálkája sem. Volt szerencsém életemben néhányszor frissen fogott fiatal cápát enni tengerparton, és hát bizony, az nagyon finom dolog. Ezek az itthon kapható mirelit cápaszeletek viszont eléggé kiábrándítóak. Eleve is darabokra voltak törve a fagyasztott darabok, ezért vágtam végül szét kisebbekre; emellett hihetetlen mennyiségű víz (azaz jég) volt rajta és benne. A zacskóra 900 gramm volt írva; az apró betűben ott szerepelt, hogy a lecsorgatott súlya 770 gramm lesz. Hát, én nem mértem le, de az biztos, hogy kettőnknek csak szűkösen volt elég ez az adag, vagyis a gerincdarabok és mócsingszerű izék kidobása és a víztelenítés után valójában inkább a fél kilóhoz lehetett közel, mint a 77 dekához. No mindegy: kissé drága ebéd volt így, de egyszer belefér.

Pizza mángolddal és cambozolával

Egy újabb pizzakreálmány a hideg késő tavaszi esték egyikéről. Egy kevéske zsenge mángoldlevél volt rajta a fő zöldség, és illatos cambozola sajt adott neki pikantériát. Enyhén karamellizált lilahagyma, némi zöldborsó, valamint zöldhagymás tejföl egészítette ki. A zöldhagymás tejföl voltaképpen maradék volt, egy tócsiebédhez készítettem, és rákentem a pizzára este, ami megmaradt. Kissé túl nedves lett így a lepény - kevesebb tejföl is elég lenne hozzá. Az alábbi mennyiségeket már ennek fényében adom meg.

Amerikai palacsinta

Egy ráérős hétvégi reggelire gondoltam ki, hogy megpróbálok amerikai stílusú pancake-et sütni. Nem csináltam még ilyet soha. Ehhez képest egész jó lett, csinálok majd még máskor is ilyet. Egy kicsit zavart, hogy túlságosan is tojásíze volt, néha már-már úgy éreztem, édes rántottát eszem. Ez lehet a felhasznált tojás sajátsága, vagy lehet, hogy egyszerűen csak így van, és kész. Vagy lehet, hogy máskor meg kéne próbálni adott mennyiségű tojáshoz több lisztet és tejet használni.

Hasselback - hajában sült krumpli másképp

Rég kacérkodom már a hasselback krumplival, korábban még sohasem csináltam ilyet. De nagyon guszta kivitele ez a klasszikus hajában sült krumplinak, és jó gazdagon is el lehet készíteni. Be kell mindjárt vallanom, hogy a szépsége ellenére ez az első - viszonylag gazdagos - kísérletem nem annyira jött be, alább leírom majd, hogy miért. Finomnak finom lett, de legközelebb a vajat és a sajtot máshogy használnám fel, ha használnék hozzá.

Vörösboros gombapecsenye

Azt hiszem, ez a kreálmány a klasszikus előétel műfajba tartozik. Már csak azért is, mert nagyobb mennyiséget nemigen lehet belőle készíteni - az itt megadottak duplája még beleférhet egy méretes serpenyőbe, de ennél feljebb nem lehet méretezni. Én kiegészítésnek csináltam maradék mellé, ami kevés lett volna ebédre. Hasonlít a régebbi borban főtt gombámhoz, csak éppen töredékannyi idő alatt készül el. Hangulatában kifejezetten húsra emlékeztet, így bátran ajánlom nem vegáknak is, meg azoknak is, akik esetleg ideiglenesen vannak vega diétán, de hiányzik nekik a hús.

A paradicsompalánták újabb epizódja

Rég nem tudósítottam a palántákról. Eleve is volt egy olyan sejtelmem, hogy nem lesz időm még erről a témáról is blogolni. Viszont a nézettségi statisztikákban folyton meglepődöm, mennyire népszerűek a palántákról írott posztok (lásd itt a legutóbbit, és ott linkeket a korábbiakhoz) - úgy tűnik, sokkal több netszörföző érkezik azokra keresve, mint receptekre. Így - ha megkésve is - most beszámolok a kiültetésükről és a további sorsukról. Kicsit szoktam irigykedni a szomszédaim piacon vett palántáira, amiken ilyenkor már diónyi zöldparadicsomok vannak, az enyémek pedig még csak virágoznak. De hát mit tegyek: nem tudok jobb nevelési körülményeket adni nekik, és korábbi vetéssel sem nőnek meg hamarabb a palántáim, arról nem is beszélve, hogy helyem sincs nagyra nevelni őket poharas korukban. Kárpótol később a fantasztikus tájfajták bősége.

Túrós lepény

Egy kis magyar klasszikus az én verziómban. Még nem sütöttem ilyet, tehát az "én verzióm" nem valami bevált, alaposan kikísérletezett recept, inkább csak amolyan rögtönzés, amit kitaláltam, miután megnéztem néhány receptet a neten barackos pitére meg lepényre. Finom lett, de még nem tudom, ugyanígy fogom-e készíteni, ha legközelebb is hasonlót csinálok. Annyi bizonyos, hogy a valódi vaníliarúddal itthon illatosított porcukor meg a tavaly eltett kardamomos sárgabaracklekvár jót tettek neki, a tojáshabos túrós töltelék pedig kellően könnyű lett.

Magvas focaccia

Annyira jól sikerült ez a lepényféleség, hogy muszáj leírnom. Annak ellenére, hogy - mivel kovászos tészta - valószínűleg lehetetlen pontosan ezt megismételni az én konyhámon kívül. De valami hasonlót hasonló módon nyilván elő lehet állítani. Ha az emberiségnek ahhoz a tekintélyes hányadához tartozol, aki nem tart otthon eleven kovászt, akkor próbálj meg helyette gyorskovászt készíteni: 15 deka liszthez adj hozzá annyi vizet, hogy amolyan nokedlitészta-sűrűségű trutyi legyen belőle (nem kell simára keverni), és kutyulj bele egy pici morzsányi élesztőt. Aztán az egészet tedd félre lefedve legalább 12 órára szobahőmérsékleten - legyen kellően nagy edényben, mert legalább a duplájára fog dagadni. Ezt használhatod valódi kovász helyett.

Tofu szárzellerrel és újhagymával

Ez a recept még mindig a zöldhagyma idejében való elfogyasztásának jegyében született. Gondoltam, megpróbálok valami délkelet-ázsiai hangulatút varázsolni tofuból és zöldhagymából; volt még hozzá itthon egy korábban leértékelve vett halványítózeller közepe (a szélét már elfogyasztgattuk ebbe-abba). Elég sok egzotikus dolog van benne kis mennyiségben, de hát ez teszi a végeredményt is egzotikussá. Lehet próbálkozni a hozzávalók kreatív helyettesítésével. És persze ha valaki nem vegetáriánus módra gondolkodik, annak tofu helyett csirkemellet vagy éppen garnélát is abszolút el tudnék képzelni ugyanígy elkészítve.

Zöldhagymakrémleves

Szeretjük a zöldhagymát, viszont mifelénk sok a hagymalégy, és előbb-utóbb mindig kukacos lesz a hagyma. Amit fejesnek nevelünk, az kinövi, de amit zölden akarunk megenni, azt minél korábban, fiatalon el kell fogyasztani, mielőtt a kukac előzne meg. Úgyhogy mostanában - pontosabban május legelején, amikor ezt főztem - igyekeztem az újhagymát főzött formában is az étlapra tenni. Ha már krémleves készült belőle, akkor mindjárt morgok is egy kicsit a töketlen fordítókon, akik szerint "tavaszi hagymaleves" van bizonyos levesporos tasakokban. A név persze jól hangzik magyarul, csak éppen angolból fordították, ahol még spring onion soup volt, ami nem tavaszi hagymalevest (vagyis hagymából készült levest, ami tavaszi) jelent, hanem tavaszihagyma-leveset (vagyis tavaszi hagymából, magyarul zöldhagymából, újhagymából készült levest). Na szóval: itt van egy tavaszihagyma-leves por nélkül.

Csevapcsicsa-utánzat tofuból

Csevapcsicsa-utánzat, mondom, bár nem grillezve készítettem el ezeket az ovo-vegetáriánus kolbászkákat, hanem sekély olajban sütve. Amúgy valószínűleg a grillezést is kibírnák - ebben az esetben némi olajat is belegyúrtam volna az anyagukba, és talán több tojást teszek bele, hogy jobban összeálljon. Nevezhetjük tofufasírtnak is, és persze tetszés szerinti alakban elkészíthető.

Cukkinis penne aszalt paradicsommal

Egy egyszerű, olaszos hangulatú tésztaétel, ami valamivel több, mint tészta szósszal. A tavalyelőtti cukkiniragumhoz lehetne inkább hasonlítani, és természetesen tészta helyett mást is lehet hozzá enni, akár kenyérrel is jó lenne a cukkinis készítmény. Így tavasszal azzal tettem nyáriasabbá, hogy aszalt paradicsomot főztem bele. A paradicsom saját aszalás: a szinte teljesen kiszárított paradicsomot a biztonság kedvéért mélyhűtőben tárolom. Ha ehhez hasonló saját vagy bolti csontszáraz paradicsomod van, akkor hozzám hasonlóan áztasd be; ha olajban eltett, nem teljesen kiszárított paradicsom van a kezed ügyében, akkor viszont áztatni nem kell, de kicsit korábban tedd bele, és esetleg csökkentsd az olaj mennyiségét az alápirított zöldségeknél.

Parmezános karfiol

Nevezhetnénk karfiolfőzeléknek is - egy kis olaszos beütéssel. Nálunk az ilyesmi kenyérrel kiegészítve ebédként működik - aki akarja, persze tekintheti hagyományos főzeléknek is, és ehet hozzá valami feltétet. Karfiolból levesen és csőben sültön kívül leginkább indiai stílusú főzelékeket szoktam készíteni - most valami mást szerettem volna csinálni, ezért született meg a mediterrán fűszerekkel és parmezánnal ízesített változat ötlete.

Póréhagymás-kéksajtos tésztaszósz

Egy rögtönzött szószos tészta a közelmúlt erősen elfoglalt időszakából, amikor nem volt időm nagy és komplex ételkreálmányokat főzni. Sokszor szerepelt tészta az étlapon: tavalyi fagyasztott pesztóval, paradicsomszósszal, simán sajttal-tejföllel, meg délkelet-ázsiai pirított tészta módjára. A változatosság kedvéért kitaláltam még ezt a szószt is, ami az ebédre főzött tészta maradékához készült az egyik nap.

Juhtúrós melegszendvics

Ismét egy nagyon egyszerű, pillanatok alatt összeüthető vacsora. Zamatos juhtúró és póréhagyma adja az íze nagy részét - egy kis friss salátával pedig minden igényt kielégít.

Sült hal vajas fokhagymaszósszal

Gyorsan elkészíthető, egyszerű sült hal, mégis fel van dobva egy puritánságában zseniális szósszal. Egy újabb olyan eset, amikor nem volt itthon semmi normális ebédrevaló, de akadt a mélyhűtőben fagyasztott hal, a polcon pedig krumplipürépehely - ha talán tovább is tartott fél óránál nulláról tokkal vonóval minden, hát nem sokkal tartott tovább. A szószt egyébként nem én találtam ki, hanem Mahábalipuramban a Moonrakers kajáldában készítettek valami hasonlót a teljesen natúr, frissen fogott, grillezett halakhoz; a főnök, akinek bármilyen ciki is, de már nem emlékszem biztosan a nevére (azt hiszem, Vivék, mindenesetre valami észak-indiai neve volt) mondta el méricskélés nélkül a hozzávalókat, én pedig adaptáltam a magam módja szerint.

Kókusztorta

Ez az egyszerű de finom torta R húgom születésnapjára készült - szintén jócskán megkésve. Nem réteges torta, mint a múltkori, hanem egyszerű körforma héj omlós tésztából, megtöltve finom, intenzíven kókuszos krémmel, és megtetézve egy kis kókusz-ízesítésű tejszínhabbal. Tetszést aratott, nekem is ízlett. Ki tudnám még próbálni azt is, hogy a kókuszkrém alá ananászkarikákat rejtek a tésztakéreg tetejére, meg azt is, hogy még omlósabb - vajasabb, esetleg sütőporral könnyített - tésztája legyen neki.

Toszkán kelleves

A múltkori toszkán lencselevessel ellentétben ez tényleg egy toscanai recept, vagy legalábbis abból indul ki az én adaptációm. Az eredetihez általában kolbászhúst is tesznek. A különlegesség benne a leveles kel - más néven fodros kel -, ami nálunk kiment a divatból. Nekem tavaly volt a kertemben, és most (március legelején főztem ezt) használtam el az utolját: szépen áttelelt, bírta a fagyokat. Meg kell vallani, hogy nem vagyok elragadtatva tőle: íze nem sok van, viszont rágósabb, vékonyabb a rendes kelkáposztánál. Szóval különlegességnek jó, meg nagyon szép, izgalmas növény - de idén kevesebbet fogok belőle ültetni, és ha legközelebb ilyen levest főzök, azt kelkáposztából fogom csinálni.

Kecskesajtos pizza

Ezt a pizzát vagy lepényt vagy akármit is az ihlette, hogy nem volt vacsorára kenyér, sem annyi idő, hogy a kenyér megsüljön és még hűljön is valamit - ahhoz viszont elég volt az idő, hogy egy pizzatészta elkészüljön és megsüljön (a tészta második feléből pedig ciabattaszerű cipók lettek, amik még kelhettek a pizza sülése alatt). Ezen kívül volt itthon finom kecskesajtom - kecske-camembert néven árulták, fehérpenészes külseje volt a túrószerű belsőnek, de amúgy egyáltalán nem camembert-jellegű volt -, úgyhogy gondoltam, ez lesz a fő feltét. Karamellizált lilahagymát készítettem hozzá, amit sikerült inkább szénként, mint hagymaként elkészítenem - így is jó volt, de jobb lett volna kevésbé megsütni, hiszen még a sütőben sütés is rátett egy lapáttal.

Karamelltorta

Atyám születésnapjára készült - jócskán megkésve - ez a torta. Szereti a karamellt, meg én is szeretem, úgyhogy gondoltam, kitalálok valami karamelltortát. A tésztája voltaképpen egy püspökkenyérrecept némileg módosítva (és beleszórt javak nélkül), a krémje pedig egy nehéz, fantasztikusan ízletes és gazdag gyönyörűség, és persze kalória- és koleszterinbomba lett. Az összhatás: ízre remek; állagra talán valami könnyebb, piskótaszerűbb tészta jobb lett volna hozzá.

Paradicsomleves, ahogy én készítem

Tudom, hogy sok honfitársam édesen szereti a paradicsomlevest, de én ezt soha nem voltam képes megérteni (és ezért gyerekkoromban utáltam is, csak érettebb ifjúként jöttem rá, hogy máshogy is lehet csinálni). Számomra a cukrozott paradicsomleves olyasmi abomináció, mint - tudomisén - a sós görögdinnye lenne. Szóval itt van egy sós, mediterrán fűszeres, igazi zamatos paradicsomleves. Igazán nagyszerűvé persze az tette a mostanit, hogy saját elrakású paradicsomlevet használtam hozzá, ami tökéletesen érett, ízekkel teli paradicsomból készült tavaly nyár végén. De megsúgom, hogy a fűszeres paradicsomleves konzervből is finom.